Kamaszként szeretnéd kipróbálni a motorozás élményét, de túl fiatal vagy, hogy jogsit szerezz egy 125-ösre? Esetleg lelkes szülőként megtanítanád motorozni a gyereket, netán később versenyzőt faragnál belőle, de nem tudod, miként kezdj bele? Ha bármelyik kérdésre igennel feleltél, akkor a legjobb helyen jársz! Kovács Bálint vagyok, gyorsasági versenyző, és azért indítottam el új cikksorozatomat, hogy átadjam a nyeregben töltött évtized tapasztalatait, egyszersmind segítsek elkerülni a leggyakoribb zsákutcákat, buktatókat, amelyek kedvét szeghetik a kezdő pályázóknak.
Ha megy a bringa, megy a motorozás is
Gyakran kérdezik tőlem, hogy pontosan milyen korban érdemes belevágni a pályázásba? Nos, ez teljesen egyénfüggő, mivel a kölykök különböző életkorban kezdenek magabiztosan járni, szaladni, miként biciklizni is, és ez utóbbi – szerintem – elengedhetetlen ahhoz, hogy elkezdjék a motorozást. Szóval kor helyett inkább azt mondom, ha már elhagyta a támaszkerekeket a lurkó, valamennyire mennek a körök, a nyolcasok a bringával, akkor semmi akadálya, hogy gázmarkolatra cserélje a pedált.
Persze nem árt, ha eleve rajong a technikáért, de az sem ördögtől való gondolat, hogy majd éppen gyakorlás közben szeret bele. Első lépés tehát az alapvető készség elsajátítása, és utána jöhet a vásárlás – mármint a gépet leszámítva minden egyéb megvásárlása.
Tudom, a csapból is ez folyik, de nem véletlenül!
Sajnos nem lehet elégszer elmondani: nem azzal indul a történet, hogy kinézünk a hirdetésben egy jó állapotú ötvenest vagy 125-öst, és útnak indítjuk a csemetét. Sokkal fontosabb – és ezt gyakran félvállról veszik -, hogy először a kötelező és ajánlott felszereléseket (ruha, sisak, kesztyű, protektorok stb.) szerezzük be, elvégre a csöppségek kis tempónál is megsérülhetnek, ha egy szál melegítőben pattannak nyeregbe.
– Ebcsont beforr! – tartja a mondás, és ez igaz is, ám egy sérülés és az azzal járó kudarcélmény elveheti a lurkók kedvét a további pályázástól, s akkor feleslegesen ruháztunk be a drága technikára. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, magam is túlzásnak érzem az óvodáskorúak méretre varrott bőrruháját, amíg egyszerű hobbiról, gyakorlásról van szó. Igyekezzünk hát megcélozni az arany középutat: hálós protektoringgel, térd- és csípőprotektorral, kesztyűvel, no meg egy – feltétlenül! – zárt állrészű sisakkal, már sokat tettünk azért, hogy esés után csak leporolják magukat, és tovább körözzenek, mintha mi sem történt volna. Más kérdés csizma, ugyanis ebből csak elvétve találni óvodásokra, kisiskolásokra passzoló méretet. Nincs mit tenni, ha végképp nem lelünk profi lábbelit, váltsuk ki egy vastag anyagú, magasszárú, bokát is védő cipővel, bakanccsal! Talán fura, hogy nem csaptam egyből a lecsóba, és nem azzal indítottam, hogy milyen vasra ültessük a kölyköt, de nem győzöm hangsúlyozni – már az első métereken legyen teljes védőfelszerelés az apró pilótákon! Most, hogy tetőtől-talpig felöltöztettük, jöhet a gép – de milyen legyen?
Korosztályok slágerei
Mintha csak Luca benzingőzös széke lenne, a gyerekmotor vásárlása is három lábon áll - az esetek többségében a csemete kora, mérete és a pénztárca vastagsága adja meg a közös metszetet, ahol megtaláljuk az ideális példányt. Óvodáskorú vagy alsó osztályos pályázóknak egyértelműen a „bevált receptet”, a Yamaha PW50-PW80 duó tagjait javaslom, hiszen hazánk bajnokai közül is nagyon sokan kezdték pályafutásukat a három-, illetve ötlóerős csöppségekkel. A kétütemű, 49 és 79 köbcentis, automatikus tengelykapcsolóval felszerelt vasak viszonylag olcsón megvásárolhatóak: a jellemzően tíz-tizenöt éves nyolcvanasok ezer euró alatt, az ötvenesek pedig 1000-1500 euró közötti áron kelletik magukat a hirdetésekben
Egy lépcsőfokkal feljebb, a 8 és 12 év közötti korosztálynak már inkább az egyszerű felépítésű, léghűtésű, kétütemű krosszmotorokat és a négyütemű pitbike-okat javaslom, persze aszfaltra átalakítva, megfelelő kerekekkel és abroncsokkal. Lényegesen gyorsabbak a PW-knél, ám ugyanúgy nem kell váltással bajlódni a lurkóknak, arról nem beszélve, hogy a pitbike-ok teljesítménye sem veszélyezteti a testi épségüket. Két-háromszázezer forintért találhatunk keveset futott, távol-keleti masinákat (pl. Keeway, Lifan stb.), félmillió környékén már 10-12 éves korig és 30-40 kilós testtömegig ajánlott, elektromos hajtású GasGas is akad, a 2010 után gyártott KTM 50 és 65 SX-ek szintén félmillió forint körül elérhetőek.
Éljen a kétütem!
Tudom, ez már kissé kilóg a témából, mégis muszáj megemlítenem a jó öreg kétütemű 125-ösöket, tudniillik ezek – a régi sablonnal élve – 9-től 99 éves korig tökéletesek a pályázásra, már ha a ring mondjuk Kakucson vagy Örkényben van, és nem Hockenheim közelében. Jóllehet, a nagyobb teljesítmény és a hagyományos, hatos váltó miatt ezekkel nehezebb megtanulni – gyorsan – motorozni, viszont éppen ezért jobb alapot is adnak, ha később a gyerkőc feljebb lépne vagy szívesen menne közúton. Hogy konkrét modelleket is említsek, az egyik legkedveltebb az Aprilia RS125, melyhez itthon már 250 000 forintért hozzájuthatunk, de nem elvetendő ötlet a külföldi vásárlás sem, mert tisztán pályázásra használva megspórolhatjuk a honosítás, átírás költségét.
Ha valaki idegenkedik az „elavult” 2T-technikától, választhat kevésbé robbanékony, kezesebb, egyszersmind kissé drágább, négyütemű nyolcadliterest is (pl. Yamaha YZF-R125 – 500 000 Ft-tól).
Miként kezdjünk gyakorolni?
Minden motorosnál fontos, hogy lépésről-lépésre haladjon a vezetéstechnikai gyakorlatokban, de egy ifjú kezdőnél különösen ajánlott az alapok tudatos lefektetése, mielőtt továbblépne. Ide sorolom az olyan – tényleg alapvető – feladatokat, mint a technika megismerése, az összefüggések felfedezése. Nyugodtan szánjunk időt arra, hogy „szájbarágósan” végigvesszük a gáz, a kormány, a fékek stb. működését és szerepét! Tudom, ezt viszonylag nehéz kivitelezni a motor mellett izgatottan toporgó lurkóval, ezért ezt is jó előre ejtsük meg, még az „éles bevetés” előtt!
Ezután jöhet az üres parkoló vagy elhagyott gyárudvar, ahol – bármilyen meglepő – kezdésként annyi dolga legyen, hogy nyílegyenesen gurul, miközben folyamatosan a vele szemben álló emberre összpontosít. Ez azért fontos, mert így akaratlanul is megtanulja „vakon” kezelni a féket, a gázt, egyben rögtön leszokik arról, hogy az első kereket bámulja. Ha ez már jól megy, rakjunk ki egyszerű bójákból valamilyen alakzatot, pl. szlalom, eltolt szlalom, intenzív gyorsítás/lassítás két pont között stb. Ha már rutinszerűen mennek a manőverek, jöhet a „mélyvíz”, például a kakucsi vagy a kecskeméti pálya, ahol a lányok, srácok akár egymás mozdulatait ellesve is fejlődhetnek, és persze végtelenül jól szórakoznak közben, azaz tényleg játszva tanulnak.
Itt ismét válaszút elé kerül a szülő, elvégre ez a gyakorlás lehet egyszerű hobbi, kikapcsolódás, valamint előképzés a későbbi közúti közlekedésre, viszont egy hosszú, munkával teli folyamat kezdetét is jelentheti, melynek a célja természetesen a minél eredményesebb szereplés a hazai utánpótlásbajnokságban. Köszönöm, hogy meghallgattatok, és remélem, hogy tudtam segíteni a következő motorosnemzedéknek! Találkozunk legközelebb, a sorozat második részében, de addig is szurkoljatok nekem a Losail Ázsia Bajnokság márciusi zárófordulóján, illetve kövessetek a Facebookon és az Instagramon, ahol rendszeresen jelentkezem friss tartalommal a pályamotorozás világából.