A japán gyár illetékesei úgy döntöttek, hogy nem nagyon kell hozzányúlni a géphez. A tavalyihoz képest gyakorlatilag csak a motor megjelenése változott, így a kérdés az volt, vajon a bivalyerős RM-Z idén is olyan meggyőzően hat-e, mint 2011-ben? Nos, a teljesítményre nem lehetett panasz, hiszen 35,26 lóerejével az RM-Z az idei mezőnyben is a legerősebbnek bizonyult, és a 25,04 Nm nyomaték a második legmagasabb volt a vizsgált gépek között.
A motor lenyűgöző teljesítményét sikerült a gyakorlatban is kihasználni az álló helyzetből való gyorsulási próbákon és a harmadik sebességes történő "repülőrajtos", (roll-on) teszteken is. A 105,7 kilogramm tömegű RM-Z-t valamivel nehezebb volt elindítani a startvonalról, mint a kisebb teljesítményű motorokat, a hátsó kerék mindkét tesztfutamban gyakran kipörgött, és oldalra kitört a motor fara. Ezzel együtt is elképesztő iramban, mindössze 4,05 másodperc alatt sikerült 36,58 méter távolságra elszáguldani a géppel, 60,67 km/óra sebességre gyorsulva. A harmadik sebességes roll-on teszten a Suzukinak mindössze 3,01 másodpercre és 36,94 méterre volt szüksége ahhoz, hogy 24,78 km/óráról 64,3 km/órára gyorsuljon.
A szubjektív értékelésben minden tesztelő nagyra értékelte az erőforrás teljesítményét, és csak a KX250F tudta megszorongatni a sárga 250-est. A Suzuki motorját ugyanis hajszálra ugyanolyan erősnek érezték a tesztelők, mint a Kawát, mindaddig, amíg az egekig nem emelkedett a fordulatszám – ott viszont a Suzuki egy hajszállal előbb adta fel, mint amennyi a teljes győzelemhez kellett volna. Az alsó és középső tartományokban az RM-Z250 verhetetlen volt – írta a Motorcycle USA.
„A Suzuki megint csúcsgépet hozott! Már alacsony tartományban elhúzott, és akár hamar felkapcsoltam, akár teljesen kihúzattam, mindig jól ment.” – nyilatkozta elragadtatva a veterán profi versenyző, Nick Thiel.
A tesztelők tavaly nagyra értékelték az RM-Z kezelhetőségét, és ez idén sem volt másképp. A Suzuki hihetetlenül kezes és fantasztikusan reagál - a kevésbé agresszív tesztelők szerint kicsit talán túl jól is. Kétségtelen, hogy a Suzuki minden vetélytársánál szűkebben tudta venni a legélesebb kanyarokat is, ráadásul a legmélyebb és legszűkebb, kátyúkkal és kerékvágatokkal tarkított fordítók sem jelentettek a motornak semmilyen nehézséget.
A 2012-es RM-Z250 fékteljesítménye a motor erejével vetekszik, az első egység erős, gyors és határozott lassulást produkál, mindemellett kicsit kicsit sem rángat. A hátsó fék gyengébbnek érződik, de még mindig több mint elegendő. Ezzel együtt - bár minden tesztelő dicsérte -, a Suzuki fékeit csak második legjobbnak hozták ki a KTM Brembo rendszere mögött.
Ami az ergonómiát illeti, a kormány megítélése volt az egyetlen pont, amiben sarkosan eltért a tesztelők véleménye. Vagy maximálisan lelkesedtek érte, vagy utálták: egyesek szerint a hátrahúzott ív rengeteget segít a kanyarvételnél, mások szerint azonban egyenesebbnek, korszerűbben íveltnek kellene lennie a kormánynak.
Az „erőátvitel, sebességfokozatok és kuplung” kategóriában is igen elégedettek voltak a tesztelők az RM-Z-vel. A Suzuki svájci óra pontosságával vált, a kuplung sem mutatta a csúszás leghalványabb jelét sem, a fokozatkiosztás pedig tökéletesen megfelel a gép bivalyerős motorjának. „Teljesen lenyűgözött az erőátviteli rendszer. Olyan érzésem volt, mintha egy autó kézi váltóját kezelném” – nyilatkozta Thiel. „Semmi téves üresjárat, semmi mellékapcsolás. Az összes gép közül ennek a motornak a sebességváltója volt a kedvencem."
A Motorcycle USA teszteredményei (összesített pontszám):
1. - Suzuki 128
2. - Kawasaki 127
3. - Honda 126
4. - Yamaha 109
5. - KTM 108