Nem értek véget Laczkó Máté, a Kiefer–MW Performance Moto3-as versenyzőjének szenvedései az ADAC Northern Europe Cup Német Nagydíjon rendezett versenyén sem. Bár a hétvége blokkcserével kezdődött, az sem hozta meg a remélt megváltást, de Máté ennek ellenére becsülettel helytállt, és a végére akadt egy kis sikerélmény is...
Újabb műszaki problémák
Lehetne persze szerencsés előjel, már-már védjegy is ez a blokkcserés történet, hiszen tavaly a KTM 390RC-vel szinte minden versenyre elvégezték ezt a műveletet, ám míg akkor 20-25 pontokat gyűjtögetett a 15 éves kecskeméti fiatalember, s német bajnok lett, most pedig képtelen előrébb lépni a 10. helynél. És nem azért, mert annyival jobbak a kategórián belüli ellenfelek, hanem mert annyival jobbak a gépeik. Ez nem panasz, egyszerű tény.
Mint korábban utaltunk rá, a júniusi NEC-szünetre elhozhatták a Honda NSF250-et, s itthon fel is tették Mohai János műhelyében a próbapadra, ahol csalódniuk kellett: a motor különböző gyújtásbeállításokkal különböző eredményeket produkált, de hat lóerőnél közelebb soha nem került egy ilyen, versenyzésre alkalmas erőforrás elvárható teljesítményéhez. Ezt a mérést ismételték meg a Sachsenringen a Kiefer istálló mérőpadján, s állapították meg, hogy nincs különbség a két mérőpad között, a hátrány kézzelfogható. Ekkor következett az ominózus blokkcsere, ami nemhogy javított volna, inkább tovább rontott a helyzeten. A felajánlott erőforrásról a csapatvezető első ránézésre megállapította, hogy az nem más, mint a misanói, idénynyitó tréningen lecserélt darab, amiről kiderült még, hogy azóta érintetlenül pihent a Keefer pótalkatrészei között, tehát kicsit sem meglepő - sőt egyenesen törvényszerű - hogy nem teljesít 100%-osan. Túl sok optimizmusra tehát már az érkezéskor sem volt oka a magyar csapatnak.
Ez a verseny a MotoGP Német Nagydíjának betétfutama volt, egyebek mellett a Red Bull Rookies Cup és Máté tavalyi sorozatának, az ADAC KTM RC junior bajnoki futamaival együtt, így a sűrű programban tesztelésre, de még csak alaposabb próbára sem volt ideje a csapatnak. Máté így pénteken és szombaton is egy-egy harmincperces időmérő edzésen tesztelhette az „új” blokkot. Az első elment a beállításokra és a pálya belövésére, mert bár tavaly a KTM-es sorozatban már megismerte annak rajzolatát, azóta új, „brutálisan tapadó” burkolatot kapott a ring. Ezt már Mátétól tudjuk, aki nem túl lelkesen, szinte egy szuszra értékelte a versenyt:
– Az első időmérő gyakorlatilag felejtős, hiszen húzni sem igazán mertem a gázt, arra volt jó, hogy bemérjem az új pályát. A szombati, második kvalifikációra megérkezett az eső, aminek én örültem, és készültünk is rá, beszéltem tapasztaltabb versenyzőkkel, például a Kiefer Moto2-es menőjével Dimique Aegetterrel is, tőle tudtam, hogy esőben is szinte ugyanúgy tapad a pálya, mint szárazon. Nekem nagyon bejött, egyébként sem ijedek meg egy kis víztől, s imádkoztam, hogy a versenyen is essen, mert akkor megpróbáltam volna a 12. helynél előrébb nyomulni. Persze, hogy nem esett... A motor viszont szépen fogyott, de ez már csak a versenyen derült ki. A rajt klasszikusan rosszul sikerült, de szerencsére szinte mindenkinek, nálam viszont komoly nehézséget okozott, hogy a célegyenes utáni kanyar egy emelkedőre fut fel. Ott már komoly hátrányba kerültem, ami a harmadik körtől csak fokozódott, onnantól ugyanis rohamosan fogyott a motorból az erő. Kicsit bepánikoltam, bevallom, sőt kimondottan ideges lettem, de sikerült lenyugtatni magam, s elkönyveltem, hogy veszítenivalóm már nincs, hozzuk ki így a legtöbbet.
Szerencsére összefutottam egy holland és egy cseh versenyzővel, és beálltam mögéjük. Néhány körön keresztül kóstolgattuk egymást, előbb megelőztem a cseh pilótát, majd a hollandot, akit azután a cseh is befűzött, végül a holland be is sokallt és elesett. Onnantól ketten vívtunk egy jó kis meccset a végéig, bevetettem mindent, amit az agresszív motorozásról eddig összeszedtem, elsősorban persze védekezésben, mert gyengébb volt a gépem, de már elég jól megy a Rossi-féle kivezetéses kanyartechnika, amit anno Marquez ellen is alkalmazott. Persze, hogy tökéletesen menjen, ahhoz motor is kell, de ezzel nem sikerült a végéig feltartani Svobodát, közben a gumim is elfogyott, így az utolsó körben sajnos megelőzött... Végül is a verseny izgalmas volt, négy pontot megint összeszedtem, de az egész hétvégére rányomta a bélyegét az a csalódottság, amit a csapattal kapcsolatban érzek. Nagyon egyoldalúnak látom a Moto2 mögötti hátországot, a NEC-es különítményt, ahol a hat versenyzőből jómagam és a belga Sasha DeVits amolyan lesajnált vendégek vagyunk. Verseny közben eszembe jutott az is, amit Stefan Kiefer még Essenben, a szerződés aláírásakor mondott, hogy ő elégedett lesz azzal is, ha a tíz közé kerülök. De azt nem mondta, hogy a motort is ehhez igazítják... Tudom, hogy többre lennék képes, és ezt meg is akarom mutatni, elsősorban Jani bácsinak, aki töretlenül hisz bennem.
Ez így is van, éppen ezért Mohai János lépett is. Mivel a technika felkészítése szigorúan a Kiefer Racing stábjának a dolga, Stefan Kieferrel, az istálló vezetőjével történt személyes egyeztetés nyomán ígéretet kaptak arra, hogy a legközelebbi, brnói futamra (ami ugyancsak a MotoGP betétfutama lesz) Máté egy teljesen új technikára ülhet. S hogy a sűrű versenyprogram ne legyen akadálya a megfelelő felkészülésnek, a versenyt megelőző hétvégén tesztelhetik is az új (vagy legalább is másik) Honda NSF250-et. Kicsit későn jön ez a segítség, éppen túl a bajnokság felén - öt futam van még hátra, Laczkó Máté jelenleg a NEC mezőnyének 12. helyét foglalja el 28 pontjával. Mivel elég szoros a tabella, egy jó motorral akár még az első tíz első fele is elérhető...
Irány Rossi garázsa!
Különösen egy olyan talpraesett versenyzőnek, amilyen Máté, akinek akadt azért örömteli kalandja is a GP-hétvégén, ahol ugyebár az az alap, hogy megnézhetik a legnagyobbak versenyét is, mégpedig közelről, közvetlen közelről.
– A Yamahánál, Rossiék bokszában néztem végig a GP futamot – számolt be eddigi legnagyobb depóélményéről a 15 éves motorversenyző. Persze alapvetően semmi keresnivalóm nem lett volna ott, de a lelátóra már nem fértem volna fel, hiába volt jegyünk. Felvettem a fapofát, meg persze akkor már be voltam öltözve a GP utáni versenyünkre, és célba vettem a depó bejáratánál posztoló biztonsági embert. Jó nagyot köszöntem, és mondtam, hogy mennék a csapatomhoz. Az őr persze akadékoskodott, valószínűleg nem voltam bent a memóriájában, de előhúztam a telefonom és mondtam, ha nem enged be, hívom a csapatfőnököt. Beengedett, én pedig végigsétáltam a boxok előtt, s mivel már ment a verseny, mindenki a kivetítőket bámulta, nem tűntem fel senkinek.
Végül is akárhol megállhattam volna, akárhova bemehettem volna, de én a Yamahánál cövekeltem le. (Milyen meglepő egy Rossi-fantól, ugye?) Miután visszarakosgattam sűrűn leeső állam, meghúztam magam egy csendes sarokban és pont a legizgalmasabb részt velük néztem végig. Fantasztikus hangulat volt, hihetetlenül tudták értékelni, ahogy a versenyzőjük megvédte pozícióját és megszerezte a nagyon fontos pontokat. Rossit még láttam is végén, igaz, akkor már kívülről, majd ahogy Vinales beért, lehúzták a boxbejáratot - mesélte Máté a futamot követően.
Így járt tehát Máté a Yamahával, s ha szerződésről egyelőre nem is esett szó, ne varrjuk még el teljesen ezt a szálat, mert a mi fiúnk Brnóban újra próbálkozhat. Ahogy elnézzük a MotoGP alakulását, garantáltan több ezer magyar látogat el a hazai pályának számító Brno Circuitre, ahol ismét magyar versenyzőnek szurkolhatnak, ugyanis Mátéék versenyét is ott rendezik, közvetlenül a királykategória küzdelmei után.