Az utóbbi két évtizedben rohamosan felgyorsult a sportmotorok fejlődése. Míg a csupaszgépek, a túramotorok vagy a chopperek öt-hat, sőt akár nyolc évig is változatlan formában gördülnek le a gyártósorokról, addig a szupersport szegmensben szinte kötelező kétévente új modellel előrukkolni. Na, nem mintha egy öt, hat, nyolc vagy akár tizenöt éves motorral ne lehetne egy kellemeset karistolni, azonban ahogy a számítógépek, a mobiltelefonok vagy éppen az MP3-lejátszók világában, a plasztikrakéták között is egyre kiélezettebb a küzdelem. Ebből adódóan mind kisebb a differencia a gépek között, mégse higgye senki, hogy nehezen észrevehetők a különbségek!
Felszereltségben a GSX-R-ek mindig is az élen jártak, többek között a Suzuki sportgépeihez tartozott először szériában kormány-teleszkóp és váltófokozat-kijelző, de a finomabb gázreakciót eredményező dupla pillangószelepsort is a hamamatsui gyáróriás kezdte nagy szériában gyártani. Az idei GSX-R 1000 leginkább említésre méltó újítása az a tény, hogy tervezésekor a mérnökök tiszta lappal indítottak, tehát ez a gép nemcsak néhány frissítést tartalmaz, hanem egy teljesen új motor.
Műszaki finomságok
Így aztán innovációban nincs hiány a K9-es modellen. A vadonatúj, rövid löketű blokk papíron ugyanazokat az értékeket produkálja, mint a tavalyi, pedig… de erre később visszatérünk. Tehát 1,1 milliméterrel nagyobb furat és 1,7 mm-rel kisebb löket adja ki az egy híján 1000 köbcentit, ezáltal a versenycsapatok könnyebben tudják tuningolni a motort, illetve hogy egészen pontosak legyünk, anélkül képesek feljebb tornászni a használható fordulatszám-tartományt, hogy a motor megbízhatatlanná válna. Emellett javították az égés hatásfokát, megnövelték a kompresszió viszonyt és a szelepek átmérőjét, valamint módosították a vezérműtengely-bütykök profilját, ami mind-mind a hatékonyabb teljesítmény-leadást szolgálja. További ínyenc falat a dupla, progresszív menetemelkedésű szeleprugó garnitúra, a hatékonyabb kenésű főtengely, a trapéz alakú olajhűtő radiátor, a finomabb működésű csúszókuplung és a kisméretű, kompakt váltószerkezet. Ez utóbbi alkalmazásával rövidebb lett a blokk, s ebből adódóan a váz is, tehát a hátsó lengőkar felfogatási pontja előrébb kerülhetett. S, hogy ez miért jó? Mert így a kifutó modellénél 3,2 centivel hosszabb lengőkar fért be, ami jobb tapadást biztosít, sőt emellett a tengelytávot is sikerült egy centivel összébb húzni, ami a könnyebb dönthetőséget segíti.
A Suzuki sok-sok év után szakított a Kayabával, és Showa futómű elemek mellett döntött, ráadásul nem is akármilyen darabokat választott. A hidakba ún. nagydugattyús elsővillákat (BPF, azaz Big Piston Fork) szereltek, amelyekkel kapcsolatban a gyár több éven át gyűjtötte a tapasztalatokat rangos világversenyeken, például a Superbike VB-n, s most az elsők között tálal ilyen rendszert széria motorkerékpáron. Legfontosabb tulajdonsága – miszerint kisebb a tömege – abból az egyszerű tényből adódik, hogy kevesebb alkatrészből áll, mint a hagyományos villák. További minőségi komponensek a különlegesen kemény, titán bevonattal kezelt csúszószárak, melyek sokkal finomabban reagálnak, mint a korábbi darabok. Műszaki beállítottságú olvasóinknak figyelmébe ajánljuk a Magyar Suzuki zRt. által összeállított anyagot, amely részletesen mutatja be a BPF villa működését.
Felszereltség tekintetében a Suzuki továbbra is az élen jár: három pozícióban állítható lábtartók, elektronikusan vezérelt kormány-lengéscsillapító, indításgátló, váltófokozat kijelző, köridőmérő és D-Mode Selector (vagyis gombnyomással állítható motor karakterisztika) – hogy csak a leglényegesebbeket említsük.
A boxkijáraton túl…
Érdekes, hogy a K9-es modellre vonatkozóan ugyanazokat a teljesítmény- és nyomatékadatokat adta meg a gyár, mint tavaly, az új gép mégis erősebbnek érződött, sőt, pályatesztünkön a K8-as motort le is hagyta a célegyenesben. Ez a különbség persze adódhat szériaszórásból is, mindenesetre a hungaroringes körözgetés alatt egyre csak az járt a fejemben: „húúú, ez nagggyon meeegy!”
Már egészen alulról meggyőzően tol a fenevad, és felül is bőséges erővel kápráztat el, bár az ezres motorokhoz szokott érzékszervek hamar felfedezik a felső fordulatszám-tartományban rejlő lehetőségeket. Tizenkétezres fordulat felett, így, szériaállapotban lanyhul a teljesítmény-leadás, azonban elég lenne egy nyitott kipufogó, hogy kiengedjük a szellemet a palackból. Viszont a suttogó hangú gyári rendszer óriási előnye, hogy gyorsítás közben a hatékony plexi mögé kuporodva jobban kiélvezhetjük a tipikus GSX-R-es légbeömlő-szörcsögést. És különben is, mire tizenkettőt (vagyis tizenkétezret) mutat az óra, addigra mindenki apró ponttá zsugorodik a tükörben…
Éppen ezért, ha ilyen géppel járnék versenypályára, inkább egy fém fékcsőszettre spórolnék össze, mert hiába a radiális felső munkahenger és a Tokico Monobloc nyereg – amelyekkel felettébb precíz az adagolhatóság – nagy terhelés mellett a fékkar egyre jobban felpuhul. A Hungaroringen megtett 20 perces menetekben 4-5 körig tökéletesen működött a fékrendszer, utána azonban át kellett állnom kétujjas üzemmódból három ujjal való fékezésre, mert a nyomáspont minden körben egyre beljebb épült fel.
Pedig a féktáv – a tekintélyes motorerő mellett – szintén a nagy Gixer erősségei közé tartozik, a kiegyensúlyozott futómű bombabiztosan tartja irányban a motort, még a legerőteljesebb lassítás közben is. Sosem fickándozik a hátsó traktus, és a finomított csúszókuplung is ügyesen asszisztál, miközben visszakapcsolgatunk. Ráadásul a különleges Showa BPF első villák – bár eleinte nyersnek érződnek – kétségtelenül több visszajelzést nyújtanak az első gumi felől, minél keményebben hajszoljuk a nagyvadat. Igaz ugyan, hogy teljesen újratervezett modellről van szó, azonban az első és hátsó futómű harmóniája – amely mindig is a GSX-R család „védjegye” volt – a K9-es tudástárából sem hiányzik. Legyen az kigyorsítás, kanyar vagy az előbb említett szemgolyódüllesztő féktáv, a nagy Suzuki még gyári futómű beállítással is minden helyzetben stabil marad. Ez a magabiztos viselkedés pedig kétségtelenül hatalmas előny, leginkább az utcai használat során. További bónuszpontot érdemel az üléspozíció, amely a sokadik modellváltás után is támogatja a sokoldalú felhasználást: versenypályán, tökéletes ergonómiája révén minden szituációban könnyen felvehetjük a megfelelő testhelyzetet, mindamellett, hogy a közúton töltött idő alatt is úgy érezzük: ez egy igazán felhasználóbarát sportgép.
Tényleg erősebb?
A válaszunk egy határozott, csupa nagybetűs IGEN. Annak ellenére, hogy a gyár szerénykedik a teljesítmény adatokat illetően, mindenképpen kijelenthetjük, hogy az új GSX-R 1000 erőteljesebben gyorsít, mint felmenője. Igaz ugyan, hogy nem kapott olyan áttörő újítást, amellyel más sportgépeken ne találkozhatnánk, és ha az összes tulajdonságát vizsgáljuk, akkor a K9 inkább egy frissített K8-as modellnek tűnik, azonban a Suzukinak ismét sikerült tovább szelídítenie az oroszlánt, amellett, hogy a GSX-R-ek királyának ereje minden korábbiét felülmúlja.
Szöveg: Lövey Ádám, kép: Kovács Zsigmond, videó: Samu Tamás
Kapcsolódó anyagok: