Abszurd látvány, amikor az öt méter hosszú, kéttonnás autóból nyilatkozik a sofőr: élhetetlen ez a város, nem lehet haladni! – szögezi le, miközben tök egyedül ücsörög azon a tíz négyzetméteren, amit a kocsi elfoglal. Abban persze igaza lehet, hogy autóval nehezen – és egyre nehezebben – járható Budapest belvárosa, sőt lassan a külváros is, de ezen többféle módon is változtathatunk. Építhetünk még néhány új utat és plusz sávot – lássuk be, ez aligha járható –, illetve megfontolhatjuk, hogy ne autóval induljunk útnak, ha nagyobb csomag, gyerekek stb. nélkül vesszük nyakunkba a várost. Mondhatják a szkeptikusok, hogy egyetlen robogó mit sem változtat a helyzeten, de minden változás az egyén szintjén kezdődik – pont annyival csökkennek a dugók, ahányan autóból motorra ülnek.
Két itthon is népszerű robogón keresztül mutatjuk be, hogy mit és mennyit nyer, aki kétkerékre vált.
Öt ok, hogy miért robogóval ingázz autó helyett
Vaskos, piros csíkok futnak reggelente a Google Maps felületén, arra utalva, hogy végtelen kígyóként sorakoznak az autók az elővárosi lámpáktól a város szívéig. Szúrópróbaszerűen kiválasztottunk pár célpontot, és be is jártunk néhányat, illetve a térképprogramok segítségével kiszámoltuk, mennyi időt rabol az ingázás, ha négykeréken indulunk munkába. Az elővárosból autóval próbálkozva jellemzően 50-65 perc alatt értük el a városközpontot, majd újabb 5-10 percet vett el a parkolás. Alig 14 kilométer a táv, vagyis gyorsan kiszámolható, hogy rossz esetben még a 10 km/órás átlagot sem érjük el.
Már-már abszurd, hogy ezért autóba ültünk, hiszen Szergej Morozov, orosz távgyalogló 15 kilométert tesz meg óránként, vagyis jobban halad, mint mi a fémkasznit cipelve és benzint pöfögve...
A tömegközlekedés dettó, mert bár a buszok is jól haladnak, a sok átszállás és a torlódások miatt újra majdnem egy órát tesz ki az út. Ugyanez az agglomerációból, az alvóvárosokból még cifrább, a parkolással együtt szűk másfél óra, tömegközlekedéssel pedig 70-75 perc.
Próbáink alapján robogóval 20-30 percet spóroltunk a városon belüli ingázás során, illetve 35-45-öt a városhatáron túlról indulva. vagyis havi 10-15 órát, tehát majdnem két teljes munkanapot nyer, aki a napi kétszer húsz kilométerét nem autóval, hanem motorral teszi meg.
A megtakarított idő mellett az alacsonyabb költségek is sokat nyomnak a latba, és most nem a naponta megspórolt pár deci benzinre gondolok. Jóllehet, az sem kevés, elvégre aki 20 kilométerre lakik a munkahelyétől, havonta húszezer forinttal kevesebbet tankol a robogóba, mint egy átlagos autóba – fél év alatt 120 rugó, azért már érdemes „lehajolni”. Emellett a kuplungokat, kettőstömegű lendkerekeket nagykanállal faló városi közlekedés is a robogó felé billenti a mérleg nyelvét, hiszen ki akarna százezreket költeni a verda szervizelésére, ha ennek töredékéből kijön a motor karbantartása és részletfizetése?
Mivel egy átlagos, kétmillió forintos, új nagyrobogó törlesztőrészlete (20%-os önrésszel) havi 45-50 ezer forint között mozog, napi 35-40 kilométer ingázással teljesen megtérülhet az ára. Elvégre ha valaki autó helyett robogó mellett tör lándzsát, és ezentúl nem fizet a parkolásért, illetve sokkal kevesebbet tankol, akkor pont ennyi marad a zsebében minden hónapban. Ezen az sem sokat változtat, hogy városon belül egy 125-össel vagy települések között 300-as robogóval utazunk reggelente, hiszen – az XMAX-példánál maradva – csupán 15%-kal drágább a nagyobb és autópályán is otthonosan mozgó, háromszázas változat.
Más okból választanak robogót az autósok és a motorosok
Az autóból motorra ülőknek általában a praktikus szempontok fontosak, mint a csomagtér mérete, a fogyasztás vagy az alacsony karbantartási költségek. Ezzel szemben a robogót használó motorosok – érthető okokból – többre vágynak, és az élményt (is) keresik a robogózásban. Jól ráéreztek erre a Yamaha stratégái, és kifejezetten azért dobták piacra anno a sportos XMAX modellcsaládot, hogy újra motorra ültessék az egykor A-s jogsit szerzett, de már évek óta nem motorozó városlakókat. A recept bevált, hiszen a Yamaha XMAX 125 és 300 szerte Európában népszerű lett, sőt a „háromdecis” változat a legkelendőbb nagyrobogó Magyarországon.
A következő szög az autós ingázás koporsójába maga a parkolás. Hogy ez milyen időrabló, azt már kitárgyaltuk, viszont a költségei még „fájdalmasabbak”. A legolcsóbb megoldás is napi egy-kétezer forintba kerül a belvárosban, míg a robogó ingyen állhat a közterületi, fizetős parkolókban, illetve az átlagos szélességű járdán is, ha legalább 150 centi széles hely marad a fal és a kormány között. Mi több, a motorkerékpár az egyetlen kivétel, amivel a tiltó tábla hatálya alatt is leparkolhatunk a járdán (KRESZ 40. §) – aligha lehetne ennél egyszerűbb.
Nem mérhető, mégis kézzelfogható előny, ha a nap végén nem kell végigszenvedni a reggeli egy-másfél órás araszolást, ráadásul a megspórolt időn felül az sem mindegy, hogy mennyire pihenten vagy éppen meggyötörten érünk haza. Aki járt már felváltva autóval és motorral dolgozni, minden bizonnyal érti, miről beszélek – kész felüdülés meló után motoron kiszellőztetni a fejed, ellenben újabb stresszforrás, ha kocsiban rostokolva kell hazajutni.
Tényleg szennyezőbb egy Euro4-es motor, mint az Euro6-os autó? Ugyan már...
Gyakori tévedés, hogy a fajlagosan magasabb károsanyag-kibocsátás miatt nem környezetbarát megoldás a városi motorozás a hibridhajtású vagy modern, benzines autókkal szemben. Jóllehet, a g/km-ben kifejezett CO2-kibocsátás lehet, hogy magasabb a robogónál, de a szkeptikusok megfeledkeznek róla, hogy sűrű forgalomban a motor feleannyi idő alatt teszi meg a távot, mint az autó, így valójában és üzemórában számolva máris sokkal kevésbé szennyez, mint a négykerekűek...
Az utolsó érv talán szubjektívnak tűnhet, pedig több tanulmány igazolta, egyebek mellett a japán Tohoku Egyetem kutatócsoportja által végzett vizsgálat is.
Az agykutatás terén elismert professzor, Ryuta Kawashima 21 rendszeresen motorozó alanyt vizsgált, majd eredményeit 22 olyan motoroséval vetette össze, akinek volt jogosítványa és motorja, mégis többnyire autóval járt. Úgy találta, hogy az agy prefrontális területei aktívabbak voltak, vagyis a memória, az információfeldolgozás és a koncentrációs funkció hatékonyabb lett, emellett a tájékozódás is könnyebben ment a rendszeresen motorozóknak.
A fokozott éberség, a folyamatos egyensúlyozás és feladatmegoldás egyfajta tréning az agynak, így nem meglepő, hogy a rendszeresen motorral járók magasabb pontszámot értek el a kognitív funkciókat vizsgáló teszten – szögezte le Kawashima.
A ma kapható, szellőző, mégis vízhatlan ruhák és motoros felszerelések korában már nem kell a nyári záporok miatt sem aggódni, plusz egy robogón eleve védve vannak az utasok, hála a széles orridomnak, a plexinek és persze a lábdeszkának.
Azt javasoljuk hát, aki teheti, váltson kétkerékre – jót tesz vele saját magának, a környezetének, a városnak és nem utolsó sorban a többi közlekedőnek.