Nem véletlenül tűnik szemtelenül fiatalnak a már három világbajnoki címet is begyűjtött Marc Marquez, ugyanis mindössze 21 éve, 1993 februárjában született a Spanyolországi Cerverában. Hogy legyen némi viszonyításunk, ebben az évben vált ketté Csehszlovákia, Alain Prost uralta az F1-et, az Ace of Base All That She Wants című slágere szólt a rádióból, az amerikai MTV ekkor indította a Beavis és Butt-Headet, a magyar MTV pedig a Szerencsekereket. Szép év volt, de ugorjunk négyet, ennyi kellett a kis Marcnak, hogy felüljön élete első motorjára, és elkezdje leigázni a világot.
Egy a milliárdból…
Elmondása szerint kezdetben két extra kereket kellett felrakni miniatűr krosszmotorjára, hogy ne dőljön el vele, de aztán hamar elhagyta őket, és kiderült, hogy nagyon megy neki két keréken is. Hétévesen indult először a katalán gyorsasági bajnokságban, ahol szépen gyűjtögette a kupákat és érmeket a családi vitrinbe. Tehetségére hamar felfigyeltek, ami azért is nagy szó, mert a spanyol motoros utánpótlás ontja magából a potenciális világbajnokokat, elég csak megnézni a mostani MotoGP mezőnyét - nyomasztó a spanyol túlsúly.
Hétévesen indult először versenyen. Vicces látni a gyorsaságimotoros-világbajnokság későbbi királyait selypítő kisfiúként…
No, de ne szaladjunk ennyire előre, inkább menjünk vissza 2008 áprilisába, ekkor állt először rajthoz a gyorsaságimotoros-vb-n az akkor alig 15 éves csodagyerek. Mindez a Portugál Nagydíjon történt, és egy 125 köbcentis KTM volt alatta. Ezt a futamot és az akkori vébét - Talmácsi Gábor miatt - rengetegen nézték Magyarországon is, ám Marc Marquez nevét ekkor még nem sokan jegyezhették meg, hiszen csak egy volt a sok nullkilométeres ifjú közül, méghozzá valahol a középmezőny sűrűjében. Végül a 18. helyen végzett…
Hamar belejött
Első szezonja az ismerkedésről szólt, de azért már ekkor is megvillantotta oroszlánkarmait, egy pódiumot jelentő harmadik helyet összehozott a Brit Nagydíjon, ami azért is nagy szó, mert abban a szezonban az Aprilia és a Derbi volt a két legversenyképesebb márka. A szezont végül a 13. helyen zárta, de ez is elég volt arra, hogy a KTM megkínálja egy gyári hellyel 2009-re.
A bizalmat egy hazai közönség előtt bezsebelt bronzéremmel hálálta meg a szezon harmadik futamán, majd a Francia Nagydíjon megszerezte első pole pozícióját, igaz, a bravúr végül elmarad, mert az ötödik körben belerohant egy előtte bukó versenyzőbe. Ezek után már csak a mezőny elejéig tudta felküzdeni magát, több ötödik és negyedik hellyel, ám az összetettben végül csak a nyolcadik helyen végzett. Persze még így is ő volt a legjobb KTM-es abban az évben.
A 2010-es világbajnokságra már egy - jóval ütőképesebb - Derbit kapott, és a katari nyitófutamon rögtön fel is állhatott a dobogó harmadik fokára. A második forduló a Spanyol Nagydíj volt, ami igen bíztatóan indult, mert rekordidővel csípte meg az első rajtkockát, ám az első körben egy fülig döntött kanyarban leesett motorjának kipufogója, és óriásit bukott. Bár megsérült a válla, szerencsére nem lett komolyabb baja, olyannyira nem, hogy innentől kezdve gyakorlatilag nem lehetett lerobbantani a dobogóról. Egy harmadik és öt zsinórban nyert első hely következett, amivel beérte Valentino Rossi 1997-es rekordját.
A szezon hátralévő részében még öt aranyérmet gyűjtött, ami eddig szintén csak Rossinak sikerült, a rekorddöntés azonban nem jött össze, mert az utolsó futamon még a dobogóra se fért fel, és „csak” a negyedik helyen végzett. A vb-t így is magabiztosan nyerte, és Loris Capirossi után ő lett minden idők legfiatalabb világbajnoka a 125 köbcentis kategóriában.
Jöhet a Moto2 húsdarálója
Ideje váltani, 2011-ben már a Moto2-ben találjuk hősünket, aki kétéves szerződést írt alá a frissen alakult Monlau Competición csapatnál. Ezt a brigádot nem mellesleg direkt neki gründolta össze menedzsere, Emilio Alzamora. Róla annyit kell tudni, hogy tízéves profi versenyzői pályafutása során elsősorban a 125 köbcentis géposztályban jeleskedett, 1997-ben össze is jött neki a vb-cím, de ehhez egy olyan kevésbé fényes rekord kötődik, hogy abban a szezonban egy versenyt se nyert. A jelek szerint az utánpótlás-nevelésben sokkal sikeresebb, hiszen ő látta meg annak idején a kis Marcban a tehetséget, és egyengette az útját a világbajnoki címekig.
Nem véletlenül lengetnek egyre többen 93-as rajtszámú zászlót a pálya szélén. Nem lehet nem szeretni egy olyan versenyzőt, aki egy nyertes futam után így tudja ropni
Szóval ott tartottunk, hogy Marc ugrott egy kategóriát, és 125 köbcentis, kétütemű „kávédarálója” után hirtelen egy sokkal nagyobb, erősebb és természetesen másképp viselkedő hatszázas négyütemű motoron találta magát. Nem is indult jól a szezonja, az első két versenyt nem tudta befejezni, a harmadikon is csak a 21. helyen ért be, de a negyedik fordulóban végre minden összejött neki, és felállhatott a dobogó tetejére.
Innentől kezdve – egy fura silverstone-i bukást leszámítva - alaposan megizzasztotta az addig fölényesen vezető német Stefan Bradlt, hat győzelemmel, és két második hellyel át is tudta venni a vezetést a tabellán, de a finálé rémálommá vált számára. Az Ausztrál Nagydíjat csak a mezőny végéről kezdhette, mert az egyik edzésen hátulról csúnyán lezúzta a thai Ratthapark Wilairot-t, mégis a harmadik helyen intették le. Végül egy csúnya esés miatt úszott el a vb-címe, a Maláj Nagydíj első edzésén akkorát pakolt, hogy ki kellett hagynia a futamot, és a következő, egyben utolsó valenciai versenyen se állhatott rajthoz, mert még mindig látászavarokkal küszködött, így komolyabb harc nélkül „hullott” a vb-cím Bradl ölébe.
A padlóról állt fel
Marc 2012-ben is maradt a Moto2-ben, Bradl viszont katapultált a MotoGP-be. Természetesen nem maradt kemény ellenfelek nélkül, az egész szezont keményen végigmeccselte honfitársával, Pol Espargaróval, de nem csak ők ketten gondoskodtak arról, hogy képtelenség volt ülve végignézni egy futamot. Az alábbi videó remekül bemutatja, hogy mekkora tehetségek gyepálták egymást 2012-ben a Moto2 kategóriában, itt éppen az angol Scott Redding nyomja le hősünket – igaz, hazai pályán – Silverstone-ban.
A szezon végére azért csak összejött a magabiztos fölény, az utolsó előtti Ausztrál Nagydíjat hiába nyeri meg Espargaro Marquez előtt, ekkor már a zsebében volt a vb-cím, mert akkora pontelőnyt hozott össze. Az utolsó futamon azért még odatette magát búcsúzóul, és stílszerűen egy első hellyel távozott a Moto2-ből.
Zöldfülűként is lenyomott mindenkit
Ahogy azt 2012 közepén bejelentették, a 2013-as szezonnak már a világ legütőképesebb alakulatával és motorjával vágott neki. A hátteret a gyári Honda biztosította, a hajtóerőt pedig a félelmetes RC213V blokkja. Csapattársa, a szintén spanyol, mosolygásra képtelen, de nem kevésbé tehetséges Daniel Pedrosa volt, aki az előző évben orrhosszal maradt le a vb-címről Jorge Lorenzo mögött. Vélhetően ő volt az egyetlen, aki nem örült a leigazolásnak, már csak azért sem, mert Marquez teszteredményei igencsak bíztatóak voltak.
Nem alaptalanul, élete első MotoGP versenyén már dobogós helyet kaparintott meg, majd a következőt, az Amerikai Nagydíjat alig 20 évesen nyerte meg, ami ilyen fiatalon eddig még senkinek sem sikerült. Freddie Spencer harmincéves rekordja ment ezzel a levesbe. Ezek után bérletet vált a díjkiosztókra, zsinórban négy győzelmet is összehoz, és hiába tiltják ezt az Ausztrál Nagydíjon, a végelszámolásnál négy ponttal ugyan, de megveri a címvédő Jorge Lorenzót és bezsebeli harmadik világbajnoki címét.
Az a bravúr, hogy valaki a bemutatkozó évében világbajnok legyen, utoljára Kenny Robertsnek sikerült 1978-ban, és mindössze három versenyző mondhatja el még magáról, hogy három kategóriában is az élen végzett – Mike Hailwood, Phil Readand és Rossi. Utóbbi mindössze egy első helyet tudott összehozni a szezon alatt, és végül a negyedik helyen végzett a pontversenyben. Ettől függetlenül a szezon legszebb pillanatai azok voltak, amikor ez a két zseni egymást előzgette kanyarról kanyarra. Az egyik legemlékezetesebb akciót Marquez a Laguna Seca-i pálya híres dugóhúzójában mutatta be, ahol lemásolta Rossi 2008-as pályaelhagyós trükkjét, és ezzel a módszerrel szúrt be a Doktornak. És hogy mit tett ezek után Vale? Szívből gratulált!
Ezzel el is érkeztünk az idei szezonhoz, ami eddig meglehetősen unalmasan telt, mármint a végeredmény szempontjából. Eddig nyolc versenyből nyolc győzelem a mérleg, ezért nagy valószínűséggel kell venni majd egy új vitrint az idei vb-trófeáknak. Ami a magánéletet illeti, nem sok mozgás ígérkezik, hiszen Marc tulajdonképpen minden percét nyeregben tölti.
Bár a fenti videó spanyolul van, érdemes belenézni, mert tanulságos, hogy a háromszoros vb-cím mennyire forgatta fel Marc és családja életét. Semennyire, az viszont nagyon vicces, hogy a srácok mennyire hasonlítanak apjukra. Tőle örökölték a fogpasztareklámba illő vigyort is
Szabadidejében – bármilyen meglepő –legszívesebben motorozik, elképesztő tehetséggel nyomja salakon is. Amikor valami véletlen folytán nem benzint éget, legszívesebben az öccsével, Alexszel lóg, és pont úgy viselkedik, mint egy teljesen átlagos kamasz, egész nap képes videojátékozni és focizni. Az öccse nem mellesleg szintén elég ígéretes karrier előtt áll, a legutóbbi asseni futamon ő nyerte a Moto3-asok versenyét. Vicces lesz, ha néhány év múlva a bátyja ellen húzza majd a gázt…