Elérkezett a nagy nap, 2013. június 21-e... Délelőtt tízkor feszülten, nagy-nagy izgalommal vártuk, hogy végre elstartoljunk a Győrből, azonban ehhez nekem le kellett gyűrnöm előbb a Debrecenből ide vezető majd' félezer kilométert is... Így történt, hogy Debrecenből már 19-én elindultam a Dunántúlra, és egy kellemes Ráckevei kitérővel huszadikán este már Győrben voltam, két nap alatt nap abszolválva a nem éppen rövid távolságot.
Másnap reggel izgalmas pakolászás után - szokás szerint - kis csúszással végül fél tizenegy magasságában indultunk el a parkolóból. Pápa, Sümeg, Keszthely, az ismerős megállóhelyek érintésével gurultunk Balatonmagyaródra, ahol lepacsiztunk az Xmotor brigádjával.
Délután tovább suhantunk Balatonberény felé, itt a Paprika csárdában egy kiadós vacsora és egy ajándék koccintás után a közeli kempingben vertünk sátrat - ránk fért a pihenés az apró motorokon töltött nap után.
A megfáradt vándorok éjfél körül kidőltek a sorból, jómagam a kitartó kemény maggal közösen hajnal háromig bírtam, sörrel a kézben, a parton ülve, élvezve, hogy újra motorozással teli napok várnak ránk... Másnap reggel lustán, lassan ébredeztünk, reggeliztünk, és csak dél magasságában szedtük össze a motyónkat, s indultunk el siófok felé. A tempónkon is meglátszott a kissé kómás állapot, hetven kilométer három óra alatt bicajjal sem nagy hőstett, hát még robbanómotoros gépeinken. Igaz, az új tagok becsatlakozása - s a találkozás öröme - is faragott a haladási átlagunkból, de nem is volt hová sietnünk, így volt ez jó. Siófokon a jól bevált kempingben éjszakáztunk, no, ez is vicces történet. Itt úgy negyven-ötvenen lehettünk, közel negyven géppel (!) - tisztára, mint egy rögtönzött motorostalálkozó! Akadt közöttük néhány nagyobb köbcentis járgány is, színesítve a "kicsik" tömegét. Este hét körül - ha nem hasítottunk volna eleget a két nap alatt - még elmentünk gokartozni, majd felmentünk a belvárosba, ahol meglepetésünkre éppen Sub Bass Monster koncert volt - ha jól emlékszem, itt még semmi hiba nem történt.
Alaposan kibuliztuk magunkat, és tíz után visszatértünk a kempingbe, ugyan jómagam kicsivel korábban a többieknél. És mint kiderült, ez egy igen jó döntés volt, mivel csakhamar egy elég csúnya vihar jött... Egy órára rá a fele csoport aludni vonult, a másik fele viszont iszogatni, mulatni a kemping éttermébe. Éjfél után még ezerrel tombolt a vihar, ami egyfajta természetes ébresztőóraként szolgált. Az éjszaka közepén arra keltem - kicsit csalódottan -, hogy eláztam, mint aki egy hánykolódó bárkán aludt el... Igen, nyitva felejtettem a sátor "ajtaját", s amíg bent aludtam, az eső is bekéredzkedett mellém a pamlagra. Felriadva már láttam, hogy nem egyedül jártam pórul, de ez mit sem vigasztalt, kemény tanulópénz volt az éjszaka.
No, ha már az égi áldás kiverte az álmot a szememből, elindultam körülnézni, hogy mi újság a többiekkel? Volt, akit nem zavart az eső, néhányan behúzódtak a kemping éttermébe, és néhány sör után éneklés, nótázás harsogta túl a kopogó vízcseppeket... Szinte már pirkadt, mikor megjelent vendéglátónk, és szépen - vagy inkább határozottan - megkért minket, ugyan, térjünk már nyugovóra az esőverte kuckóinkba! Ez félig teljesült is - az étterembe terítettük le a félig száraz, pontosabban félig elázott hálózsákjainkat.
Egészen nyolcig sikerült szunyálni, de ekkor nem az eső, hanem a mellettünk reggeliző pár riasztott fel kedvesen, kávéillatba burkolózva, jó reggelt kívánva. Ők aranyosan reggeliztek, míg a kicsit sörszagú motorosok a földön aludtak, erősen átázott zsákjaikban? Őszintén, szerintem kiakadhattak volna, de nem tették, igazán jó arcok voltak.
A kissé kellemetlen helyzetet felszámolva összekaptuk cuccainkat, kaja, óriás fürdőzés a tóban, és elindultunk hazafelé. A több száz méteres motorkígyó egyre csak fogyott, ahogy szépen lassan leváltak a tagok, a pesti betyárok, a petőháziak, a zalaegerszegiek és a környékbeliek, míg a pár gépre fogyatkozott brigád bemasírozott Győrbe.
Ismét bőséges volt a kanyar, jómagam 1200 kilométert jegyeztem, nem kis teljesítmény, ennyi benzinnel Törökországig vagy akár Svájcig is gurulhattam volna Debrecenből! Mégis, olyan élményt adott ez a kanyar, nem cserélném el egyik hágóra sem! Utolsóként haladva csodáltam, ahogy a kanyarokban el-elnyúlik a hosszú sor, gyönyörű látvány volt a több tucat motor. Hogy hazafelé még egy teljes - s elég fárasztó - nap lesz, négyszáz kilométerrel? Kit érdekel, motorozzunk!
Ismét rendben, szervezetten zajlott a kanyar, egy-két apró műszaki hiba adódott csak, amit percek alatt elhárítottunk, s ebben segítségünkre volt a kísérőkocsi is - igazán megérte egy-egy sör árát bedobni, hogy ilyen erős és hasznos "hátvédünk" legyen, aki ráadásul a csomagjainkat is cipeli helyettünk!
...és még nincs vége!
Augusztus harmadikán újra elrajtolnak a vad robogósok! Ezúttal a kéklő Adriáig meg sem állunk, terveink szerint a Bohinj és Bled lesznek a további célpontok, majd Izolán sátrat verünk, vagyis újra meghódítjuk a tengert! A túra Győrtől alig kétezer kilométeres távot ölel fel, persze kísérőkocsi és szerszámok biztosítva lesznek, és a találékonyságunkat sem hagyjuk otthon!
Ha felcsigáztunk ezzel a kis beszámolóval, gyere, jelentkezz! Minden motorost szeretettel várunk! További információk az augusztusi nagy túráról a Robogóval Szlovéniába oldalon találhatók!