A hétvégén volt szerencsém ellátogatni a mugelloi futamra, ahol egy kicsit közelebbről követhettem nyomon egy MotoGP futamot, láthattam mi zajlik a színfalak mögött. Mindez, mint mondtam a szerencsén múlott, mivel a paddock passt a a Faster Management nyereményjátékán nyertem.
Első nap - első időmérők
Reggel 8 óra körül értem Scarperiába ami közvetlen a mugellói pálya mellett található. Mivel a passom (jegyem) még nem volt a kezemben, ezért Firenze felé vettem az irányt, ahol pár óra bolyongás után megtaláltam a szállást, majd irány vissza a délutáni időmérőre, amit épp sikerült időben elcsípni.
Talmácsi Gábor, Tóth Imre és Lénárt Péter épp beöltözni készültek én pedig felfedezőútra indultam a kamion hegyek között, valami jó kis helyet keresve, ahonnan nézhetem az időmérőket. Sajna a paddock passal nem engedtek közvetlen a pálya mellé, ahonnan jó képeket tudtam volna csinálni, így a kerítés mellől sasoltam. Itt megjegyzem, hogy a DORNA-nak nagyon szigorú szabályai vannak a jegyekre vonatkozólag, például paddock passal videókamerát használni szigorúan tilos, ha elkapnak elveszik a kamcsit és még a csapatot is jól megbüntetik akinek a nevére a pass ki van állíva.
A 125-ösök után következtek a nagyok. AZTAKUTYAÚRISTENIT - ez volt az első gondolat ami megfogalmazódott bennem. Amikor az ember TV-ben nézi a GP-t elképzekni sem tudja, hogy valójában mennyire gyorsak a motorok, annyira mennek hogy az ember hátán feláll a szőr (Capirex 330-al döngetett), és ez igaz a 125-re is. No persze 'a szőrfelállás a háton' szindrómának más magyarázata is van, ez pedig a mocik hangja. Ha sorrendbe akarnám állítani a mocikat hangerő tekintetében akkor a Ducati vinné el a pálmát, utána a Proton és a Suzuki következne, de a Hondának sincs miért szégyenkeznie.
Az első napom naggyából itt véget is ért, mivel kb. 1000 kilóméter utazás után kissé mintha fáradt lettem volna, így inkább rápihentem a következő napra.
Második nap - második időmérő - BMW Boxer Cup
A pályához vezető úton, szombat lévén már jóval nagyobb volt a dugó, mint azt gondoltam volna, így a kocsit leraktam pár kilóméterre, majd egy robogóst lestoppolva bevitettem magam majdnem a bejáratig.
A szabadedzések rendben lementek, majd közetkeztek az időmérők, ahol Talma 9. helyen nyomult, de sajna a végére a 14. helyre esett vissza. Tóth Imre elégedett volt a mocijával, mint mondta elég jól belőtték a gépet így a 25. helyről vághatott neki a versenynek. Nem így Lénárt Péter akinek a motorja nem úgy muzsikált ahogy kellett volna, egyszerűen annyira szar az a német kit amivel a motor szerelve van, hogy az az EB szintet sem üti meg.
Az időmérők után a BMW Boxer Kupán induló Szabó Attiláért izgulhattunk, aki elmondta, hogy a mocik itt nagyjából hasonló paraméterekkel rendelkeznek, így nagygázzal megy a zúzás a jobb poziciókért a 4-5 vagy mégtöbb fős bolyokban. Sajnos, mint mondta eltaktikázta a végére a dolgot, mert megelőzött 2 embert is, de amikor a célegyenesre ráfordultak akkor villant az agyába, hogy basszus szivó van, mert ő megy elöl, és a szélárnyéknak annyi, igy a nehezen megszerzett poziciót bebukta és a 21. helyen végzett.
Harmadik nap - a futamok
A vasárnapi tumultus minden várakozásaimat felülműlta, ugyanis reggel 8-kor már az autópályán állt a kocsisor, igy a gyalogos megoldást választottam. Nagy mákkal pont egy olyan robogós vett fel akinek volt egy plussz bukója és boxbelépője, így a 15 kilómétert viszonylag hamar magam mögött tudtam, és pontosan a paddock bejárat előtt landoltam. Felkerestem a magyarokat, nyomtam pár fotót a rajt előtti pillanatokról aztán gyorsan átcsattogtam a goldtribün alá, hogy onnan kisérjem figyelemmel a rajtot illetve a versenyt.
Talmának sajnos a mocija megint ennyit tudott, hiába próbált szélárnyekból előzni, a motor egyszerűen nem ment jobban. Biztos sokakban felvetődik a kérdés, hogy lehet hogy Jenkner egyfolytában a dobogós helyekért küzd, míg Talmácsinak `csak` ennyire futja. A válasz nagyon egyszerű. Jenkner motorja full fasza cuccokkal van szerelve, Talmának viszont szép lassan csepegtetik a király alkatrészeket. Most éppen egy új blokkot fog kapni, ha minden jól megy ugyanis kb. 10 km/órával megy kevesebbet a jelenlegi blokkal a gép, mint mondjuk Jenkneré.
Tóth Imre nagyszerűen versenyzett és javított is pár pozíciót, mígnem Harms az egyik kanyarban ki nem vezette a pályáról, és a 27. helyen fejezte be a versenyt.
Lénárt Péter csapatának a versenyen sem ment jobban, Péter báttya, Lénárt Zoltán eléggé ideges is volt az eset miatt, ugyanis a német mérnök aki a kitet tervezi azzal indokolta a motor lassúságát, hogy kint van a könyöke a versenyzőnek, és azért ilyen csiga a motor. A verseny után egyébkent az szervezők el is beszélgetek a vezetőkkel, hogy mi ennek a teljesítménynek az oka, és valószínű, hogy egy másik kit kerül majd beépítésre.
A 250-et az olaszok nagy örömére Poggiali nyerte, és azért mondom, hogy örömére, mert mikor De Punet először csúszott el hatalmas tapsvihar tombolt a nézőtéren, és mikor másodszor is fírolt és porrá zúzta a gépet még nagyobb volt az újongás (nem is éretem miért).
Ez után következett a királykategória. A nézők száma ekkor mintha megduplázódott volna a startvonalnál és mindeki lélegzetvisszafolytva várta a rajot, ami hihetetlen akusztikai élményt nyújott. A verseny közben a három olasz, Rossi, Capirossi és Biaggi meccseltek egymással, és amikor előzést vagy megcsúszást láthattunk a kivetítőn, a tömeg sikítozott mint egy Real-Juve meccsen. A vége fele Rossira szépen feljött Capirossi, ami jól mutaja azt, hogy mekkora power van a Ducatiban. (A második időmérőn egyébként, mikor Rossi a legjobb időt futotta Bayliss `lazán` odaverte a Hondát a célegyenesben.) A befutót hatalmas tapsihar övezte, hiszen három olasz zászló emelkedhetett a magasba.
Összefoglalva a dolgot, nagyon jól éreztem magam a 3 nap alatt, és csak annyit mondhatok: menjetek és rendeljétek meg a jegyeiteket a brnoi futamra, hogy együtt szurkolhassunk a magyar pilótáknak, mert higgyétek el, aki a VB-n indul, nem véletlenül került oda, és nem semmi teljesítmény részt venni ezen a versenysorozaton.