Ki gondolná, hogy a motorozás eme különleges ága már lassan évszázados múltra tekint vissza? Pedig így van, tudniillik az első versenyeket az 1920-as években rendezték, és kifejezetten közkedvelt szórakozássá vált az északi népek körében. A következő évtized derekán a Husqvarna betört a szegmensbe, s gyakorlatilag azonnal átvette a vezető szerepet. Egy rendkívül hideg és szeles napon, 1935 februárjában rendezték az első olyan versenyt, ahol két kategóriában több pilótájuk is rajthoz állt. Az elszánt versenyzők 350 és 500 köbcentis géposztályban sorakoztak fel, legtöbben kéthengeres vasakkal, de akadt egyhengeres motorkerékpár is a mezőnyben. A gépeket már akkor szögesgumival szerelték fel, így hódítva meg a hideg és csúszós jégpályát.
A négy kilométeres „pálya” egy hosszú egyenesből és egy technikásabb, kanyarokkal tarkított részből állt, s az egészet hó borította, ami nem könnyítette meg a húsz motoros dolgát. Ebből adódóan természetesen akadtak nagy esések, s az is gyakran előfordult, hogy a versenyzők műszaki hiba miatt álltak ki, hogy újra életet leheljenek a megolvadt hótól mozgásképtelenné vált masinákba. Igazi hősök voltak a versenyekre kilátogató 15 ezer (!) néző szemében, s keményen küzdöttek a legcudarabb körülmények között is. Ahogyan említettük, ez a februári összecsapás Husqvarna nagy napja volt, a nagyobb összlökettérfogatú gépeket felsorakoztató C-osztályban az Ivar Skeppstedt-Arnold Linder-Ragnar Sunnqvist befutóval ők foglalták el a dobogó mindhárom fokát. Az úgynevezett másodosztályban is megismételték ezt a bravúrt, ott Martin Strömberg, Arthur Olsson és Carl Bagenholm állhattak a pódiumra.