Jack Miller 1995. január 18-án született az ausztrál Townsville-ben. Már fiatalon szenvedélyeinek, a motorozásnak és a vízisíelésnek élt, és igen szerencsés helyzetben volt, hiszen családja minden lépését támogatta. Már nyolc évesen versenyeket nyert, igaz, ekkor még egy másik szakágban, salakmotorozásban remekelt - nyolc évesen hazája bajnoka lett 65 köbcentis géposztályban.
Végül 2009-ben a gyorsasági motorsportra váltott, itteni pályafutása azonban nem kezdődött túl jól, első versenyének mámorát ugyanis beárnyékolta versenyzőtársának tragikus halála. A tinédzser nem adta fel, tovább küzdött az eredményekért, amelyek nem is maradtak el: még ugyanabban az évben megnyerte a gyorsasági motorosoknak kiírt ausztrál utcai viadalt, a helyi Superbike bajnokságban pedig a hetedik helyen végzett, sőt ő lett a sorozat valaha volt legfiatalabb versenyzője, aki futam után dobogóra állhatott.
Ausztrália után a világ meghódítása következett
2010-ben aztán nagy lépést tett, Európába költözött édesanyjával, ahol német és spanyol megmérettetéseken tette próbára magát, s egy évvel később meg is nyerte az IDM 125 köbcentis kategóriáját. A valenciai aszfaltcsíkon honfitársai közül máig ő tartja a valaha futott leggyorsabb kör rekordját 125 köbcentiméteres motorral. Az eredmények a Caretta Technology Forward Racing figyelmét is felkeltették, így 2012-ben már az ő színeikben, egy Honda nyergében nyomhatta végig első világbajnoki évét a Moto3 kategóriában. Más kérdés, hogy az első szezon nem sikerült túl jól, csupán a 23. helyen végzett…
A ’13-as évadot már a Racing Team Germany istállójában kezdte meg, s ez az év jóval sikeresebbnek bizonyult - az összetett hetedik pozícióban zárt. 2014-ben aztán egy újabb nagy ugrással a Red Bull KTM Ajo csapatához igazolt. Jack kitett magáért, megjavította saját körrekordját, hat futamot nyert, tízszer végzett a pódiumon, mindezt úgy, hogy motorja nem igazán volt versenyképes a gyári pilóták gépeivel szemben. Az aragóni futam után már ő üldözte Alex Marquezt a pontversenyben, ám végül egy hajszálnyival lemaradt az összetett elsőségről. Érthető, hogy mikor megnyerte a Moto3 szezonzáró futamát, miért mondott csak annyit a mikrofonba: b@ssz@ meg! Ő egyébként is az a típus, aki nem köntörfalaz, őszintén kimondja, amit gondol, akár kiabálva, káromkodva is, de közben úgy motorozik, hogy apait-anyait belead. Habitusa elmondása szerint származásából ered – apja talajfúró cégének is dolgozik, erdőben, sárban, veszélyes állatokkal övezve dolgoznak, így nem csoda, hogy megedződött.
Már most a legnagyobb csillagokhoz hasonlítják
A nagy áttörés a következő évben jött, történt ugyanis, hogy a Moto2-t átugorva 2015-ben rögtön a GP-ben folytathatta a versenyzést, s Cal Crutchlow csapattársaként a CWM LCR Honda színeiben, egy RC213V-RS-n húzhatta a gázt. Természetesen rengeteg kritika érte emiatt, főleg, hogy Alex Marquez a szabályokat betartva a Moto2-esek mezőnyébe igazolt. Volt is egymásra mutogatás, de Miller bebizonyította rátermettségét, már első királykategóriás évében egészen jól teljesített. 
Jack Miller nyers stílusát jól mutatja, hogy mikor megkérdezték tőle, vajon terepmotoros előéletének köszönheti-e ezt a nagyszerű magabiztosságot esőben, egy szimpla nem tudom volt a válasza, majd hozzátette, egy ideje amúgy sem krosszozik, mert legutóbb eltörte a lábát. Az esti győzelmi mulatságon aztán előbújt belőle a kisördög, egyes források szerint a buli leginkább egy nyolcvanas évekbeli rock ’n’ roll „ereszdelahajamhoz” hasonlított, ahol Miller egyedül elpusztított egy üveg tequilát. Persze nem itta ki csapatát a vagyonból, a tulajdonos ugyanis egy dúsgazdag, belga sörgyáros. Ennek fényében csak Fittipaldi szavait idézhetjük: „Ahhoz hogy valaki versenyző legyen, őrültnek kell lennie, s könnyen lehet, hogy mi valamennyien azok vagyunk…”