Éppen húsz évvel ezelőtt, 2004-ben hullt le a lepel a Honda középméretű sorketteséről, a csupaszmotorok táborát erősítő CBF500-ról. A korábbi CB500-at leváltó modell 499 köbcentis, 56 lóerős kéthengeressel érkezett, és 4,8 másodperc alatt gyorsult álló helyzetből százra. Végsebességét – forrástól függően – 180 és 190 km/óra között adták meg, ám ennél sokkal fontosabb volt, milyen gazdaságos és kiforrott modellként vonult be a történelembe.
A Honda CBF500-tól a CB500 Hornetig
A tulajdonosi beszámolók alapján kimondottan takarékos volt a Honda nyolcszelepese, csak sportosan vezetve kúszott öt liter fölé az átlagfogyasztása. Arról nem beszélve, hogy megbízhatósága, sokoldalúsága miatt nem szívesen váltak meg tőle a hondások, ezért alaposan megkérték és megkérik az árát.
A szép állapotú, 18-20 éves példányok is egymillió forint feletti áron (!) cserélnek gazdát, sőt nem ritkák az 1,2-1,3 millióért kínált CBF-ek sem, holott egy viszonylag szerény teljesítményű, csaknem húszéves csupaszmotorról beszélünk.
Persze ez érthető is, elvégre az 50 és 100 ezer kilométer közötti futásteljesítményű darabokon is alig merültek fel műszaki hibák, sőt ezek is inkább előírt karbantartások voltak, mint például a vezérműlánc cseréje.
Hátrányként csupán a túl puha felfüggesztést és a nem éppen acélos fékeket említették a CBF-esek, előnyből viszont annál több akadt. A kis Honda elérhető volt ABS-szel is, ami ma már természetes, de a kétezres években annál komolyabb fegyverténynek bizonyult, hiszen például a Hayabusa is csak 2012-től volt rendelhető ABS-es változatban. Az is növelte a motor árát, hogy Euro 2-es erőforrása miatt 2008 után már nem árusíthatták Európában, így napjainkban csak néhány példányt találunk a hirdetésekben.
Hogy enyhítsék a CBF eltűnése utáni űrt, 2012 novemberében leleplezték az utódot, a CB500F-et. Az általunk is tesztelt kéthengeres természetesen gyengébb volt elődjénél, 56 helyett 48 lóerős csúcsteljesítménnyel, hogy igazodjon az akkor bevezetett A2-es jogosítványhoz. A Honda új félliterese formatervét a CB1000R-től örökölte, DOHC-vezérlésű erőforrását pedig acélváz ölelte körbe. Jóllehet, ma már a CB500F fordított, nagydugattyús Showa villával büszkélkedhet, 2013-ban ez még szinte elképzelhetetlen volt a kategóriában, így hagyományos, 41 millis csúszószár-átmérőjű teleszkóppárra épült az akkori modell.
A CB500F-et többször átfésülték, fejlesztették az utóbbi évtizedben, de egészen 2023 végéig nem változott a név és a műszaki koncepció, majd végül a tavalyi EICMA-n egy vadonatúj sorkettest láthattak a motorosok.
Elődeinél sokkal látványosabb és gazdagabb felszereltségű lett a Honda újdonsága, például idén már alapáras a Honda Állítható Nyomatékszabályozó (HSTC), a Showa SFF-BP USD villa, sőt az okostelefonnal társítható, színes, 5 colos TFT-műszeregység is, ami ebben a formában már – többek között – navigációra, tájékozódásra is használható. A mélyreható modellfejlesztés indokolta a névváltást is, így ezentúl CB500 Hornet néven jelenik meg a Honda kéthengerese.
A módosított motorvezérlő és a sok-sok újdonság dacára szinte egyáltalán nem változott a modell ára, alig két százalékkal kerül többe a tavalyi CB500F-nél. Ha Te is jobban megismernéd a legendás Hornet család legújabb tagját, itt találsz további képeket, videókat és hasznos infókat a Honda közkedvelt A2-eséről.