Éppen, hogy túl voltunk az 1929-es nagy gazdasági világválságon, amikor Antonio Malaguti mindent feltett egy lapra, s megnyitotta biciklik szervizelésére és eladására szakosodott boltját San Lazzaro di Savenában, nem messze a Bolognai Egyetemtől.
A Malaguti fordulatos története
A szerencse mellészegődött, mert már néhány hét után egymásnak adták a kilincset a vevők, s hamar sor kerülhetett a bővítésre. Az elszánt szakember rövidesen biciklik tervezésébe fogott, s nem váratott sokáig magára az első saját gyártású modell sem. Bár a második világháború Malaguti vállalkozását is megviselte, a lelkes konstruktőr újabb terveket dédelgetett, szeretett volna ugyanis egy motoros kétkerekűvel előrukkolni. Erőfeszítéseit először 1949-ben koronázta siker, tudniillik ebben az évben mutatta be dörzshajtású Mosquito-motorral felszerelt drótszamárját. Az autóínséges időkben minden géperejű járgánynak nagy keletje volt, így aztán nem volt kérdés, hogy innentől kezdve a motorok fejlesztésére fordítja energiáit a Malaguti.
Az első klasszikus értelemben vett moped az 1957-ben debütált Express és Express Sport volt, mely „rendes” felfüggesztéseket és 49 köbcentis, kétütemű egyhengerest kapott, utóbbit a német Express Werkétől vásárolták, s innen eredt a típus elnevezése is. Egészen a hatvanas évek közepéig a Malaguti csak klasszikus mopedeket gyártott, mert elsősorban az olcsó közlekedési eszközöket kereső embereknek szerettek volna megbízható, strapabíró járművet kínálni.
Célkeresztben a fiatal motorosok
Persze a világ változik, és egy idő után a Malaguti is belátta, hogy ha fejlődni szeretne, érdemes a motorra vágyó tinédzserek kegyeit keresnie. Éppen ezért a hatvanas évek derekán partnerségre lépett egyik fő versenytársával, a Moto Morinivel, s ennek gyümölcseként megszületett az 50 Gran Sport, mely csutkakormányával, hosszú nyergével és érces hangú kipufogójával a legtöbb talján fiatal fejét elcsavarta.
Ráadásul nemcsak Olaszországban, hanem a másik robogós nemzetnél, Franciaországban is sikert sikerre halmozott, ahol egyébként 50 Olympique néven forgalmazták. Nagyon ment a Malaguti szekere ekkoriban, s ebben oroszlánrésze volt a szintén féldecis, de „lemezruhás” Saigon rogogónak, amit a hetvenes években nem kevesebb mint harmincféle változatban lehetett megvásárolni. A Malaguti nevéhez fűződik az egyik első terepmoped, az 50 Roncobilaccio, de az átütő sikert nem ez, hanem a lehető legegyszerűbb műszaki megoldásokat felvonultató, meglehetősen olcsón árult járgány, a Fifty hozta el a cégnek.
A gyár alig tudott lépést tartani a megrendelésekkel, s az 1974-ben bemutatott modell Olaszország szerte az utcakép része lett. A négyfokozatú váltós, rengetegféle kivitelben elérhető kétkerekűt 1997-ig árulták, sőt helyi fiatalok a mai napig előszeretettel „reszelgetik”, csinosítgatják az elpusztíthatatlan technikájú kávédarálót. A Fifty mellett emlékezzünk meg a „boltbajárós” Haccapiról, a Ronco enduróról és a Trial krosszgépről, ugyanis mindhárom rendkívül közkedvelt volt a maga idejében.
Mindennek vége vagy jön a megmentő?
A nyolcvanas évek közepén újból a bolognai motorgyártóra figyelt Olaszország, mert rivaldafénybe állítottak egy vagány, nyolcadliteres endurót. Ez volt a Runner 125, aminek egyhengeres, folyadékhűtéses, 17 lovas kétüteműjét a Minarelli szállította. Jóllehet, sem ez, sem a további nagyszerű robogók és mopedek nem tudtak elég hasznot termelni a kis olasz manufaktúra életben tartásához, és – sok évnyi vegetálást követően – 2011-ben leállt a Malaguti gyár.
Egy ideig úgy tűnt, hogy végérvényesen eltűnik a süllyesztőben a nagy múltú márka, ám az osztrák KSR Group nem hagyta annyiban a dolgot, és 2018-ban felkarolta Antonio Malaguti egykori cégét. Az osztrák vállalat rögvest komoly munkába fogott, hiszen szerette volna, hogy minél hamarabb újból tündököljön a Malaguti csillaga. Éppen ezért még abban az évben standot állítottak a világ egyik legfontosabb motoros kiállításán, a milánói EICMA-n, s nem sokkal később elkezdődött négy vadonatúj modell, az XSM 50, az XTM 50, a DUNE 125 és a DUNE 125 X gyártása is.
A KSR Group már az átvételkor egyértelművé tette, hogy nagy tervei vannak a Malaguti márkával, s ebből kifolyólag jelentős összegeket költött fejlesztésre. Miként egykor az alapítók, az osztrákok is elsősorban a fiatalok körében népszerű kategóriákra összpontosítanak, igaz, 50-es és a nyolcadliteres típusokon túl ütőképes 250-es és 300-as modellekkel is megjelentek a piacon, hogy azok is számolhassanak a Malagutival, akik a napi ingázáson túl hosszabb utakat is vállalnak motorral.
Fontos adalék, hogy a KSR Group egy jól ismert gyártóval, az Apriliával lépett szövetségre, s a noaleiek szállítják a folyadékhűtéses, injektoros nyolcadliteres és 300-as erőforrásokat a Malagutikhoz. Zajos siker lett a Dune kalandgép, az XTM enduró, az XSM szupermotó, az utcai Monte Pro és a városi szaladgáláshoz ideális Madison robogó, tekintettel arra, hogy ezek 125 cm3-es, 11 kW-os erőforrással felszerelt változatai pont „beférnek” az A1 jogosítványkategóriába. A Malaguti hazai forgalmazója, a KSR Moto Magyarország is elégedetten nyugtázhatta, hogy a közönség odavan a 125-ös és 250-es szívvel egyaránt megrendelhető RST sportmotorokért, melyek éppen azokat a hatvanas évekbeli vagány gépeket juttatják az eszünkbe, amik egykor naggyá tették a bolognai manufaktúrát. Látva az osztrák anyacég elkötelezettségét, biztosak vagyunk benne, hogy a közeljövőben újabb izgalmas Malaguti-csemegék bukkannak a fel a színen.