Ki mást is kérhetnénk fel erre a tesztre, mint Déczi Balut? A 2009-es MX250-es kategória hazai bajnoka jól ismeri az RM-Z-ket, hiszen évek óta ilyen gépekkel versenyzik, így az első injektoros verziót is vele teszteltük, Piliscséven.
A tavalyi változat hatalmasat lépett előre, de nemcsak a befecskendező rendszer jelentette az áttörést. Jelentősen változott a geometria, a korábbi, kissé izgága RM-Z250-eseket egy sokkal stabilabb, nyugodtabb, mégis rendkívül fordulékony modell váltotta le, erős fékekkel és precíz futóművel. Már széria állapotában is közelebb került a jól felkészített versenymotorokhoz, az egyetlen amiről panaszt hallhattunk, az indítás volt. Az idei L1-es modellen már ezt a problémát is megoldották, és az apró módosítások összességében jelentős változást hoztak, amatőrök és profik számára egyaránt.
Onboard Déczi Balázzsal a Nyáregyházi pályán
Mindjárt az elején kiemelnénk az idei RM-Z250 blokkjának fantasztikus karakterisztikáját. Alul, középen és felül is eszméletlenül tol, és a végtelenségig lehet pörgetni, közel 14.000-ig. Nem fogy el az ereje a legfelső fordulatszámtartományban sem, miközben alul is nagyon erős, és sehol sincs lyuk a teljesítményleadásban, így bármilyen fordulatnál is járunk, az RM-Z mindig azonnali és kirobbanó erővel tol. Sosem éreztünk olyat, hogy kicsit is fuldoklana, még a szélfútta nyáregyházi pálya mélyhomokos mandínereiben elmerülve sem. A trükk az új vezérlésben, valamint az átprogramozott ECU-ban (vagyis a központi számítógépben) rejlik. Ráadásul az indítással sincs többé probléma, még a nap végére meglehetősen kifáradt amatőr tesztpilótáink is könnyedén berúgták az RM-Z-t.
Szintén elég beszédes, hogy Déczi Balázs - aki évek óta Öhlins futóművel szerelt motorokkal versenyzik - rendkívül meg volt elégedve a 250-es széria futóművével, pedig idénre csak a rugók keménységén változtattak a gyáriak. És ha egy olyan profi pilóta, aki mindig a saját stílusához állított versenyfutóművel motorozik, azt mondja egy széria futóműre hogy nagyon rendben van, az már jelent valamit. Baluról pedig tudjuk, hogy nem beszél mellé, mindig elmondja nekünk a frankót, és amatőrként mi is nagyon magabiztosnak éreztük a széria gátlókat, pedig egyáltalán nem is nyúltunk hozzá az eredeti beállításokhoz. Az RM-Z250 ezen a téren is tett egy újabb lépést a versenygépek felé, amit egyértelműen észreveszünk, amikor egy kigödrösödött szakaszhoz érünk, Balu alatt pedig még akkor sem történt semmi különös, amikor túlrepült egy-egy ugratót és a laposra érkezett. A fékek már a tavalyi modellen is erősek voltak, szerencsére ez idénre sem változott meg.
Az ergonómia egyszerűen zseniális. Valahogy kisebbnek tűnik az RM-Z és meglehetősen keskeny is, a csúszásgátlós ülés valamint a Renthal Fat Bar kormány pedig kiváló kiegészítői a jól eltalált pozíciónak. A kuplung kenésén is javítottak, így könnyebb behúzni a kuplungkart, emellett tartósabb is lett a mechanika.
Nyáregyházi tesztünk rávilágított: az RM-Z250 injektoros generációjának legújabb tagja sokkal több lehetőséget tartogat a profiknak, az amatőrök pedig imádni fogják megbocsátó, ám erőteljes karakterét.