Utoljára 1989-ben ünnepelhettek a dobogó tetején, amikor Gilles Lalay győzelemre vitte Honda NXR 800V-t, most pedig az amerikai Ricky Brabec ért csúcsra, igaz, egy szinte feleakkora hengerűrtartalmú géppel. Ebből is látszik, milyen sokat változtak a szabályok és mennyi idő eltelt a japánok Dakar-győzelmei óta.
Miként törhették meg a KTM egyeduralmát? Nos, sokféle elmélet napvilágot látott már, s ezek közül a legvalószínűbb, hogy eddig rendre az verseny első kétharmadában voltak erősek a japánok, vagyis nekik kedvezett, hogy idén rövidebb távon és mindössze 12 szakaszon mérkőztek meg a pilóták. Ráadásul ebből másfél szakaszt töröltek Goncalves tragikus balesete és a kaotikus időjárás miatt, ami szintén a kezükre játszott.
Persze az sem mellékes, hogy gyorsan megfogyatkozott a KTM gárdája, miután Sunderland időbüntetést kapott (egyszerű közúti gyorshajtás miatt), majd egy súlyos esés miatt feladta a küzdelmet. Ricky Brabec profizmusára jellemző, hogy még ma, az utolsó etapon is növelni tudta előnyét, így végül 16 és fél perccel utasította maga mögé Pablo Quantanillát (Husqvarna) és Toby Price-ot (KTM). A magyarajkú pilóták közül Gyenes Emanuel az összetett 29. helyet szerezte meg, ám ennél sokkal fontosabb, hogy kategóriája első helyén zárt a szaúdi Dakaron. Saghmeister Gábor - kétórás időbüntetése miatt - a 90. helyen zárt, és ismét sikeresen teljesítette a Dakart.