Az tiszta sor, hogy vészfékezéskor illik, sőt muszáj összeülnie a motor hátuljának, mielőtt elkezdünk első fékkel lassítani, hiszen így nagyobb tapadást, és ezen keresztül hatékonyabb lassítást érhetünk el. Az viszont már nehezebben érthető, hogy miért csökken az egyerekezési hajlam attól, ha pont a motor hátulja kerül alacsonyabbra. Márpedig így van, bizonyíték ere a Ducati és – újabban – a Yamaha GP-motorjain látható egység.
Miért jó, ha összeül a MotoGP-gép hátulja?
Petrucci úgy nyilatkozott, hogy természetesen a rajtnál, emellett a legkeményebb féktávokon és kigyorsításokon használják az eszközt, hogy meggátolják a hátsó (féktáv) vagy az első (kigyorsítás) kerék elemelkedését. - Pályánként eltérő, hogy hol és hány alkalommal hozzuk működésbe a szerkezetet. Brnóban például a négyes, a kilences és a 12-es kanyarnál jut szerephez, míg Jerezben csak két olyan pont van a pályán (5-ös és 13-as kanyar), ahol van értelme használni.
A tamáskodó versenyzők dacára kezd elterjedni a holeshot, immáron Quartararo is használja a Petronas Yamahán, hogy stabilabbá tegye a gépet féktávon és kigyorsításkor. Persze azt a versenyzéshez mit sem konyító motorosok is tudják, hogy ha összeül a gép hátulja, akkor kevésbé lesz fordulékony a megváltozott futóműgeometria miatt, de tulajdonképpen ez indokolja, hogy miért a yamahások vetették be az eszközt. Az M1 ugyanis rendkívüli fordulékony, vagyis az enyhén összeülő központi rugóstag dacára is előnyben lehet némely vetélytárssal szemben, míg a kigyorsítás egyértelműen jobb lesz a megváltozott geometriával.
Innen pedig már csak egy lépés, hogy GPS-alapú jeladó vezérelje a folyamatot, azaz a pilótának ne kelljen foglalkoznia motor magasságával. Egy automatika kanyarról-kanyarra, sőt az ív egyes pontjain is megváltoztathatja a szabad hasmagasságot, és ezzel segítheti a jövőben a versenyzőt, hogy jobb köridőt érhessen el.