Argentínába látogatott a GP mezőnye, s ahogy azt idén megszokhattuk, az edzésen Marquez hozta el a pole-t, s immáron az sem meglepetés, hogy Espargaro az Open géppel beférkőzött a második sorba. A rajtot azonban nem az ifjú spanyol, hanem honfitársa, Lorenzo hozta el, Rossi tőle szokatlan módon a hatodik helyről kettőt előre lépett, Marquez csúnyán visszaesett, s meglepetésre Iannone egészen a második helyig ugrott. Menetelése azonban tiszavirág életűnek bizonyult, egy elhibázott féktáv miatt már az első körben hátrébb csúszott, s a kavarodásban Pedrosa keveredett az élre, mögötte Rossival. A folytatásban mintha egy Moto3 futam zajlott volna, hatalmas adok-kapok alakult ki. Az olasz tervező által megálmodott argentin kör szinte minden egyes kanyarja alkalmas az előzésre, ezért az első hét helyen folyamatos helycsere zajlott, a sportág valódi hőskorát idézve.
A folytatásban Iannone újra szárnyalt, s a dobogóért hajtott, Bradl pedig a legerősebb féktávon Rossi mellé bújt be, és vezette ki a pályáról, ezzel a Doki egészen a hetedik helyig esett vissza. Az élen továbbra is Lorenzo, Marquez lopta mögötte a távolságot. Egy egész versenyre elegendő izgalommal nyitott a dél-amerikai futam, pedig a versenytáv java, nagyjából húsz kör még hátravolt. Bradl lemásolta a Rossis esetet, és Iannone mellé is bebújt, s ezzel már ő volt a harmadik, mialatt hátrébb többen is a sóderágyban kötöttek ki - többek között a remek rajthelyről nekivágó Espargaro is.
Iannone, Bradl és Pedrosa oda-vissza előzgetése az újra felzárkózó Rossi malmára hajtotta a vizet, így szépen lassan kialakult két vezető boly, Honda-Yamaha párossal az elején, s mögöttük a vegyes kvartett, harcban a dobogó legalsó fokáért. Marquez láthatóan könnyedén ment Lorenzóval, és inkább kivárásra játszott, s tehette, mert ő keményebb gumin rajtolt, mint honfitársa. A Doctor - mintegy visszaadva a korábbi kölcsönt - beszúrt Bradl mellé, és már a harmadik Pedrosa mögött loholt, s a verseny féltávjánál a Ducatik kezdték elveszíteni korábbi jó tempójukat, s csak a hatodik-nyolcadik helyen tanyáztak.
Kilenc körrel a vége előtt Marquez elérkezettnek látta az időt, hogy átvegye a vezetést, és a hátsó egyenesben tisztán, nagyon könnyedén kerülte ki a Yamahát, s egyből elkezdte kiépíteni a győzelemhez szükséges előnyt. Lazán kimotorozott egy 1:39,3-as kört, messze leszakítva magáról Lorenzót, aki csak egy másodperccel lassabban ért körbe. Ez a tempó azonban nem csak a fiatal világbajnokkal, de Perdrosával szemben sem volt elegendő, ezért a másik HRC-s simán letudta a közöttük tátongó jó pár másodpercet, és kettővel a vége előtt már közvetlenül a Yamaha mögött száguldott. Egy hosszú, nyújtott jobbosban egészen távolról indított végül támadást, és a sokkal jobb állapotú gumikkal kényelmesen tette be a motort a belső ívre, Lorenzo pedig inkább a biztos harmadik helyre hajtva nem is kakaskodott vele, tegyük hozzá, valószínűleg nem is tudott volna... Az élen Marquez közben egy speciális rekordot is beállított közben, ugyanis a hetvenes évek óta nem volt arra példa, hogy az év első három pole-ját és győzelmét ugyanaz a személy húzza be - utoljára Agostini volt erre képes vagy négy évtizeddel ezelőtt. A befutóig már nem is változott az állás, élen a két Honda, mögöttük a Yamaha gyári párosa, majd Bradl. A zárásban Aoyama és Hayden a tizedik helyért még bemutatott egy kis test-test elleni háziversenyt, csak hogy az argentin hétvégét tényleg az évad eddigi messze legjobb versenyeként emlegessék
Nagyszerűen debütált a dél-amerikai helyszín, a pálya remek vonalvezetése parázs csatákat eredményezett, de a ponttáblázat ettől függetlenül máris azt mutatja, hogy valódi verseny csak a helyosztókért lehet, elvégre Marquez máris közel egy győzelemmel vezet, ráadásul éppen csapattársa előtt, s a harmadik Rossi lemaradása immáron 41 pont (!), pedig még csak a harmadik idei futamot intették le...