A csapat az Endurance vb-n tette le igazán a névjegyét, hiszen 2004-ben megnyerték a Vb-t, de ezek mellet számos sikert értek, Le Mans-i győzelmek stb. Maga a csapatfőnök Christophe Guyot is eredményes versenyző volt, de Ő most már a csapat irányításával foglalkozik. Idén a csapat indított egy motort a Supersport Vb-n is, ez pedig David Checa egy R6-sal.
A magyarországi Ipone képviselőjének, a Motorpartsnak a segítségével sikerült egy meghívást kapnom a GMT 94 kétnapos tesztjére. Ezen a teszten az endurance vb-s csapatok vehettek részt kizárólag, én kicsit kilógtam a sorból, nekem a tesztlehetőséget a GMT 94 biztosította. Vegyes érzelmekkel vártam a tesztet, hiszen soha nem vettem még részt ilyenen és nem tudtam milyen fogadtatásban részesülünk. Már az előzetes megbeszélések alapján is megnyugtattak, tudják mennyit megy ott a tavalyi Stock világbajnok a stock R1-gyel, hozzam a motorom és majd meglátjuk. Oké.
A teszt Magny Cours-ban volt, ahova egy laza 20 órás autóúttal érkeztünk meg. Már a kapunál meglepődtem. Későn értünk oda és elvileg már zárva volt a pálya, de a portás miután fölírta a rendszámot és az adataimat, beengedett. Megálltunk a lenti parkolóban az autókkal és fölmentünk gyalog megkeresni a csapatot, és megnézni a boxokat. Kicsit lesápadtam mikor láttam a boxban parkoló kamionokat és az egyik boksz előtt az üresen hagyott részt. Gondoltam is, ez szép baleset lesz, ha ide beállunk a mikrobusszal. Bementünk a csapathoz, ahol nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Mondták, hogy hagytak nekünk helyet és megcsinálták a box részünket is, pakoljunk be oda is. Följöttünk a kocsikkal, beálltunk a kamionok közé majd a boxban a következő kép várt. Elparavánozva, berendezve a box. A bal szélén szőnyegen áll a két endurance R1, mellette szőnyegen a supersport R6 és jobb oldalt egy szőnyeg üresen. Nézzük, hát biztos várnak még valakit. Erre mondja Christoph, hogy ott a helyünk pakoljuk be a motort, ide a szerszámokat, oda meg az egyéb cuccokat. Egy kis lyukra számítottunk, ahol meghúzhatjuk magunkat, de nem vicceltek ezek a srácok! Itt nincs mese holnap húznom kell a gázt rendesen! Eltettük magunkat másnapra.
Reggel 8 óra az egész csapat kint a boxban, a motorok irányba, fölgumizva, menetre készen. Az edzésnap itt úgy nézett ki, hogy 9-13-ig és 14-17-ig lehetett menni megállás nélkül. A boxban rajtam kívül a következő versenyzők voltak, Sebastian Gimbert, David Checa a GMT állandó tagjai, Didier Van Keymeulen (a tavalyi stock világbajnok) aki a csapatban lesz az idei Bol’d Or-on, és náluk tesztelt még Warwick Nowland a korábbi Endurance világbajnok. Olyan érzésem volt, mintha egy jól megszervezett jó kedélyű, de nagyon kemény munkahelyen lennék. 9 óra előtt 10 perccel, mindenki ott állt felöltözve bukóval a kezében és várta mi a „feladata”. Hihetetlen nagy fegyelem és tisztelet van csapaton belül. Beizzítottuk mi is a motort és vártam, hogy pályára mehessek. Az első fél órában nagyon féltem, hogy valaki elkaszál amíg én a pályával ismerkedem, de meglepődve tapasztaltam, hogy a pilóták nagyon higgadtak az edzésen. Az első nap azt mondták, hogy tanuljam a pályát és motorozzak, majd holnap nézik az időmet is. Ehhez képest az első fél óra után megkérdezte mennyit mentem és a „köridő felelős” emberük (aki öt stopperen a fél mezőnyt és a csapatot is méri) néha mért is. A pálya nem könnyű de nagyon élvezetes és jó minőségű aszfaltból készült, ami hasonlóképpen viselkedik mint a Hungaroring. Vigyázni kell, mert jó pár helyen befelé szűkülő kanyar van és egy kicsit dimbes-dombos is. Van egy sikán szerűség, ami előtt pont egy púp van és a kanyarból semmi sem látszódik, ráadásul a púp után egyből kezdődik. De ami leginkább megnehezítette az én dolgomat az a két hajtűkanyar volt. Az egyik ráadásul egy 270 km/h-s egyenes után következik, tehát kb. 200km/h-nyit lassulunk a féktávon a kanyar előtt. A Hungaroring célról lefordító kanyarja gyors ehhez képes. Az első nap a pálya megismerésével telt, amire volt módom bőven, hiszen kb. 50 kört mentem. Elég, ha annyit mondok, hogy egy hordónyi benzin elfogyott aznap. Általában ennyi benzin egy komplett hétvégére elég egy AA versenyen. Leszálltam a motorról aztán ki is dőltem rendesem.
Következő nap esett az eső reggel, amibe nem volt érdemes kimenni, ugyanis mint már mondtam hasonló az aszfalt mint a Hungaroringen és ha valaki ment már ott esőben az tudja, hogy nincs sok értelme. Dél körül nagyjából fölszáradt, egy-két folt maradt csak. Az egyik ilyennel majdnem pórul is jártam, de megoldottam :). A második nap jóval többen voltak a pályán és szépen előzgettem az emberkéket, ami azért jó érzés volt. Fölraktunk új gumit és csináltam pár versenyszimulációt, amik elég jól sikerültek. Aznap is gurultam majdnem 50 kört. Az edzés végeztével jött a kihallgatás, vittük az aznap futott időket és kérdeztük a Christophe-ot, mégis mit gondol. Természetesen tisztában volt mindennel, hiszen jó párszor –gondolom teljesen véletlenül- utánam jöttek föl a GMT-s versenyzők, akik figyelgették mit is csinálok a pályán. Annyit még hozzá akartam tenni, hogy úgy érzem verseny körülmények közt tudnék gyorsabb lenni, de nem kellett. Nézte az időket és úgy kezdte, hát versenyen biztos gyorsabb lennél 1-1,5mp-cel. Elmondta, hogy ez egy elég nehéz pálya és látszik, hogy szédelgek rajta még. A fékpontokat is rakhatnám későbbre, de ez már azért egy normális idő így elsőre. Azt mondta, sokat kell még fejlődni, de úgy látja van értelme. És az is látszik, hogy nem szoktam ennyit egyszerre menni. Igen ez biztos látszott, a második nap végére járni alig tudtam. Azt viszont értékelte, hogy egy szépen felépített kiegyensúlyozott 2 napot teljesítettem. Fiatal vagyok még, nyomni kell keményen, lehetőség szerint minél keményebb bajnokságokon elindulni, nagyon gyors versenyzők között, akiktől sokat lehet tanulni. Elmondta, hogy abban nem tud segíteni, hogy technikailag fejlődjek, azaz, hogy foglalkozzanak velem. Ezt rám bízza, ez a teszt sem erről szólt. De abban segít, hogy elinduljak bajnokságokon és hasonló tesztelési lehetőségeken részt tudjak venni. Ha lát többször motorozni, látja, hogy milyen ütemben tudok fejlődni. A stock világkupát nagyon jó iránynak találja, mindenféleképpen segít benne jövőre. Ezek után Jeff, a köridő felelős megmutatta a tavalyi Bol’d Or időpapírját és ott a stock gépek között 4-5. időm volt. Hm … „Not too bad”, ahogy mondták mosolyogva.
A légkör, amit ott tapasztaltam nagyon megfogott. Mindenki iszonyat keményen dolgozik, de teljes nyugalom van. Nyilván ők azért más körülmények közt vannak egész évben. A versenyzőkben olyan alázat van a sport iránt, amit nem nagyon tapasztaltam eddig. Ez egy kicsit más világ. Úgy gondolom azért ez nem volt rossz, egy ilyen csapattal egy légtérben lenni. Ehhez persze el kellett jutni idáig, aminek nagy részét a támogatóimnak köszönhetem. Ezúton köszönöm mindenkinek, aki eddig segítette és ezután is segíteni fogja pályafutásomat, és persze kiemelt köszönet a Yamaha Hungáriának, hogy mindig van mire ülnöm az edzések és versenyek alkalmával. - Varga Gergő
Kapcsolódó anyagok: