Zord, ködös januári reggelen jött a hír, a Pancsik atyja immáron az égi versenypályákon húzza a gázt... Mégsem távozott nyomtalanul, mert tudása és optimizmusa itt marad velünk, hiszen könyvek tucatjaiból köszönnek vissza szavai, ahogy a fiatal és az idősebb nemzedékek a motorkerékpárok szerkezettanával vagy éppen a feltöltők működésével ismerkednek. De ki is volt Dr. Kováts Miklós?
Fejlesztés és kutatás Csepelen
Az 1935-ben született mérnök az ötvenes évek végén, friss gépészmérnöki diplomájával a kezében került a Csepeli Motorkerékpárgyárba, ahol a gyártmányfejlesztési és kutatási osztályon kamatoztathatta tudását. Rendhagyó módon éppen a belső égésű motorok területén szerzett műszaki kandidátusi fokozatot, s a BME-n doktorrá avatták.
Lelkiismeretes munkájáért több alkalommal kitüntették, többek között fejlesztési nívódíjat nyert, s később írói munkája elismeréseként Műszaki Irodalmi Díjban is részesült.
Ampertől a Wankelig
Sokat tanulhatnak a mai motorosok is a Dr. Kováts Miklós által írt vagy lektorált kiadványokból.
A száraz technikai részek mellett a megoldások gyakorlati hasznát és hátulütőit is megismerhetik az olvasók, s a gyakran használt műszaki kifejezéseket és rövidítéseket is "kiszótárazhatják", megtudva pontos jelentésüket és felhasználásuk jellemző formáit. A berúgókartól a királytengelyes vezérlésen át a váltakozóáramig kalauzol bennünket, hogy ne csak vezessük, de értsük is kedvenc járgányunkat és működését.
Olyan legendás típusok születésénél bábáskodott, mint a hatvanas években megjelent Pannonia P10 és H, azaz „Halk” motorok, illetve önállóan tervezte fiatal mérnökként a 175-ös Tünde komplett sebességváltóját. Amikor a csepeli üzemből kigördült az utolsó nagymotor, új, izgalmas területek felfedezésébe fogott. Az akkoriban létrehozott kutatóintézetben az anyagtudomány került előtérbe, de foglalkoztatta a tisztán elektromos hajtású járművek kérdése is. Elmondása szerint a belsőégésű motor – történelmi léptékkel mérve – egy nyúlfarknyi kapocs lesz az egyetemes históriában, vagyis a jelenleg használt technika csak egyfajta átmenet XIX. század végén első virágzását élő elektromos hajtás, és a napjainkban egyre népszerűbb „nullemissziós” járgányok között.Az átadott tudás
Mérnöki eredményei mellett igencsak jelentős irodalmi munkássága is, hiszen az új évezredben a járműtechnika számos területéről készített hiánypótló, magyar nyelvű könyveket. A Maróti könyvkiadóval együttműködve publikált a benzin-befecskendezőkről, az elektronikus motorirányításról és az automatikus sebességváltókról is, nem mellőzve kedvenc témakörét, a turbófeltöltést sem. A mai fiatalok olyan mérföldkőnek tekinthető könyvekből ismerhetik őt, mint a 216 oldalas Magyar motorkerékpárok vagy a 2009-ben megjelent Motorkerékpárok restaurálása. Szakmai lektorként közreműködött több fontos külföldi alapmű fordításánál. Ezek közé tartozik például a Motorkerékpárok szerkezete és működése, mely olyan köznyelvben forgó, sokak által mégsem ismert fogalmakat „tesz fogyaszthatóvá”, mint az erőátvitelben használt láncok méretjelölése, az egyes vezérlési rendszerek működése vagy éppen a különböző vázkonstrukciók alapanyagai, s kialakításai, valamint ezek hatásai a motorkerékpárok irányíthatóságára.
Elhivatottságát és életszemléletét jól jellemzi, hogy amikor súlyos betegként kórházba került, néhány nap múlva már részletesen ismerte elektromos mozgatású ágya mechanikus és elektronikus rendszerét – elvégre annak is négy kereke van és motorok mozgatják… Január végén, a Kispesti temetőben kísérhettük őt utolsó útjára, de a motorkerékpár szeretete és ismerete, gondolatai, könyvei által velünk maradnak, gazdagítva a következő nemzedékek tudását az imádott kétkerekűekről.