Éppen 45 éve, 1979-ben mutatták be a Mad Max első részét, amely elképesztő látványvilágával és posztapokaliptikus történetével nézők millióit vonzotta a mozikba.
Magát a sztorit jól ismerik a motorosok, azt viszont kevesen tudják, hogy milyen elképesztő rekordot értek el a készítők.
Az első rész ugyanis csekély, mindössze 350 000 dolláros költségvetésből készült, és a következő két évtizedben több mint 100 millió dolláros bevételt hozott, amivel bekerült a Guinness rekordok könyvébe.
Olyan szűk volt a büdzsé – emlékeztek vissza az alkotók –, hogy az 1977-ben zajlott forgatáson gyakran a színészek, rendezők is részt vettek a díszletépítésben, sőt a felvett balesetek, karambolok után az út megtisztításában is.
Ez a kompresszor valójában soha nem működött, csak a látvány kedvéért kandikált ki a motorháztetőn
Más érdekességek is kiderültek a jubileum kapcsán, például az, hogy George Miller rendező eredetileg orvos volt, aki szabadidejében filmes képzésekre járt. Ennek azért volt jelentősége, mert így a balesetekben „megsérült” szereplőket a munkájában szerzett tapasztalatok alapján instruálta, ezért is tűnt olyan nyersnek, valóságosnak a mozi néhány jelenete.
Azt is felidézték, hogy Joanne Samuel szereplése egy szerencsétlen véletlennek köszönhető, ugyanis az eredeti női karakter, Rosie Bailey néhány nappal a forgatás kezdete előtt megsérült – ráadásul éppen egy motorbalesetben –, és mindössze pár óra alatt kellett egy beugró színésznőt találnia a stábnak.
Mel Gibson a tanulmányai miatt nem vehetett részt a forgatáson
Szintén a Mad Max-sztorihoz tartozik, hogy egy hónappal el kellet halasztani a forgatás kezdetét, mert a színművészeti egyetemre járó Mel Gibsonnak nem engedték meg a tanárai, hogy „lógjon” az iskolából az akkor még nem sokat ígérő forgatás miatt...
Talán a Kawasaki vezetői sem gondolták, hogy életük egyik legjobb döntését hozzák meg, amikor ingyen (!) biztosították az összes motort a forgatáshoz, sőt már egy hónappal korábban kiszállították a gépeket, hogy a színészek és a kaszkadőrök addig gyakorolhassanak a vasakkal. Erre volt is lehetőségük, ugyanis a szerény költségvetés miatt nem volt pénz a motorok és a színészek Melbourne-be szállítására, ezért a szereplők átvették Sydney-ben a Kawákat, és mint egy valódi klub, nemes egyszerűséggel közösen lemotoroztak a csaknem ezer kilométerre fekvő forgatási helyszínre.
Persze nem ez volt az egyetlen látványos spórolás a munka során. Néhány kelléket például simán elkértek, rosszabb esetben elcsentek a közeli farmokról, üzletekből, mert nem volt pénzük díszletre, majd gyorsan elkészítették a felvételt és sűrű bocsánatkérések mellett visszavitték a „kölcsönvett” holmikat. A film rajongói azt is kiszúrhatták, hogy a Toecuttert elütő teherautó eleje másként néz ki, mint a valóságban. Erre azért volt szükség, mert csupán 50 dollárjuk volt megfizetni a sofőrt, hogy kamionjával vállalja el a jelenetet, de ő félt, hogy a vontató javítása sem jönne ki ennyiből. Ezért a stáb egy fémlemezt erősített a jármű elejére, arra ráfestette a lámpát, hűtőrácsot stb., így védve a drága alkatrészeket:
Végül pedig a rendező, Miller vallomása a forgatás és a vágás utáni hetekről:
Hiába végeztünk a munkával, napokig nem láttam egyben a filmet. Akkor úgy éreztem, hogy joggal vagyok elégedetlen, és képtelen voltam rávenni magam, hogy megnézzem
– emlékezett vissza. Végül az élet igazolta, hogy mégis jó munkát végzett, hiszen a Mad Max első része lett a Guinness szerint „A bemutatást követő 20 évben legnagyobb bevételt hozó mozifilm.”