Eljött az indulás napja, augusztus elseje: reggel érzékeny búcsút vettem a családtól, barátnőmtől, barátoktól, és elindultam. Viszonylag lassan mentem, tekintve hogy az 50 köbcentis motort a kalandvágyon kívül nem sok lóerő hajtotta. Délután három óra magasságában a Debrecentől kb. 270 km-re Ráckevén szálltam meg, séta a Duna-parton, majd másnap dél körül tovább indultam Pannonahalma felé – újabb 170 kilométer az eddigiek mellé. Még aznap éjjel, pontosabban másnap hajnalban megérkeztek Pannonhalmára a pesti betyárok, és az igazi kaland csak ezután kezdődött, pedig jómagam már kb. 440 km-nél jártam. Reggel hét óra magasságában felkeltünk, és az ilyenkor szokásos káosz most sem került el minket, még ezt be a kocsiba, még ezt a motort nézzük át, egy kis ez-egy kis az, és máris egy órás késésen voltunk. Sebaj.
Végre elindultunk Pápa irányába, itt a többi tagunk is csatlakozott, és csak úgy hízott a konvoj. Sajnos el is kezdődtek a bajok, az egyik motorból kiesett a főfúvóka, egy másik pedig fogaskereket darálva végleg megállt… Aznapi célunk a Győrtől kb. 470km-re fekvő bohniji kemping volt. Menet közben jöttek az újabb necces szituk, nekem volt egy gázbowden szakadásom, amit tíz perc alatt orvosoltunk, illetve gyertyacserék, valamint lánclazulások tarkították utunkat. Benzinkutak, boltok, 70-90 kilométerenként pihenők, és persze örök emlékek maradtak az útszéli bütykölések! Mikor Rédicsnél, illetve Lentinél jártunk, csak az járt a fejemben, hogy az egész országot magam mögött tudva az én 50-es Derbim hátán ülök, és megyek a tenger felé. Ez valami leírhatatlan élmény volt újra és újra!
Egy kiadós pihenés után úgy döntöttünk, nem kockáztatjuk meg a vadkempingezés esetleges következményeit, így motorra ültünk és elindultunk az ekkor már sötét éjszakában. 19 motoros az ismeretlen hideg, nedves szlovén szerpentineken 50 köbcentivel - félelmetesen izgalmas volt! Bohinj kempingjébe jócskán éjjel tizenegy óra után futottunk be, sátorállítás teljes, ismétlem teljes sötétségben zseblámpák és 1-2 motorlámpa mellett, majd fekvés, hulla fáradtan de megcsináltuk, egy nap alatt 470km-t tettünk meg: le a kalappal mindenki előtt!
Az extrém hosszú etap nem maradt büntetlen, hiszen reggelre úgy begörcsölt a lábam, hogy két napig képtelen voltam ráállni - szerencsére a két nap alatt csak a környéken mászkáltunk, a bohinji és bledi tavakat megnéztük, fürödtünk a patakban, amiből inni lehetett(!) - óriási élmény volt, s közben a lábam is helyrejött
A harmadik nap reggelén meguntuk az éjszakai fagyoskodást, ugyanis az Alpok magasságaiban hajnalonként - hiába volt augusztus -, jócskán 10 fok alá ment a hőmérséklet. Motoros ruhában aludtunk, és ebből hamar elegünk lett, ezért tovább indultunk a tenger irányába. Reggel fél kilenc magasságában start, és jobbra-balra mentünk, volt hogy háromszor haladtunk el egy benzinkút mellett, így a szűk 200 km-es útból bő háromszáz lett, alaposan összekuszálva a terveinket. Estére végül is befutottunk a jól megszokott Izolai kempingünkbe, a Belveder-be.
Itt négy éjszakát töltöttünk, fürödtünk a tengerben, esténként néztük a naplementét, és újra bejártuk a környéket, majd közös döntés alapján, a negyedik éjszaka után hazaindultunk. Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk az úton, de talán jobb is így, mert lehet, hogy bele sem vágtunk volna…
Folytatjuk.