Meglepett robogótulajdonosok tucatjai töltötték fel képeiket a közösségi oldalakra, ahol arról panaszkodtak, hogy megállították őket, és az út szélén beüzemelt teljesítménymérő-paddal azt vizsgálták, rendszám nélküli járgányaik tényleg segédmotoros kerékpárok-e. Mások azt mesélték, igazoltatás után a rendőrök maguk kísérték el őket a legközelebbi vizsgabázisra - néhány autós társaságában -, hogy ott ellenőrizzék, minden rendben van-e a gépeken. Az akciók az ország több pontján zajlottak, és az derült ki, hogy egyes régiókban tízből három-négy kétkerekű „sáros”, azaz nagymotor, de forgalmi engedély híján ilyen-olyan adásvételi szerződésekkel hajtják őket.
Mindegy, csak ne kelljen fizetni...
Az ügy előzménye, hogy az NFM tavaly kidolgozott egy eljárást, mely során - nagyjából 15-20 ezer forintért - levizsgáztatnák, azonosítanák és a hazai nyilvántartási rendszerbe felvennék az adott kétkerekűt. A tulajdonosok ezt az összeget sokallták, mondván, a jármű árához viszonyítva túl nagy teher, így napjainkban a minisztérium még egyszerűbb és olcsóbb módszer kifejlesztésén dolgozik. Az mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy 125-ös robogó eredetiségvizsgálata is ennyibe kerül, vagyis a 15 ezres költség - a felháborodás ellenére - sem mondható túlzottnak. Akárhogy is, a probléma továbbra is fennáll, ami ördögi háromszöget szül - a szabályosan közlekedő robogós szidja a rendőrt, meg az NKH-t, hogy miért vegzálják folyton, míg a hatóság emberei próbálják nyakon csípni a jogosítvány, műszaki vizsga és érvényes kötelező biztosítás nélküli 125-ösök gazdáit.
Többek között a fővárosban, Szekszárdon és Székesfehérváron hajtottak végre ellenőrzéseket, ahol elsősorban a rendszám nélküli kétkerekűeket vizsgálták. A legutóbbi ilyen razzián tíz óra alatt negyven vezetőt állítottak meg, s abból 14-szer kellett szabálysértési, illetve büntetőeljárást kezdeményezniük. Mint kiderült, sokan úgy próbálnak „spórolni”, hogy az itthon vagy külföldön vásárolt járgányokat rendszám nélkül hajtják, nem ritkán egy utólag felragasztott matricaszettel álcázva a csalást, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen lusták voltak utánanézni, járművük megfelel-e az előírásoknak.
A tudatlanság nem mentesít
Sok félreértelmezett és eleve hamis információ forog közszájon a témában, ezért nem árt tisztázni, hogy mi is valójában az L1e kategóriájú segédmotoros kerékpár, és milyen szabályok vonatkoznak rá. Ha leszámítjuk az itthon szinte egyáltalán nem használt, L2e és L6e kategóriájú, három- és négykerekű járgányokat - merthogy azok is ide tartoznak -, akkor maradnak a klasszikus mopedek és robogók, és ezek definícióját kivételesen tömören, röviden határozta meg a törvényalkotó:
L1e, azaz kétkerekű segédmotoros kerékpár legfeljebb 45 km/óra tervezési sebességgel, maximum 50 cm3-es belsőégésű erőforrással, illetve elektromos motor esetén legfeljebb 4 kW-os folyamatos, névleges teljesítménnyel.
Tehát ha átalakítod a robeszt egy másik kipufogóval, erőátvitellel, légszűrővel és ki tudja mivel, s ezáltal megváltozik a végsebessége, máris kiesik az L1e kategóriából, hiszen a tervezési sebessége a gyári állapotra vonatkozott. Ugyanez a helyzet a 70-es hengerekkel is, amit magyarázni sem kell, elvégre a hetven az mindenhol több, mint az ötven.
Hasonlóan megüti a bokáját, aki ártatlan szemekkel próbálja elmesélni a rendőrnek, hogy ő „már így vette”, nem saját kezűleg végezte az átalakításokat, esetleg nem is volt tudomása róla, hogy ez 125-ös és nem ötvenes. Ennél rosszabb taktikát aligha választhatna, elvégre ezzel az összes egyenruhásnál kihúzza a gyufát, és nem is reménykedhet benne, hogy kedvezőbb elbírálásban részesül, már ha olyan esetről van szó, ahol a rendőrnek van mérlegelési jogköre. Nem menekülnek a házilag tákolt masinák sem, melyeket - műszaki vizsga híján - csak közúti ellenőrzéskor szúrnak ki a szervek. Attól, hogy nem kell kétévente elmenned az NKH-hoz, a szabályok még érvényesek, szóval kínai LED-soroknak, neonfényeknek, aliexpresszről rendelt, minősítés nélküli kipufogóknak és a konkrétan életveszélyes visszapillantóknak, kormányvégeknek semmi keresnivalója a robogón.
Mit hoz a jövő?
Az NFM-es javaslattal szemben a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete nemrégiben azzal az ötlettel állt elő, hogy a külföldi példákhoz hasonlóan a biztosítók hatáskörébe tartozzon a rendszám kiadása. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra, ugyanis az évente más és más kinézetű tábla - a járművek azonosítása mellett - arra is tökéletes lenne, hogy a jelzésekből kiderüljön, az illető befizette-e az aktuális KGFB díját, hiszen csak ennek fejében kapná meg a plakettet.
.jpg)
Amennyire frappáns ez a megoldás, sajnos olyan sok hátulütője is van, kezdve azzal, hogy kimarad a legégetőbb lépés, a műszaki vizsga, mely során kiszűrnék a túlméretes, messze nem ötven köbcentis járgányokat. Ezen felül a rendszám, illetve a hozzá tartozó forgalmi engedély legyártása pénzbe kerül, egy 125-ös gépnél ez jelenleg 11 500 forint, maga a segédmotoros biztosítás további 4-6 ezer, vagyis évente összesen 15-20 ezer forint. Ugye emlékszünk rá? Pontosan ezért bukott meg az eredeti javaslat, mert ilyen sok pénzt nem lehet bevasalni a Simsonok és Babetták tulajdonosaitól...
Nincs más hátra, muszáj hát meghozni ezt a népszerűtlen, ráadásul igen nagy tömeget érintő döntést, és így vagy úgy, de gatyába rázni a hazánk útjain futó robogókat, illetve kismotorokat. Addig is, míg ez megvalósul, maradnak az út szélén felállított mérőpadok és a büntetőeljárások, de a napi 40-50 megállított motorost látva ez aligha megoldás a félmilliósra saccolt járműállomány valódi ellenőrzésére.