Múlt vasárnap óriási taktikázás indult a MotoGP rajtrácsán, hogy ki milyen gumikkal és fékekkel lépjen pályára. Az időjárás gúnyt űzött a versenyzőkkel és a mérnökökkel, mert az aszfaltcsík nagy része száraz volt, ugyanakkor pont a pálya leggyorsabb részén állt a víz… A pilóták nem akarták Rossi múltkori hibáját elkövetni, ezért a nedves pályára felszerelt motorokkal álltak a rajtrácson, leszámítva pár bátor indulót. Közéjük tartozott a hazaiak kedvence, Bradl is, aki bevállalta a száraz beállításokat, s igaza is lett, mert nagyjából a mezőny kétharmada a boxba hajtott a felvezető kör végén, így a német a szintén reszkírozó sereghajtókkal együtt rajtolt el a Német Nagydíjon.
Őrült hajszába kezdett a boxutcából rajtoló 14-15 fős boly, egymást lökdösve tódultak ki a szűkös kijáraton, hogy mielőbb utolérjék a száraz beállításokkal induló társaikat. A leggyorsabbak már a második körben elkezdték levadászni a pályáról startolókat, s talán nem meglepő, hogy ez most is Marqueznek ment a legjobban, sőt, az ifjú spanyol olyan gyorsan fúrta magát előre, hogy hat kör alatt ledolgozta a hátrányát, és megelőzte az élen száguldó Bradlt.
Mögöttük vadul küzdöttek a kitűnő gumiválasztás okán előnyhöz jutó Open kategóriás versenyzők, azonban ahogy haladtunk előre az időben, úgy szakadtak szét a párosok, s az élmezőny tagjai szépen lassan beálltak a papírformának megfelelő pozícióba. Valószínűleg minden rajongó azért izgult, hogy a rendhagyó rajt és a szeszélyes időjárás végre megkeverje a kártyákat, azonban az utolsó tíz körre egyértelművé vált, hogy a nyári pihenő előtt már nem fosztják meg Marquezt a sorozatgyőzelem újabb tagjától.
Így hát ismét a HRC csapat pezsgőzhetett a futam végén, s örömüket csak növelte, hogy a friss szerződésétől szárnyakat kapó Dani Pedrosa lett a második, míg a harmadik helyet végül Lorenzo csípte meg.
Eltelt a szezon fele, eddig kilencből kilenc a spanyol hondás mérlege, ezért a nyári szünet utánra marad a kérdés – ki és melyik pályán fogja megállítani az ifjú titánt?