A rendezvény még csak el sem kezdődött, de már a cikket írom, méghozzá a - sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló - milánói műjégpálya karzatáról, ahonnan remélhetőleg kitűnő rálátásom lesz az egyenként beguruló új modellekre. Újságírókból és fotósokból természetesen nincs hiány, ha lenézek magam elé, közel ötszáz embert látok, és a kezdés még igen távol. Míg várok, megpróbálom felidézni magamban, mit is ígért az idei évre a márka, illetve, hogy mit sikerült kihúznom útközben a magyar hondásokból. Ha minden igaz, jön az új literes RR, érkezik egy három verzióban kapható hétszázas , egy nagytestű és egy ötvenes robogó, no meg a VFR1200X, ami ugye az F terepezéshez igazított változata. Ez bizony nem ígérkezik rossz felhozatalnak, kíváncsi vagyok, hogy mi válik valóra az ígéretekből. A lámpák lassan elsötétülnek, teljes koncentrációt kérek…
Időközben Hasegawa úr, a Honda tervezőgárdájának vezéralakja is felszivárgott mellém a páholyba, tőle tudom meg, hogy megújult a VFR1200F is, különösképp annak blokkja, ami sokkal egyenletesebb nyomatékgörbére lehet büszke, és immáron teljesítményszabályozót is találunk rajta. Az idomzat állítólag maradt a régi, de szerintem ez nem baj, a bölényszerű megjelenés nagyon tetszett, és az eladások is igazolták, hogy jó irányba indult Teofil Pláza és csapata. Mire ezeket a sorokat leírtam, már bőven félezer fölé kúszott a résztvevők száma, a titkos helynek vélt karzatom is megtelt, javarészt iPhone-t nyomkodó, Mountain Dew-t szopogató svájciakkal. Hétre ígérték a kezdést, most 04 van, és lám, végre tényleg indul a móka.
Intróként basszusdús ritmusok között Vito Chicetti, a Honda Olaszország motorkerékpár részlegének vezetője lép színpadra. Hatalmas kivetítőről olvassa a márka tavaly óta elért sikereit, többek között Tatsuhiro Oyamát és Tetsuo Suzukit méltatva. Mindketten bőszen hajlonganak a pódium szélén, majd Manabu Nishimae veszi át a mikrofont, természetesen a már megszokott távol-keleti akcentussal. A Crossrunner és a CBR600F eladásairól szól először, majd kiemeli, hogy a VFR1200 sorozat megalkotásával új korszakba lépett a Honda. Minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetnek az európai piacra, ennek bizonyítéka a teljes modellpaletta – mondja. Megemlékezik Supersic-ről is, mindenki tapsol…
Innen Alexander Kraus, a Honda európai értékesítési igazgatója viszi tovább át a stafétát, ő mutatja be a 2012-es újdonságokat. Neki is bőven kijár a basszusból, ilyen belépő muzsikával akár bokszmeccsre is érkezhetne. Bárhogy is, a legelső bringa nem más, mint a már beígért négyütemű ötvenes moped, a Vision 50. Ladies and gentleman! És már rántják is le a leplet a 110-es formavilágával operáló libakegetőről. Őt a szintén vadonatúj, 1,75 l/100 km fogyasztású Vision 110 követi, s mire újra felnézek a monitorról, már a harmadik robogó is pőrén áll. A 110 Wave-et - a Super Cub őshöz hasonlóan - körváltóval kínálják, s nála is a végtelen megbízhatóságon és a gazdaságos üzemeltethetőségen van a hangsúly.
Folytatáskánt itt teljesen új NC700 család, melyet 670 köbcentis, sorkettes blokkra építenek a japánok. A modell D típuskódú, Integra fedőnevű változata olyan, mint egy robogó, de 17 collos kerekekkel, motorkerékpár vázzal, illetve felfüggesztésekkel, lánchajtással, valamint duplakuplungos váltóval kerül majd a szalonokba. A konferanszié elmondása szerint rendkívül könnyen kezelhető, 14 literes tankjával akár 400 km-t is megtehetünk, rendelhető hozzá ABS, szélvédeleme pedig az utast is óvja. Utána lép színre az NC700S, pontosabban a naked kivitel. Ez tulajdonképpen ugyan azt tudja, mint a D, csak más ízlésvilágot képvisel, és robogózás helyett a motorozás élményével ajándékoz meg bennünket. A harmadik, terepes változat, az NC700X már mutat némi valós eltérést - nagyobb hasmagasság és masszívabb futómű segít elevickélni földúton.
Közelítve a nagyágyúkhoz, máris egy meglepetés – megplasztikázták a Gold Winget. Sokat nem tudunk meg róla, már a szervezők is tűkön ülnek, hogy végre közszemlére állíthassák a CBR 1000 RR-t. A beszámoló szerint a Showa Big Piston első telók jóval tágabb tartományban állíthatók, mint a korábbi változat rugóstagjai, így egyenesben, kanyarban és fékezésnél egyaránt stabilabb lett a legnagyobb RR. Maga a blokk nem változott, de új az injektor, a hátsó lengőkar, a műszerfal (fokozatkijelzőt és köridőmérőt is kapott), no meg a megjelenés is. Szerintem nagyon jól néz ki a hegyes fejidom, méltó a modell húsz éves sikertörténetéhez, és ezzel úgy látszik svájci szomszédaim is egyet értenek, mert felállva tapsolnak és óbégatnak.
Persze merengeni megint nincs időm, itt a módosított VFR 1200, és a 2012-es év legnaqgyobb durranása, a duplakuplungos váltóval is elérhető, ABS-szel és kipörgésgátlóval biztonságossá tett Crosstourer. Pofára egy az egyben VFR800X, és Hasegawa szerint koncepciójuk is egyezik, ergo inkább aszfaltra semmint terepre született. Mire ez lepötyögöm, már vége is a sajtótájékoztatónak, holnap irány a kiállítás, apránként mindenről, részletesen beszámolunk!