A nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve dúl a teljesítményharc a motorgyártók között, ami az ezredfordulón már oda vezetett, hogy a fejlesztők önkéntesen 300 km/órában korlátozták a motorkerékpárok végsebességét, amivel elejét vették a 230-250 lovas szörnyek megszületésének. Jóllehet, így is elképesztő mértékben nőtt a literteljesítmény, hiszen 15-20 éve még 1300-1400 köbcentire volt szükség a 200 lóerős álomhatár eléréséhez, ma pedig már a literes superbike-ok is rálicitálnak erre.
Mennyivel lett lassabb a Panigale a 35 lóerős teljesítménycsökkentéstől?
A Ducati ezúttal más úton jár, ugyanis a 2025-ös, V2-es Panigale meglepetésre kisebb, 955 helyett 890 köbcentis erőforrással, valamint lényegesen szerényebb csúcsteljesítménnyel lépett színre.
Ugyanakkor a kisebb erőforrás révén a tömege is csökkent, 190 helyett csak 179 kiló, és a szívóoldal átdolgozásával sokkal rugalmasabbá vált – a forgatónyomaték 70%-a már 3000-es percenkénti fordulatszámnál elérhető. Ez jól hangzik, de mit ér a gyakorlatban? A ducatisok ellátogattak Vallelungába, ahol kiderült, hogy a tömeg vagy a csúcsteljesítmény a fontosabb.
Mivel a csekélyebb tömeg és a továbbfejlesztett váz, valamint felfüggesztés nagyban növeli a kanyarsebességet, illetve lerövidíti a fékutat, a TakeOffSpeed beszámolója szerint a 4,1 kilométer hosszú pályán mindössze 0,2 másodperc volt a különbség a régi, sokkal erősebb változat javára. Ez kézzel szinte nem is mérhető eltérés, vagyis ismét kiderült, hogy a részterhelésen is nyomatékos erőforrás, a csekély tömeg és a jobb felfüggesztés többet ér, mint plusz 30-40 lóerő, hiszen a motorozás nem csak egyenesekből és teligázas gyorsulásokból áll.