A Suzuki számára a ’90-es években nem sok babér termett a motokrossz legfelső kategóriájában, konkrétan egyetlen egyszer sem sikerült a sárga terepmotorokkal dobogóra állni az év végi összesítésekben a gyári pilótáknak. Nem úgy a kisebb géposztályokban, ahol 1990 és 1999 között összesen 16 bajnoki dobogó jött össze, melyekből öt volt világbajnoki cím. Az elkövetők, 1990: Donny Smith (USA) MX125, Alessandro Puzar (ITA) MX250; 1991: Stefan Everts (BEL) MX125; 1993: Pedro Tragter (NED) MX125; 1994: Greg Albertyn (SAF) MX250.
1995-1997 között a legsikeresebb suzukis a belga Marnicq Bervoets volt, aki mindháromszor másodikként végzett az MX250 kategóriában Stefan Everts mögött, de a kilencvenes évek második felében a Suzuki gyári krosszcsapatnak be kellett érnie világbajnoki cím nélkül. 2000-ben azonban az amerikai AMA bajnokságban eltöltött hat éve és megszerzett két Supercross bajnoki címe után leigazolt „a sárgák” 250-es alakulatához Mickaël Pichon.
Újra az élen!
Első évében a hondás Frédéric Bolley ugyan még képes volt feltartóztatni a franciát, de Pichon 2001-ben és 2002-ben szinte verhetetlen, és elsöprő sikereket elérve világbajnokként zárja a 250-es szezonokat, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Chad Reed és Pit Beirer. Pichon nevéhez fűződik néhány rekord is suzukis éveiből, mielőtt Hondára, majd később KTM-re váltott volna: 2001-ben a 14 fordulóból 10-et volt képes megnyerni, 2002-ben pedig kilenc futamgyőzelmet szerzett egyhuzamban!
Mindeközben MX500-ban továbbra is néma csönd honol, Brad Lackey (USA) 1982-es világbajnoki címszerzése óta még csak a dobogóra sem tudtak felállni a hamamatsu-i gépek pilótái év végén. 2003-ban azonban a kétszeres 250-es bajnok Pichont ráültetik a vadonatúj 450-es négyütemű RM-Z450 versenymotorra, amit Mickaël egy év végi harmadik helyezéssel hálál meg a KTM-es Joel Smets és a yamahás Stefan Everts mögé ismét felírva a Suzuki nevét a táblázatokban.
Ezután két év kihagyás következik, hiszen Pichont 2004-re elcsábítja a Honda (akiknek egy második helyezést hoz egyébként abban az évben), a Suzuki csapatot erősítő Joel Smets pedig szinte a teljes évadot kihagyni kényszerül sorozatos térdsérülései miatt. 2006-ra a Suzukinak sikerül leszerződtetnie egy újabb nagyon gyors belgát, az akkor 27 éves Steve Ramont az akkor már szép sikereket elérő, 21 esztendős Kevin Strijbos mellé. Első évükben a fiatalabb suzukis viszi a pálmát azzal, hogy Everts mögé másodiknak jön fel év végére (Ramon harmadik ebben az évben), de…
…de 2007-ben ismét a világ elejére állhat fel a Suzuki, Steve Ramon megszerzi a világbajnoki címet az RM-Z450-nel saját maga, illetve a konstruktőrit a Suzuki számára, ugyanis az év végi második ismét csapattársa, Strijbos. Egy évre rá Ramonnak két győzelemmel és tizenegy dobogóval majdnem sikerül a címvédés a yamahás olasz bajnok, David Philippaerts előtt, az újonc suzukis, Ken De Dycker szereplésével (13 dobogó) a gyártói trófea 2008-ban azonban ismét a Suzukié.
Manapság...
2009-ben viszont jön egy kapafogú olasz, valami Antonio Cairoli nevű ürge, aki azóta is lerobbanthatatlan az MX1 világbajnoki székéből. A Suzuki számára egyetlen ember, Ken De Dycker viszi a lángot, miután Steve Ramon a negyedik fordulón gerincsérülést szenved, és ki kell, hogy hagyja a szezon hátralevő részének nagy részét. De Dycker viszont négy győzelmet és összesen tizenkét dobogót bezsebelve a konstruktőri trófeát képes a gyári (Teka) Suzuki csapatnál tartani 2009-ben is.
Az elmúlt három évben a Rockstar Energy Suzuki színeiben egy fiatal belga, a jelenleg is mindössze 24 éves Clement Desalle jelenti a reménysugárt, aki talán képes lehet letaszítani a trónról a pimaszul sikeres Cariolit. Desalle 2010-ben, 2012-ben és idén is az év végi összetett második helyezéséig tudta feltornázni magát, és 2011-ben is harmadik volt, minden kétséget kizáróan ő a Suzuki jelenlegi legnagyobb tehetsége.
Na és a tengerentúlon?
Ugyan a motokrossz vébé a „hivatalos” és „igazi” világbajnoksága a terep szakágnak, de már csupán nézőszáma miatt is érdemes rápillantani az észak-amerikai AMA bajnokságra, ha sikeres suzukisok után kutat az ember. Íme, néhány nagy név, akiknek a nagy vízen túl a Suzuki biztosította a technikai hátteret az elmúlt néhány évtized során:
Ugyan bajnoki címek tekintetében nem egy nagy spíler a srác, de ismertsége minden krosszozóén túltesz. Travis Pastrana csupán kétszer (AMA MX125 2000 és AMA SX125 2001) volt képes bajnoki címig menetelni, az X-Gamest azonban tízszer nyerte meg, minden alkalommal Suzuki motorkerékpáron, illetve számtalan őrült világrekordot is felállított, például ő adott elő a világon elsőként motorral dupla hátraszaltót.
A Roger DeCoster, minden idők legnagyobb suzukis krosszosa által pártfogolt Ryan Dungey ugyan manapság már a narancssárga osztrák brigádot erősíti, de a B-csoportból a profik közé magát felverekedő srácban – sokak szerint – mindig is suzukis vér fog csörgedezni. Dungey két legfontosabb eredménye a 2010-es AMA SX és MX bajnoki címek voltak Suzukival.
A végére pedig ki más maradhatott volna, mint „minden idők legnagyobbja”, Ricky Carmichael? Bár karrierjét neonzöldben (Kawasaki) kezdte majd pirosban folytatta (Honda), 2005-től visszavonulásáig a Suzuki színeiben versenyzett, hatalmas szerepet játszva a brand tengerentúli magas presztízsének kialakulásában: leszerződtetése után két egymást követő évben sikerült megszereznie mind az MX (Motocross), mind az AMA SX (Supercross) trófeákat, de még visszavonuló évében is rengeteg futamgyőzelmet szerzett. Ricky Carmichael képes volt arra, amit McGrath, Windham és Pastrana nem tudott. Visszahozta a sport élére a Suzukit, ráadásul olyan riválisok ellenében, mint James Stewart vagy Chad Reed…