Olaszországban a második világháború után tömegesen vásárolták az olcsó közlekedési eszközöket, nem véletlen, hogy a korabeli olasz filmekben is robogók és törpeautók tucatjai bukkannak fel az utcákon.
A Lambretta sem akart kimaradni, ezért a korábbi, egyszerűbb felépítésű és apró kerekeken futó LD széria után 1958-ban piacra dobta a hatékonyabb időjárás-védelmű LI 125 első nemzedékét, majd három év alatt még újabb két változat látott napvilágot a formás robogókból.
Az évről-évre tökéletesített technikának köszönhetően a hatvan éve színre lépett LI 125 III sokkal gyorsabb, egyszersmind csekélyebb fogyasztású volt elődeinél, amit egyebek mellett az új, modernebb karburátor felszerelésével értek el.
2017-ben feltámadt a Lambretta
Persze nemcsak az új robogó miatt fontos dátum 1961, hiszen ekkortól licenc alapján gyártották a British Leyland Motor Corporation (BLMC) autóit is, hogy minél több lábon álljon a cég. A lenti képen a Lambretta tulajdonosa, Ferdinando Innocenti és fia, Luigi járja be éppen az új üzemet, ahol a brit kocsik születtek.
A sors fintora, hogy a cég stabilizálása miatt felkarolt autógyártás kifejezetten jó ötletnek tűnt 1961-ben, ám egy évtizeddel később pont a British Leyland Motor Corporation volt az, amely bekebelezte a vállalatot.
Noha ötven évvel ezelőtt csődöt jelentett a vállalat, 2017-ben újra rivadafénybe került a Lambretta név, amikor az osztrák befektető feltámasztotta a márkát, és újra forgalmazni kezdte a legendás robogókat
Így történt, hogy közel fél évszázadon át csipkerózsikaálomban szendergő Lambretta hirtelen ismét megjelent Európában, sőt a V50, V125 és V200 robogók mellett napjainkban már elektromos kerékpárokkal is jelen van a piacon.