Nehéz most szavakat találni, hiszen annyi bizonytalanság után, nagy izgalmak közepette április 24-én lezajlott a Magyar EnduroCross bajnokság első fordulója – számol be az eseményről Brenner Ádám. A „nehézségek” ellenére rengeteg újdonságnak örvendhetünk ebben az évben – folytatja –, sőt ez már körvonalazódni látszott a versenynaptár kiadása során.
Új versenyhelyszínek, újonnan alakult csapatok, elszánt, kitartó szervezők, visszatérő versenyzők és még sorolhatnám. Reméljük, az endurós kitartás és az idei szezon csupa kellemes meglepetést tartogat mindenki számára!
Tamásiban elkezdődött az endurocross-szezon
Nem mellesleg új névadó szponzort köszönthetünk az endurocross-sorozatban, még pedig az MxGuards „személyében”, amely kiváló motoralkatrészekkel áll a motorosok szolgálatára, egyben nagylelkűen támogatja az endurósportot.
Ezúttal Tamási és a helyi szervezőcsapat várta tárt karokkal a versenyzésre kiéhezett terepmotorosokat. A rendezőség az elmúlt évek során jó párszor bizonyított, így nem is volt kétséges, hogy ők nyissák meg ezt a különleges évadot.
A Tamási Enduro és MX Egyesület, Dravecz Balázs vezetésével már többször megmutatta, hogy nincs lehetetlen, nehéz körülmények között is a legjobbat igyekszik megvalósítani. Ez most sem történt máshogy, rengeteg munkával és előkészülettel, no meg a megfelelő kollégákkal sikerült egy remek hangulatú versenyt összekomponálni, a lehetőségekhez képest kifejezetten színvonalas, itt–ott extrém akadállyal megspékelt erdei nyomvonalú pályával.
A sors úgy hozta, hogy nézők nem látogathatták az eseményt, de Majosházi Peti garantálta az otthon ülök számára is az élvezetes pillanatokat az élő közvetítésével és az események nívós kommentálásával.
Páratlan időjárás fogadta a pilótákat: napsütéssel és kellemes tavaszias hőmérséklettel indult a szezon, amelyre már oly sokan vártak. Szerencsére a pálya nedvességtartalma kitartott a nap végéig, egyedül a crosspályán alakult ki némi porkavalkád, annak dacára, hogy a szervezőség ügyelt erre és biztosította a futamok közötti locsolást is.
Menetrendbeli változás nem történt, így a napot szokás szerint az utánpótláskategória tagjai kezdték, összesen 26 fős ifi mezőnnyel. Többen is egy szintet feljebb lépve kezdték meg a szezont, aminek eredményeként kihegyezett éles küzdelmekkel tarkított futamok zajlottak le. Fej-fej melletti csaták, ment az adok-kapok az ifi 50/65 és az ifi 85 géposztályban is.
Szemmel láthatóan az ifi 85-ben versengő srácok óriási tempót diktáltak, gyakorlatilag a 9. helyig bezárólag folyamatos harc folyt a jobb pozíciókért, szinte azonos legjobb köridőket futottak a srácok. Végül a két futamot is megnyerő Molnár Gábor (#102) futott be elsőként, Hajdú Ádámot (#177) és Paitz Miklóst (#180) megelőzve.
Igazi különlegességként Kovács Ferenc (#155) felvállalta az úttörő szerepet, és ő volt az első aki tisztán elektromos kismotorral vette fel a kesztyűt a Mini 50-es kategória versenyzőivel szemben.
Rendkívül jól szerepelt a pilóta és motorja, igaz, hogy a pálya egyes részein kevésnek bizonyult a kraft. Ezt persze ki is használták az ellenfelek, és elkezdődött a csipkelődés: Vágó Norbi (# 400) szavaival élve, mit is várjunk egy búvárszivattyútól ilyen nehéz körülmények között? Persze Kovács csattanós választ adott a kétkedőknek, ugyanis dobogóra állt (!) a győztes Paitz Olivér (#160) és Csics Zoltán (#135) mellett.
Elégedetten és jó érzésekkel fejezték be a versenyt a srácok a ifi 65–ben is, ahol Paizs Doma (#171) szerepelt a legjobban és vívta ki magának az első helyet, utána Vass Ádám (#133 érkezett) ifj. Vágó Norbit (#150) megelőzve.
Sajnálatos, hogy zártkapus versenyt kellett lebonyolítani, hiszen az egyórás futamban a szuperveteránok elképesztő csatát vívtak egymással. Kiemelkedő, nagy múlttal rendelkező pilótákat a kor sodorta a szuperveterán kategóriába, holott ők is fiatalnak számítanak, de a számok alapján már a szeniorok mezőnyét erősítik.
Nagy erőfeszítéssel és kitartással Miksi Péter (#207) nyerte az egy órás futamot, hajszálnyi különbséggel megelőzve a versenyzésbe visszatérő, ikonikus személynek számító Tichy Jánost (#202) és Szabó Ferencet #213. Titán harcos Buchvald János (#224) most sem hagyva magát, 4. helyen ért célba, de összeszorított fogakkal szorosan mögötte érkezett Török Misi (#740) a fiatal legénységet képviselve, és ezzel megnyerte a 3.o E2 kategóriát.
A bajnokság visszatért a hagyományos, tradicionális kétórás futam lebonyolításához is, hiszen az EnduroCross már a nevéből eredően is a hosszútávú, kitartó versenyzésre utal, több szakág kihívásait ötvözve. Illetve a nemzetközi trendeknek megfelelően létrehozták az U23–as kategóriát, ahol az igazán gyors, feltörekvő pilóták képviselik magukat a profik között. Ez a kategória az utánpótlás folyamatos biztosítását szolgálja.
Ismételten rengeteg versenyző tért vissza a pályára, ezzel színvonalasabbá téve a bajnokságot. Az első osztályban is szép számmal jelentek meg, közöttük felbukkant Mario Hirschmugl (#18) osztrák profi versenyző is, aki a tavalyi tamási enduróversenyen óriásit bukott, de most újra itt volt, revansot véve magával és az ellenfelekkel szemben. Szőke Márkkal (#795) és Firtosvári Gáborral (#7) meccseltek, míg Gábor el nem esett, aminek következtében kiállni kényszerült.
Mario és Márk volt az egyedüli, aki 16 kört volt képes teljesíteni a kétórás futamban, de Márk olyan iramot tudott diktálni és előnyt kikovácsolni a többiekkel szemben, hogy a tankolás és kiállás ellenére is bő 4 perces előnnyel zárt a futam végén.
Abszolút győztesként és a Pro 2kategória címvédőjeként utazhatott haza Márk a verseny után.
Liszka Roli (#78) is az élen haladt volna, de pórul járt, mert az egyik ellenfelével összeütközött, aminek következtében a motorja igencsak viseltessé vált, így az erdőben az alkatrészek összeszedésével ment el az ideje, és legnagyobb bánatára fel kellett adnia az első futamot.
Hertlik Donoven (#94) idén egy huszárvágással fellépett a nagyköbcentis motorral versenyzők körébe, ahol príma motorozással abszolút harmadikként zárt. A tavalyi szezonban balesetet szenvedő, szintén remekül szereplő fiatal motoros, Tádics Dániel (#91) hozta a formáját – Donoven mögött végzett az abszolút értékelésben és a Pro 1 kategória győztesként zárt Henzer Péter (#89) és Jäger István (#5) előtt.
Egy másik fiatalember, aki az osztrák Marióval egyetemben szintén nagyot bukott itt tavaly, most jelen volt, és veteránként is lazán körbemotorozta a mezőny jórészét – ő nem más, mint Radek Bohuslav (#206). Jäger István #5 mögött csupán 25 másodperccel maradt el abszolútban, így is a népes mezőnyben hetedikként zárt, megelőzve vetélytársát, Nagy Pétert (#203) és a 2021-től szintén veteránnak számító, régi motorost, Csepi Tamást (#295).
Az eredményeket tekintve minimális különbségek alakultak ki a versenyzők között. Mindezt jól mutatja, hogy a kétórás futamot követően az abszolút 11. és 16. helyezett közötti, első osztályú pilóták egy percen belül futottak be. Amellett, hogy visszahozták a kétórás futamidőt, módosult a másodosztály kategorizálása is, mégpedig úgy, hogy Moto 1 és Moto 2 osztályba sorolják a nevezőket, hasonlóan, mint a bajnokság első osztályában.
Így a Moto 1 kategóriában Nádor Balázsnak (#325) kedveztek a legjobban a körülmények, Csielka Márkot (#303) és Hangya Lászlót (#326) maga mögé utasítva ért célba. A másodosztály és a Moto 2 kategória tekintetében is Kovács Dávid (#512) bizonyult a legjobbnak, aki abszolút 18. helyen végzett. A pódium középső fokára Molnár Bence (#459), a legalsóra pedig Wágner Péter (#490) állhatott fel. A hétvége részletes eredményei a ChronoMoto oldalán találhatók.
A hosszas kimaradás után nemcsak a pályán gyorsultak fel az események, hanem a versenynaptárban is, ami kifejezetten jó hír a sportág rajongóinak. Nem sokat kell várni a folytatásra: másfél hét múlva, azaz május 8-án Béren újra összecsapnak a versenyzők, majd a következendő hétvégén május 15-én is – ekkor egy mindenki számára új helyszínen, a rali világából ismert királyszentistváni vidéken zajlanak a viadalok.