Moto3
Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy minden idők egyik legszorosabb Grand Prix világbajnokságát láttuk a Moto3-asok második szezonjában. A 250-es, egyhengeres négyüteműeknek kiírt friss géposztály szabályait kiagyalóknak elismerés jár, hiszen a versenyek roppant szorosak és izgalmasak, a mezőny kiegyenlített.Többek között ennek köszönhető, hogy emberemlékezet óta – de legalábbis a modern grand prix-történelem során – még sosem volt példa arra, hogy az évad utolsó versenyén három bajnokságesélyes versenyző csapjon össze, ráadásul közöttük mindössze ötpontos különbséggel. Túl sok mateknak nem maradt hely: aki győz, az a bajnok – a komplett Moto3-évadra igaz volt ez a mondat az idén.
A bajnokságesélyes triót Luis Salom, Maverick Viñales és Álex Rins alkotta, mindegyikük KTM-en – idén minden egyes Moto3-as futamot az osztrák konstruktőr motorjai nyertek meg –, és mindegyikük spanyol: a GP történelmében idén fordult elő első alkalommal, hogy egy géposztály összes versenyét spanyolok nyerjék meg, többek között a fenti hármas közbenjárásával. Legutóbb ilyen 1992-ben fordult elő, amikor GP250-ben az olaszok taroltak Cadalora, Chili, Reggiani és Biaggi személyében.
Az idei utolsó, 24 körös összecsapáson végül a Calvo KTM csapat 18 éves versenyzője, Maverick Viñales egy parázs versenyt követően a 2013-as Moto3-évad legutolsó kanyarjában szűken maradva és a szélesre futó Rins „alól” kigyorsítva élete harmadik GP-szezonjában elhódította a világbajnoki trófeát!
Viñales szezonja a kiegyensúlyozottságról szólt: az utolsó, valenciait leszámítva ugyan csupán két nagydíjat (Jerez és Le Mans) tudott megnyerni, azonban a Salommal és Rins-szel vívott csatákban kevesebbszer hibázott, így mindössze két alkalommal csúszott le a dobogóról az egész szezon során, és a legrosszabb eredménye is egy ötödik hely volt. Kiváló teljesítménye mellett kitartását és elhivatottságát is el kell ismerni Mavericknek, hiszen a világbajnokság megnyerésével járó stressz mellett az élettől is bőven kapott leckéket a fiatal spanyol. Miután tavaly a Blusens csapattól viharos szakítással búcsúzott, idén apját (aki első számú segítőként volt jelen a versenyeken) és menedzserét is kirúgni kényszerült különböző nézeteltérések miatt. Mindazonáltal, így talán csak még édesebb a diadal…
Moto2
Tavaly Marc Marqueznek köszönhetően Pol Espargaro lecsúszott a Moto2 világbajnokságról, de miután legnagyobb ellenfelei, mint Marquez, Andrea Iannone, Claudio Corti és Bradley Smith kollégák az idei szezonban a MotoGP-ben teljesítettek, Pol számára már az idény legelején kirajzolódott a cél: idén meg kell nyerni a Moto2-t!
A Barcelona melletti Granollers-ből származó spanyol ennek szellemében is kezdte 2013-at: a katari szezonnyitó futamot megnyerte a brit Scott Redding, idei legkitartóbb nemezise előtt, ám az ezt követő három versenyen csupán 16 pontot sikerült gyűjtenie sorozatos gumiproblémák miatt (például Le Mans-ban 20. helyen végzett csupán), így az ötödik, mugellói futamot követően már 47 pontos lemaradásban volt a Marc VDS csapat színeiben új favoritként tündöklő Redding mögött.
Ekkor következett azonban Pol hazai futama Catalunyában, ami kétség kívül fordulópontnak bizonyult. Újult erőre kapva, a teljes hétvégén kitűnő formában motorozva, újra pole-ról indulva Espargaro képes volt megnyerni a futamot, és innentől nem volt, aki megállítsa a Tuenti HP40 csapat 22 éves motorosát. Pol ezután még négy versenyt tudott megnyerni, de ami még ennél is fontosabb, csupán kétszer végzett Redding mögött, majd miután a brit motoros az ausztrál nagydíj időmérőjén csuklótörést szenvedett, Espargarót már nem volt, aki megállítsa.
Egy héttel a Phillip Island-i verseny után, a japán nagydíjon ismét Pol bizonyult a legjobbnak, majd azt követően, hogy a futam második kanyarjában Esteve Rabat elesett és lekaszálta a vétlen Alex Marinelarena mellett Scott Reddinget is, már a matematikai esély is elszállt, hogy bárki befogja: a Motegin 1,3 másodperccel Mika Kallio előtt első helyen befutva futamgyőzelemmel ünnepelhette 2013-as Moto2-es világbajnoki címét Pol Espargaro! Apró üröm az örömben, hogy a szezonzáró versenyen első helyről, senkitől sem zavartatva esett el Pol, ezzel megfosztva magát az esélytől, hogy győzelemre váltsa minden pole pozícióját az idén.
MotoGP
Azt már a szezon előtt tudni vélte minden érintett és szakértő, hogy a 2013-as MotoGP idény sok szempontból különleges lesz, de azt már kevesebben gondolhatták, hogy a Marc Marquez és Jorge Lorenzo között kibontakozó harc ennyire izgalmas és fordulatokkal teli szezonban fog kicsúcsosodni.
Hét éve, Nicky Hayden 2006-os vébé győztes szezonja óta nem volt példa arra, hogy a bajnokság sorsa az idény legutolsó futamáig nyitott legyen, de azt már az első, katari hétvége után tudni lehetett, hogy 2013 egy különleges év lesz. Jorge Lorenzo az első futamon, a Losailon „benyújtott” győzelmével egyértelműen jelezte ugyan, hogy célja nem lehet más, mint a címvédés, azonban a Repsol Honda 20 éves újonca, Marc Marquez élete első MotoGP versenyén megszerzett harmadik helyezésével szintén hamarjában feliratkozott a bajnokságesélyesek névsorára. A java pedig csak ezután jött…
Marquez történelmet ír
Csupán második MotoGP versenyén Marc Marquez 20 évesen és 63 naposan a világ legfiatalabb grand prix győztesévé válik: Texasban, a mindenki számára ismeretlen, új austini versenypályán minden edzést és időmérőt, majd végül a versenyt is megnyeri, s mivel Lorenzo harmadiknak végez, a bajnokság élén egyenlő pontszámmal utaznak az első európai fordulóra, Jerezbe.
A harmadik, spanyol nagydíjon aztán meg is történik az első test-test elleni összecsapás a yamahás és hondás riválisok között. Ugyan Dani Pedrosa verhetetlennek bizonyul a 25 körös futam során, Jerez után mégis mindenki Lorenzo és Marquez utolsó kanyarban előadott duettjéről beszél: egy egész versenyen át tartó adok-kapokot követően az utolsó kanyarra még a yamahás fordult rá elöl, de Marquez olyan könyörtelenül tette be mellé Hondáját, hogy Lorenzo végül a sóderágyon átmotorozva tudott csak versenyben maradni és végül harmadiknak intik le Marc mögött. A versenyt követően Jorge még kezet fogni sem volt hajlandó Marquezzel…
A következő három, Le Mans-i, mugellói és barcelónai verseny relatív eseménytelenül telt a Lorenzo-Marquez párost tekintve, azonban Assenban egy kemény következményekkel járó hibát vétett Jorge: a második holland szabadedzésen egy 200 km/óra fölötti eséssel mutatkozott be az esős aszfaltnak és kulcscsontját törte. Az addigra összemotorozott 23 pontos előnyüket féltve csapata bíztatására azonnal Barcelonába utazott a 26 éves spanyol, hogy egy gyors operációt követően hatalmas fájdalmak közepette végül elindulhasson a futamon, és egy ötödik helyet megszerezve csupán hét pontot veszítsen a dobogóra álló Marquez ellen.
Két héttel az asseni fiaskó után, a Sachsenringen azonban ismét beütött a krach a gyári Yamaha tábor számára, Lorenzo Deja-vuja ráadásul a legrosszabb fajtából volt való. Ismét második szabadedzés, ismét egy nagysebességű esés, ismét vállra érkezés, ismét kulcscsonttörés, ismét irány a kés alá..! A versenyzés azonban ezúttal szóba sem jöhetett Jorge számára, távollétében Marc pedig egy elképesztő győzelmi sorozatot indított el, és Németország után Laguna Seca, Indianapolis és Brno eredmény-listáján is rendre a Repsol Honda 20 éves újoncának neve tűnt fel a legfelső sorban; Jorge 44 pontos hátrányba kerül a Silverstone-i hétvégére.
Egy bajnok nem adja fel
A brit Grand Prix-n azonban Jorge végre képes visszavágni: igaz, hogy csupán öt pontot tud hozni a hondáson, aki ráadásul egy pénteki esést követően kiugrott vállát is fájlalja, de egy, az utolsó kanyarig tartó csatában legyűri Marquezt. Az ezt kövező három futam, Misano, Aragon és Sepang négy pluszpontot fial az újonc Marc számára, azonban ezután következik Philip Island.
Az ausztrál pálya friss aszfaltja több mint másfél másodperces javulást hozott az időeredményekben, ám a Bridgestone gumik számára ez már akkora megterhelést jelentett, hogy a futam biztonsága érdekében rendhagyó módon kötelező motorcserét írtak elő a szervezők. 43 pontos előnnyel érkezett Marquez Ausztráliába, tehát matematikailag már itt, három futammal a vége előtt megvolt az esélye, hogy bebiztosítsa magának a bajnokságot, de a motorcsere körüli bonyodalmak (Marc – szándékosan, vagy véletlenül – egy körrel lekéste a cserét) miatt végül kizárták a futamból, és miután Lorenzo győzni tudott, Marc előnye mindössze 18 pontra zsugorodott hirtelen.
A rákövetkező, motegi futam után, ahol ismét Jorge győzött Marc előtt, ez az előny már csak 13 pont volt, így érkezett a két spanyol fiatal Valenciába, a szezonzáróra. Marqueznek a negyedik helyen kellett végeznie a versenyen, hogy a világbajnoki címet a megáénak tudhassa, s így is tett: az ismét verhetetlen Lorenzo, és az őt majd’ négy másodpercre követő Pedrosa mögött harmadiknak intették le, így végül négy pontos előnnyel, de képes volt újonc évében elhódítani a MotoGP világbajnoknak járó trófeát Jorge Lorenzótól!
Marc Marquez idei eredményei elképesztőek. Az 2013-ban elért 21 darab pole- és verseny körrekordból 13 az ő nevéhez fűződik, ezeken belül az Austinban, Indianapolisban, Silverstone-ban, a Misanón, Aragonban, Sepangban és Valencián elért eredményeivel a jelenlegi mezőnyben ő tartja a legtöbb (7 db) pole-lal szerzett körrekordot.
Leginkább újonc-rekordjai lenyűgözőek, szinte mindent megdöntött, amit lehetett: megnyert hat versenyt (Kenny Roberts 1978-ban négyet tudott), ebből négyet zsinórban (Roberts ’78-ban hármat volt képes). Kilenc pole pozíciót gyűjtött (Lorenzo négyet 2008-ban), ebből négyet egymás után, ezzel szintén Lorenzo ’08-as, három pole-os rekordját nyugdíjazta. Marquez 15 alkalommal állt fel a dobogóra, a korábbi csúcstartó ebben a tekintetben Valentino Rossi a 2000-es évadban, ráadásul a 15-ből tíz egymás után, megszakítás nélkül következett, amiben szintén messze veri Rossi korábbi rekordját: Vale 2000-ben csupán négyszer tudott dobogóra állni kihagyás nélkül.
Mindezt ráadásul elképesztően fiatalon volt képes összehozni, ami szintén néhány rekord megdöntését jelenti: Marquez minden idők legfiatalabb futamgyőztese, pole-szerzője és körrekord tartója, valamint természetesen a valenciai futam után immár ő a világ legfiatalabb MotoGP világbajnoka is 20 évesen és 266 naposan, amivel a nagy Freddie Spencer, 21 éves és 258 napos eddigi rekordjának is végleg búcsút inthetünk…