Ritkán kezelik valóban helyén, súlyának megfelelően a nullemissziós közlekedést: az elkötelezett hívek máris teljes hatalomátvételről beszélnek, míg a hagyományos autókért, motorokért rajongók biztosak benne, hogy húsz-harminc év múlva is hallhatjuk majd az Otto-motorok vérpezsdítő hangját. Utóbbiak igazát erősíti a nemrég készült összehasonlítás is, melyben azt vizsgálták, hogy mekkora arányban adnak el tisztán elektromos hajtású motorkerékpárokat az évi nyolcszázezer darabos európai motorpiacon.
A top 10-es lista utolsó helyén Lengyelország áll kereken 60 db/év mennyiséggel, majd jön Csehország (62 db), Nagy-Britannia (181 db), Belgium (183 db) és meglepetésre Ausztria (314 db). A legjobb ötbe Német- (620 db) és Olaszország (622) jutott be, utóbbi egyébként egészen mérsékelt aránnyal, ugyanis a kontinens legnagyobb piacaként közel 190 000 darab kétkerekűt adtak át 2018-ban, tehát a hangtalan gépek aránya mindössze 0,3% volt.
Jöjjenek a dobogósok, név szerint Hollandia (809 db), Franciaország (1526 db) és a listavezető Spanyolország, ahol csaknem 160 000 eladott motorból 2970 volt tisztán elektromos hajtású, emellett pedig 3452 elektromos robogó talált gazdára tavaly. Egyelőre tehát inkább a városi közlekedésben, ingázásban nyújtanak segítséget a nullemissziós modellek, ami nem is csoda, hiszen az akkumulátorok fejlődését látva még legalább három-öt évet kell várnunk, hogy mindhárom fontos jellemzőben (hatótáv, újratöltési idő és vételár) felvegyék a versenyt a benzines vetélytársakkal.