A Ducatinak igen jól megy, hasítanak az eladások, és ami még ennél is fontosabb egy vállalat számára, nő a profit. Mindez elsősorban a nagyon jól átgondolt termékpolitika érdeme. A márkalogót büszkén magukon viselő kétkerekűek egyik legfőbb vonzereje a semmi máshoz nem fogható, virtuóz dizájn, amelynek az idomokon, a lámpákon és a kipufogókon túl szerves részét képezik maguk az erőforrások is.
Milyen lesz az elektromos Ducati-superbike?
Itt jön a bökkenő, hiszen a mostanság a jövő zálogának kikiáltott elektromotorokra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szépek. Ehhez jön még, hogy a motorok esetében igencsak nagy fejtörést okoz a méretes, rendkívül nehéz akkumulátorok elhelyezése. A nehézségeket inkább kihívásnak tekintve a Ducati nekiveselkedett a feladatnak és a jelenleg is futó, sőt a vb-n éppen bajnoki címre törő Panigale V4 elkészített egy MotoE nevű, elektromos hajtású prototípust, amelyet egyfajta előtanulmánynak szánnak arra az esetre, ha az e-motorkerékpár lesz a befutó a piacon.
Ez azonban még egyáltalán nem biztos, mert könnyen lehet, hogy egy jó ideig a szintetikus üzemanyagok jelentik majd a fenntartható megoldást. Erre nézve is vannak tervei a Ducatinak. Úgy gondolják, hogy legalább addig is kihúzhatnák belső égésű motorokkal, ameddig – várhatóan leghamarabb 2030 körül – meg nem érkeznek a mostaniáknál sokkal nagyobb energiasűrűségű, könnyebb és nem mellesleg kedvezőbb árú szilárdtest-akkumulátorok. Viszont a siker döntően nem rajtuk, sokkal inkább az üzemanyaggyártókon múlik. Chilében ugyan már 2019 óta működik egy, többek között a Porsche és a Siemens által birtokolt szintetitkusbenzin-gyártó üzem, de a megtermelt mennyiség egyelőre csak csepp a tengerben. Az eshetőségek között ott van a hidrogén-üzemanyagcella, ám ez esetben is jó néhány, komoly fejvakarást okozó problémát kell leküzdeni. (Csak zárójelben: ezt ismerve eléggé merésznek tűnik az a terv, miszerint a MotoGP 2024-ben 40, 2030 pedig már 100 százalékban nem fosszilis eredetű üzemanyagot használ fel.)
Többféle eshetőségre is készülnie kell tehát a Ducatinak, hogy időben és világbajnokhoz illően előhúzza a tarsolyából a rá jellemző stílusos és frappáns választ. A részben kényszerű útkeresés természetesen rengeteg pénzt emészt fel, ám Bolognában eltökélték: akármi legyen is a jövő, számukra csak és kizárólag a legjobb az elég jó.