Az időjárás tréfát űzött az időmérőn a versenyzőkből, sokan limitet sem tudtak futni, a hol száraz, hol vizes aszfalton. Az élről a pontverseny éllovasa Casey Stoner indulhatott, míg a második rajtkockára, meglepetésre az előző futam győztese Chris Vermuelen állhatott. Rossinak is úgy ahogy jól ment az időmérőn, mivel még befért az első sorba, ám a rajtot szokásához hűen elszúrta, és visszacsúszott 4-5 pozíciót. Eleinte úgy tűnt, hogy a Ducati hazai pályán verhetetlen lesz, de Capirex és Stoner is fokozatosan pozíciót vesztettek, míg Rossi erőt merítve az olasz közönség bíztatásábó, az élre tört és fokozatosan leszakadt üldözőitől.

Szárnyalt az M1-em
„Ismét győzni Mugellóban nagyszerű érzés számomra, most nagyon boldog vagyok. A szurkolók előtt versenyezni ezen a helyen mindig hihetetlen, extra motivációt adnak. Hihetetlen érzés látni mennyi sárga szín volt a pálya körül, a szurkolók őrületesek voltak ma ezen a csodálatos versenyen. Ahogy reméltük száraz maradt az idő, a nap előbújt és minden a tervek szerint alakult...Nem kaptam el valami jól a rajtot, de ahogy a gumik melegedni kezdtek, az M1-em szárnyalt és felverekedtem magam az élre. A legelején mindenki 100%-on nyomta, nagyon szórakoztató volt az a pár kör! Tökéletes verseny volt a mai, úgy érzetem mindenki az én oldalamon állt; Mugello egy mágikus pálya számomra, és ez a győzelem rengeteg erőt és önbizalmat ad számunkra a következő futamokra. Különleges sisakom volt a mai futamon, egy nagy piros szívvel, úgy gondolom megmutattuk, hogy a Yamahánál rengeteg szív van.”

Végül a második helyre szorult
A Doktorral a lépést egyedül Pedorsa tudta tartani, de a végére feladta és megelégedett a második hellyel. „Jól kezdtem és sikerült pát versenyzőt megelőznöm. Aztán az első kanyarban ahogy a gázhoz értem nagyon nagyot csúsztam és visszaelőztek…Aztán problémám akadt, ahogy az idén már pár versenyen megtörtént. Láttam, hogy Valentino szép lassan elnyúlik tőlem, de ahogy próbáltam gyorsítani, mindkét gumim csúszkálni kezdett, így nem tudtam keményebben nyomni, vissza kellett vennem kicsit és maradni a második helyen.”

A verseny nagy meglepetése a veterán Barros volt, akinek sikerült maga mögé utasítania Stonert és felállhatott a dobogó harmadik fokára. „Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a szezon első dobogós helyét megszereznem, ami a legjobbkor jött. Mugello hazai verseny a Ducatinak és a Pramacnak, örülök, hogy megfelelő eredményt adhattam nekik. A törökországi negyedik helyezés után nem volt szerencsém pár versenyig, ezért nagyszerű ez a versenyképes eredmény, főleg azon a pályán, amit úgy kedvelek.” Nem véletlenül kedveli az olasz aszfaltcsíkot Barros, hiszen a leggyorsabban ő szeret motorozni a pályán. A hétvégi futamon 323.1 km/h-ás sebességgel övé volt a leggyorsabb sebesség, de a pályarekordot is ő tartja 2004-ből 342,956 km/h-ás sebességgel.

250-ben érdekesen alakultak a dolgok a már-már verhetetlen Lorenzo számára. Kezdődött ott, hogy a limitet sem tudta megfutni és csak a versenybíróság engedélyével állhatott a rajtrácsra, majd a versenyen felbőszült bikaként vágtatott át a többi versenyzőn nem kímélve Aoyamát és Kaliot. A 20. helyről egészen az első helyig küzdötte fel magát, de Bautistában emberére talált, aki egy bátor előzést követően a sóderba küldte Lorenzót, hogy ott szopogassa nyalókáját. Veszíteni is tudni kell, szokták mondani, ám ez nem mondható el a spanyolról, már többször láttuk mennyire nem tudja feldolgozni ha alul marad, és szét is rúgta a berendezést a boxba visszatérve.

Ha nem csúszik meg...
Az Aspar csapat, két pilótájukkal az élen kitűnően vizsgázott, míg a Tem Toth Aprilia pilótája Hector Barbera, habár volt hogy vezetett, a harmadik helyen gurult át a célvonalon, nagyot csatázva a végén Doviziosoval. „Nagyon örülök a dobogónak, bár kissé csalódott vagyok, hiszen az élre tudtam állni és ha nem csúszik meg a motorom hátulja, akár meg is nyerhettem volna a futamot. De természetesen nem vagyok telhetetlen, hiszen ezt a 3. helyezést némi szerencsének is köszönhetem. Nagyon jól dolgoztunk az egész hétvége alatt, mostanában nem volt ilyen tökéletes a rugózásom. Hálás vagyok a szerelőimnek és a csapatnak, hogy egy újabb trófeát tudhatok a magaménak. A cél továbbra is a futamgyőzelem. Hazai nagydíj következik, nagyon szeretem a Katalán pályát, teszteltünk is ott a szezon előtt, úgyhogy reális esélyem lesz a dobogó bármely fokára, de biztosan a többi spanyol versenyző is így gondolja ezt.”

Nagy volt a zúzás
A 125-ösök versenye igazi csemege volt, 10 versenyző kerülgette egymást körökön keresztül a jobb pozíciókért. Talma jól kapta el a rajtot, a verseny során többször is vezetett, sőt egyszer úgy tűnt, hogy fénysebességre kapcsol, és fél kör alatt majd 1 másodpercet vert a többiekre. Az előnye aztán a hosszú célegyenesben elapadt, szemmel látható volt az újabb fejlesztésű Apriliák erőfölénye. „Kicsit csalódott vagyok az eredmény miatt, mert nem sokon múlott a dobogó. Az egyenesekben egyedül nem voltam elég gyors, így próbáltam előnyösen helyezkedik. Az utolsó körben bejöttem 2.-nak, de Corsi előzése kicsit kizökkentett a ritmusból és utána már hiába próbáltam utolérni őket nem maradt idő a támadásra. Jövő héten következik a Katalán Nagydíj, amit már nagyon várok és remélem, hogy ott nekem jön ki a lépés.”

Eredmények

Kapcsolódó anyagok:

Suzuki győzelem

Stoner tovább menetel