A robogókra hasonlító, de nagykerekű és sík lábdeszka nélküli városi gépeket összefoglaló néven „unerbone” kategóriába sorolják, és mivel ezek rendre helyben készülő, strapabíró, megfizethető gépek, elsősorban Ázsiában népszerűek. A fiatalabbaknak talán úgy tűnhet, hogy Európában nincs is múltja az efféle vasaknak, hiszen az él a köztudatban, hogy a Babetták, Rometek és Simsonok után rögtön a robogók vették át az uralmat, holott a hetvenes években igenis brillíroztak a jelenlegi unerbone-okhoz hasonlító modellek.
Kis túlzással a Schwalbe is ide sorolható, de mondhatnánk a Tatran egyes modelljeit is, hiszen ugyanilyen építési elv alapján készültek, mint az ázsiai underbone-ok. A kétszemélyes kialakítás, a nagymotorokra jellemző váltó és a viszonylag nagy kerékméret stimmel, illetve a korabeli motorok célközönsége, jellemző felhasználása is nagyon hasonló volt. Akár két személyt és csomagjaikat is elbírták, alkalmasnak bizonyultak városon belüli és kívüli közlekedésre, s legfontosabb erényeik közé tartozott a csekély vételár, valamint a szerény fenntartási költség. Mit tagadjuk, ha megbízhatóbb és kicsit erősebb motorok lettek volna, talán ma is Tatranok és Schwalbék újkori átiratai színesítenék a nagyvárosok utcaképét, így viszont az új Malaguti Spectrén a sor, hogy ismét „divatba hozza” a hatékony, célszerű és kisfogyasztású motorokat.
Városi és elővárosi célszerszám a Malaguti Spectre GP 125
Bár a vételár rendre a cikkek végén kerül szóba, ezúttal muszáj kivételt tenni, ugyanis a januári akcióban mindössze 1 099 990 Ft-ba kerül a motor, ami több mint jutányos. Napjainkban, amikor – legalább – másfél millió forint egy 50-es Vespa és közel 2,4 millió egy 125-ös KTM, a Malaguti ilyen áron erőnyerőnek tűnik a 125-ösök között, különösen, hogy a csekély összeg dacára sem érződik a spórolás a motoron. Analóg és digitális műszere, hatalmas első tárcsára épülő fékrendszere és takarékos, négyütemű erőforrása is arról árulkodik, hogy nem kényszerül kompromisszumra a leendő tulajdonos, aki szinte teljes értékű 125-öst kap a pénzéért.
Általában az erőforráson és a fékrendszeren spórolnak az ehhez hasonló, belépőszintű modelleknél, ám ezúttal szó sincs erről, sőt. A jókora, 320-as első tárcsa meglepően fest egy 125-ösön, hiszen még napjaink 750-es enduróin is kisebb átmérőjű diszkek teljesítenek szolgálatot, azaz nem az alsó polcról válogattak a mérnökök a tervezés során. Egyhengeres erőforrása alig 10 lovas, de óra szerint így is simán gyorsít 100 fölé az átlagosnál testesebb pilótával és csomagjaival együtt, ráadásul olyan élvezetes hangot sikerült kicsikarni a tölcséralakú kipufogóból, hogy az már-már művészet az Euro 5 korában.
Rendben, ennyiért nem folyadék-, hanem léghűtésű erőforrást kapunk, cserébe viszont nem is nehéz az olaszok újdonsága, menetkészen is csak 123 kilót nyom, ami fontos szempont lehet a kezdőknek és a szebbik nem tagjainak. Valószínűleg a csupán 780 millis ülésmagasság és az ívelt nyereg is azt szolgálja, hogy az alacsonyabb és/vagy autóból átülő kezdők is magabiztosan terelgessék a kis 125-öst, illetve könnyen letehessék a lábukat megálláskor.
Ezt „vakteszttel” ellenőriztük, és a motorozás világával éppen csak ismerkedő, frissjogsis kezdők egyöntetűen arról számoltak be, hogy
néhány kilométer után már ösztönösen terelgették a motort, a járműkezelés nem vonta el a figyelmüket az útról, így a forgalomra és az élményre összpontosíthattak.
Márpedig ez az egyik legfontosabb feladata egy ilyen sokoldalú, megfizethető motornak, hogy a kezdők és a tapasztaltabb pilóták is otthonosan érezzék magukat a nyergében. Egyszerre legyen kezes, megbocsátó, ugyanakkor elég izgalmas, hogy a sokat látott motorosok is mosollyal az arcukon szálljanak le róla.
A kategóriatársakkal összevetve csupán a csomagtér hiánya említhető negatívumként, amiért az átlagos, 125-ös robogókénál kedvezőbb árral, valódi motoros vezetési élménnyel és hosszú távon is kényelmes üléshelyzettel kárpótol a Malaguti újdonsága. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nagyjából 12 forintos kilométerköltséggel használható a motor, gyorsan kiderül, hogy aki
havonta 7-800 kilométert ingázik a munkahelyére, az jobban jár a Malagutival, mint egy BKK-bérlettel, hiszen kevesebbet költ majd üzemanyagra, a motorral megtakarított sok-sok órányi szabadidőről nem is beszélve.
Márpedig utóbbi nem mellékes tétel, hiszen tesztjeink alapján Budapesten belül, és rövid távon is havi két-három munkanapnyi (!) időt takarít meg, aki busz és kocsi helyett legalább nyáron motorral ingázik. Márpedig havi 2-3 elvesztegetett nap pénzben sem elhanyagolható tényező, vagyis minden szempontból érdemes négyről kétkerékre váltania annak, aki nap mint nap a belváros utcáit rója.
Egy szó mint száz, ha városi vagy elővárosi ingázómotort keresel, a Spectre GP 125 az egyik befutó lehet, amit januárban 100 000 forinttal olcsóbban vehetsz meg a hazai forgalmazónál, sőt ki is próbálhatod a vétel előtt, hogy megbizonyosodj róla – ez valóban az ingázás célszerszáma.
Műszaki adatok – Malaguti Spectre GP 125
Erőforrás: Négyütemű, léghűtésű, egyhengeres
Hengerűrtartalom (cm3): 125
Csúcsteljesítmény (kW(LE)/f.perc): 7,2/9,8/8500
Max. forgatónyomaték (Nm/f.perc): 9,6/6500
Keverékképzés: Elektronikus üzemanyag-befecskendező
Erőátvitel: Bowdenes működtetésű tengelykapcsoló
Váltó: ötfokozatú
Szekunder hajtás: lánc
Első felfüggesztés: hagyományos teleszkóppár
Hátsó felfüggesztés: Központi rugóstaghoz kapcsolódó acél lengővilla
Első-hátsó abroncs mérete: 90/80-17/120/70-17
Fogyasztás (gyári érték): 2,0 L/100 km
Menetkész tömeg (kg): 123
Végsebesség: 94 km/h
Vételár (regisztrációs adó nélkül): 866 134 FT + ÁFA (1 099 990 Ft)
Forgalmazó: ADVES.moto