- Kezdjük rögtön az elejéről: mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a motorozással?
- 1987-ben egy gyereknapon láttunk meg édesapámmal hozzám hasonló korú 4-6 éves gyereket motorozni. Apukám elmondása szerint akkor felcsillant a szemem és nagyon tetszett a dolog, ezért utánajárt, hogy hogyan lehetne csatlakozni hozzájuk, és szinte azonnal, egy hét elteltével már indultunk is, hogy megtegyük az első próbaköröket. Alapfeltétel volt, hogy kétkerekű biciklivel egyedül tudjak menni, s mivel ez ekkor már nagyon ment, így apukám magabiztosan vitt magával. Persze amikor megérkeztünk, a bátorságom cserbenhagyott és még azt sem akartam megmutatni, hogy biciklizni tudok. De egy rövid ismerkedés után már nyeregben is voltam, és minden simán ment az átalakított Romettel.
- Ha jól tudom, szüleid támogattak abban, hogy versenyző váljon belőled. Hogyan kezdtél bele a versenyszerű motorozásba? Milyen eredményeket sikerült elérned?
- Szüleim, ahogyan csak tudtak, mindenben támogattak, és szerencsére ez most sincs máshogy. Testvérem és barátnőm is nagyon sokat segít, úgy érzem, igazán szerencsésnek mondhatom magam ilyen téren. Talán a legjobb példa erre, hogy az első bátortalan lépések után apukám már építette is az első kis versenymotoromat, egy saját Romet Pony-t. Otthon a garázsban mozzanatról mozzanatra követtem, hogy mi történik vele, míg egyszer csak kész lett. Szüleim nem is tétováztak sokat, egy hónapon belül elindítottak az első versenyemen. Utána szépen követte egyik a másikat és az eredmények is egyre biztatóbbak lettek, s a fejlődést látva, apukám egyre nagyobb és gyorsabb motorokra ültetett át, persze a fokozatosságot betartva. Jött a Simson, négyes váltóval, majd a léghűtéses Yamaha, egy vizes Aprilia, melyben már hatfokozatú váltó volt, nyolcvan köbcentis Casal, és végül egy 125-ös special Honda. A kilencvenes évek elejéig sikerült összesen öt Magyar Bajnoki Címet begyűjtenem a gyerekmotorozásban. Volt, amikor egy évben két kategóriát is megnyertem.
- Ez igencsak jól hangzik! A remek eredményeket látva gondolom innen már egyenes út vezetett a „nagyok” közé, a hatszázas kategóriába...
- Ez azért ennél kalandosabb, illetve lassabb folyamat volt. Sajnos 1992-után kicsit szétesett a hazai gyerekmotorozás, nem volt szervezett bajnokság, így hát korengedménnyel indulhattam a 80 köbcentis kategóriában, aztán szintén korengedménnyel a felnőtt 125 specialok között. Itt a költségek nagyon megnőttek, és ezt sajnos nem tudtuk finanszírozni, így abba kellett hagynom a motorozást, s el is távolodtam a motoroktól. Nem csüggedtem, mert ekkor már javában fociztam, így a futball lett innentől az első számú sport. Csaknem másfél évtized telt el, mikor 2007-ben kilátogattam a Brno-i GP futamra. Ott beszélgettem pár szót Talmácsi Pistabával, hogy mi újság velük, tudniillik gyerekkorban Gáborral együtt nőttünk fel, így jól ismertük egymást. Nem volt eredménytelen a beszélgetés, ugyanis pár nappal később csörgött a telefonom, és Pistabá volt, aki annyit kérdezett, hogy lenne-e kedvem motorozni. Rövid egyeztetés után mondtam, hogy persze! Rögtön ebben az évben a bajnokság végén egy 600-as Suzukival indultam a Dunlop Trophy-n. Pistabá segített visszatérni, én meg jó eredményekkel háláltam ezt meg - remekül indult a régi-új kapcsolat. Igazi mérföldkő volt ez, hiszen innen datálható, hogy visszatértem a motorsport világába.
- A gyorsaságin kívül más motoros szakágban is próbálkoztál?
- Más motoros szakágban nem próbálkoztam semmilyen szinten. Talán egyszer vagy kétszer ültem krossz motoron, de akkor is csak 10-15 perc erejéig. Viszont a négykeréken kipróbáltam magam, egy évet gokartoztam. Kesjár Janibá látott motorozni, és egyszer csak megkeresett minket, hogy induljak a gokart csapatában. Nem volt egyszerű összeegyeztetni, mert ekkor már aktívan motoroztam, no meg fociztam is, de szüleimnek köszönhetően ez is belefért valahogy. Úgy szólt a felkérés, hogy csak oda kell utaznunk a versenyre és a többi költség nem ránk hárul, így el tudtuk fogadni a lehetőséget. Igazán jól sikerült, év végén harmadik lettem a korosztályom bajnokságában.
- Sok utcai motoros a mítoszok és a legendák miatt fél belevágni akár csak a hobbiszintű pályázásba is. Mivel beszélnéd rá őket, hogy tegyék próbára magukat a rázókövek között?
- Mindenféleképpen a biztonság az első számú szempont, amivel érvelni tudok. Azt szoktam mondani, hogy a pályán nagyon szerencsétlennek kell lenni, hogy nagyobb baj legyen, az utcán pedig nagyon szerencsésnek, hogy ne történjen semmi. Jól lehet, a pályán ki kell csengetned a napidíjat, de ha a kisebb vidéki ringeket nézzük, ez a motor fenntartása mellett is kibírható költség egy élvezetes, biztonságos nap eltöltéséért.
A pályán nincs szembejövő forgalom, nincs szalagkorlát, sem meggondolatlan gyalogos, sokkal jobb az aszfalt a legjobb utcai szakasznál is, arról nem beszélve, hogy nem piszkos a pálya, nincs váratlan tényező. Szóval itt bátrabban lehet feszegetni a határokat és gyakorolni. Továbbá nem elhanyagolható szempont az sem, hogy igazán jó hangulat szokott lenni a pályákon.
- Kérlek, mesélj kicsit a 2012-es esztendőről, amikor is Alpok-Adria bajnok lettél. Utólag hogy látod, mennyire volt nehéz dolgod év elejétől a cím megszerzéséig?
- A 2012-es évem volt az első olyan szezon, hogy végig tudtam csinálni egy nemzetközi sorozatot. Jó barátok, apróbb támogatók segítettek ehhez hozzá, ők kísértek el a futamokra. Kicsit kelet-európai volt a „csapat” megjelenése, felszereltsége, de úgy gondolom, kihoztuk akkor a lehetőségekből a maximumot. Egy R6-os nyergében motoroztam végig a szezont, és visszatekintve állíthatom, hogy nagyon jó, izgalmas versenyek voltak, és a bajnokság utolsó percéig nyitott volt, kihez is kerül majd a trófea. A végén, az utolsó, mindent eldöntő futamon sikerült mindent a terv szerint hiba nélkül végigcsinálni, így megnyertem az Alpok-Adria Stock 600-as bajnoki címet. Ezzel kvalifikáltam is magam az év végi Európa bajnoki futamra is, ahol az igen nívós Supersport mezőnyben sikerült a 11. helyet megszereznem a Stock motorommal. Mindemellett pedig az országos bajnoki címet is bezsebeltem, szóval igen nehéz év volt, de egyben nagyon jó is.
- Tavaly nem alakultak valami jól a dolgok… Jó esélyed volt rá, hogy újabb dobogókkal örvendeztess meg minket, ám év közben – a rajongók legnagyobb megdöbbenésére - kiderült, hogy csak nézőként lehetsz jelen a futamokon. Lehet tudni, hogy mi állt az ügy hátterében?
- Az elmúlt esztendő egy igen érdekes időszak volt... Mondhatom, hogy egész jó évnek ígérkezett, tele ígéretekkel. Az év elején, amíg mehettem, vezettem a Magyar, a Nyílt Nemzetközi és az Alpok-Adria bajnokságot is, aztán egyszer csak nem ülhettem motorra. De félre a búval, hiszen ez már elmúlt, és jelenleg gőzerővel a 2014-es szezonra koncentrálok, s most csak ez számít.
- Újév, új motor – új remények? Idén egy Triumph-ot fogsz terelgetni a bajnokságban. Miért esett a választás éppen erre a márkára?
- Év elején több lehetőség volt motor tekintetében. De aki ebbe benne van, jól tudja, hogy sokszor maga a versenymotor a legkönnyebb része a dolognak - a körítés már sokkal bonyolultabb. Viszont a Triumph Budapesttel pár beszélgetés után sikerült odáig jutni, hogy mindkettőnk részéről érdemes lenne megpróbálni a közös munkát. Nem túl sokan mennek ezzel a márkával sem a hazai, sem a nemzetközi bajnokságban, így mondhatjuk, hogy egy kicsit különcködök a 675-össel, de ez egyáltalán nem baj.
- Kérlek, mesélj magáról a motorról! Milyen tapasztalataid vannak vele az eddigi tesztek alapján?
- A Triumph Budapesttől egy új Daytona 675R típusú motorkerékpárt kaptam. Háromhengeres, 675 köbcentis gép, és a váz kialakítása nagyon karcsú, kecses, ami nagy előny. Első ránézésre is szimpatikus, könnyen megszokható vas, s nem mellesleg gyárilag benne van az Öhlins futómű, a Brembo fékek, szóval egy alapban is jól felszerelt motorról beszélünk. Nagyon bízom benne, hogy az év folyamán csak csiszolódni fogunk egymáshoz és szép eredményekkel ajándékozhatom meg a szurkolóimat, támogatóimat, hiszen az eddigi tesztek biztatóak, sőt túl vagyunk már egy versenyen is, ahol sikerült rögtön a bajnoki tabella élére állni.
- Hol, melyik versenyeken láthatunk téged a 2014-es szezonban?
- Idén az IMRC és az Alpok-Adria bajnokság futamain leszek látható a tervek szerint. Ez a két bajnokság több helyszínen is "találkozik", ezért a dupla sorozat kilenc hétvégét jelent összesen, és ha minden jól megy, akkor szeretnék az év végén az Európa bajnoki futamon is részt venni. Így néz ki a versenynaptár, kilenc hétvége öt hónap alatt, vagyis nem fogok unatkozni:
2014.04.12-13. Slovakia-Ring OB
2014.05.02-04. Adria AA
2014.05.23-25. Pannoniaring OB+AA
2014.06.13-15. Grobnik AA
2014.07.18-20. Most OB+AA
2014.08.01-03. Poznan AA
2014.08.15-17. Hungaroring OB+AA
2014.08.30-31. Pannoniaring OB
2014.09.13-14. Slovakia-Ring OB+AA
- Ha év végén ugyanígy leülünk beszélgetni, milyen eredmény lenne az, melyről büszkén számolnál be?
- Ez egy jó kérdés. Értelemszerűen a dobogó legfelső foka a cél, ami szerintem nem is elérhetetlen. De mivel egy technikai sportról beszélünk, nagyon sok mindenen múlik a dolog. Ha a technika és az anyagi háttér is rendben lesz egész évben, akkor egy dobogós helyezéssel elégedett lennék, így az új technikával. Persze ez nem azt jelenti, hogy a biztonsági motorozás a cél: részemről mindent meg fogunk tenni, hogy minél többször állhassak a dobogó felső fokán.
- Ha már az anyagiak szóba kerültek... Tudjuk, hogy ez egy igencsak költséges sportág. Hogyan sikerült összegyűjteni az induláshoz szükséges - nem kevés - pénzt? Kik támogatnak idén, hogy nyeregbe ülhess?
- Köszönöm a kérdést, mert ez a versenyzésemnek egy nagyon lényeges része. Egymagamban képtelen lennék finanszírozni, de szerencsére többen láttak fantáziát bennem és a motorban. Ahogy mondtam, a gépet a Triumph Budapesttől kaptam, s mellettük a másik fő támogatóm az IPONE motorolajok forgalmazója, a Motor-Parts. Akik még szintén óriási segítséget nyújtanak ebben az évben, az a Marketprog Kft., a Daráló-Aprító Kft. és a Colony-Cool Kft. A futóművem beállításában, szervizelésében a Zenit Racing-től (Öhlins) kapom a támogatást. Rajtuk kívül rengeteg barát és ismerős segít, amiben csak tud, így ezúton nekik is köszönök mindent.
- Csütörtöktől vasárnapig a pályán izgulunk érted, de legtöbbünk vajmi keveset tud róla, hogy mivel telnek egy versenyző hétköznapjai. Ezeket is motoron töltöd?
- Az én hétköznapjaim aztán igen változatosak tudnak lenni - vágja rá mosolyogva -, ugyanis főállásban egy fuvarozási cégnél kisteherautó sofőr vagyok, de nyáron viszonylag sokat láthattok motoros pályákon is. Van egy kis versenyző, Győr Bálint, akit tanítok a „mesterségre", így vele is sokat vagyok például Kakucson. Ezek mellett nagyon szívesen segítek az utcai motorosoknak vagy a kezdő versenyzőpalántáknak is a pályamotorozásban kiigazodni, a motoron mozogni, elsajátítani az alapvető fogásokat. Ez így elmondva viszonylag egyszerűen hangzik, de azt mondom, kapd fel a bukót és próbáljuk ki élesben is! Nagyon örülök, hogy ellátogattatok hozzám, üljetek hát a gépekre, és motorozzunk egy jót - gyertek, mutatom az íveket!
A majdnem háromszáz kilós bálnák nem éppen a kakucsi körre lettek kitalálva, de Jani felvezetésével és tanácsaival körről-körre sikerült gyorsulni, s egyre tudatosabban betalálni a korábban felrajzolt ívekre. Hogy milyen is volt a rendhagyó oktatás belülről? A folytatásban erről mesélek: jönnek a pályázás rejtelmei és a rázókövek között szerzett tudás azon része, mely utcán is hasznos lehet...