A TZ750-ből fejlesztették ki az 1976 és 1979 között diadalmaskodó YZR750-et, ami 748 köbcentire nőtt összlökettérfogattal és modernnek számító, Monocross felfüggesztéssel lépett pályára. Közel ötven évvel ezelőtt kiemelkedő volt a motor 115 lóerős csúcsteljesítménye, akárcsak az, hogy milyen „tökös” pilótára volt szükség a terelgetéséhez.
Nem véletlen, hogy maguk a fejlesztők is azt írták visszatekintőjükben, hogy „Feltuningoltuk a TZ750-et, és egy szörny született belőle...”
160 lóerős kétütemű a Yamahától
A motor gyakorlatilag a 0W29 erőforrás és az YZR500 0W23 váz házasításából jött létre. Jöttek is sorra a sikerek, többek között Johnny Cecotto négyszer, Kenny Roberts pedig háromszor diadalmaskodott a motorral. Hogy tartsák a lépést a vetélytársakkal, a sornégyes, kétütemű erőforrást az évtized végén még tovább tuningolták, és hatfelömlős változatával 160 lóerős csúcsteljesítményt értek el a Yamaha visszaemlékezései szerint, ami 300 km/óra feletti végsebességet eredményezett.
Steve Baker 1977-ben bajnokságot nyert Yamahájának replikája a mugellói körön
Toprak Razgatlioglu igazán szerencsésnek mondhatja magát, ugyanis az egyik legélvezetesebb európai pályán, Mugellóban tehette próbára idén nyáron a 0W31-et, és villámgyors előzéseit látva elég gyorsan összebarátkozott a csak Szörnyként emlegetett géppel.