Dedics F, 1905-1906
1906-ban alakult meg a Magyar Motorkerékpáros Szövetség, igaz, három hónap után már Magyar Motorkerékpározók Egylete néven dolgoztak tovább. Még ebben az évben megrendezték első versenyüket, amelyet megnyerni ugyan nem tudott a hazai építésű, egyhengeres De Dion Bouton motorral hajtott gép, de a harmadik helyet elhozták a Dedics testvérek. Pilótájuk a képen szereplő Lehner Attila volt.
Mátra 100, 1939
Urbach László a hazai motorgyártás egyik zsenijeként ismert. Sikeres versenyzőként kezdte, majd saját járműveket kezdett építeni. Száz köbcentis kétüteműjének érdekessége, hogy a magyar konkurenciával szemben nem kintről vette, hanem maga tervezte a kis, három lóerős egyhengerest. Persze volt még benne tartalék, hisz ütős versenygép lett belőle, amit a csodálatos fotó is tanúsít, melyen Vágai István ugrat a kisrákosi futamon.
Puch MRSZ, 1952
A felvezetőben magyar gyártású motorokról volt szó, ez meg csak félig az. Ennek ellenére nálam ide kívánkozik, hiszen Szabó Andor motorján nem a Puch 125 köbcentis blokk volt az igazán figyelemreméltó, hanem az izgalmas váz, amit idehaza készítettek a Magyar Repülő Szövetségnél. Hiába azonban a 4,5 kilós szerkezet, ha a korabeli leírások alapján az egyhengeres kétütemű nem volt elég fickós.
Csepel 125, 1953
A Csepel fotója a Városligetben készült, látható a szériától eltérő felszereltség, az erősebb Jawa fék és a tuning Kocsis-henger. A nyeregben Zsiga bá`, azaz Hamar Zsigmond ötszörös magyar bajnok ül, aki később a csepeli versenyműhely pótolhatatlan szakembere lett. Bárki összefut vele, bátran kérdezze, az idős szaki még mindig szívesen mesél a hőskorról és a magyar motorgyártás szomorú végéről is. Kevesen tudnak annyit erről a benzinszagú világról, mint ő.
Panni 50, 1953
Versenyezni mindennel lehet és mindennel kell. Jó példa erre a lekönnyített Panni, amellyel Horváth Gyula veret egy 1963-as, 255 kilométeres túraversenyen. A hazai robogógyártás nem lett világhírű, ennek ellenére több modellel is megpróbálkoztunk. Ezek egyike volt a csepeli összeszerelésű, de fehérvári egyhengeressel hajtott Panni is.
Pannonia 250 Bol d’Or, 1956
Ha nem az orosz exportmennyiséget tekintjük, nemzetközi porondon nem sok tapsot kaptak a magyar motorok. A sportpályákon sem jutott nekik hangos ováció, éppen ezért máig ikonikus a franciaországi Monthleryben, a 24 órás megbízhatósági versenyen szerzett kategóriagyőzelem. Az egyhengerest Vígh Endre készítette fel, míg a nyeregben a legendás Kurucz-Reisz páros váltotta egymást. A Pannonia jelenleg a Maróti gyűjteményben tekinthető meg.
CÉL 500, 1957
Az 500-as, DOHC vezérlésű négyütemű Czulyba Mihály alkotása volt. Ezt tekinthetjük minden magyar sportgép királyának, igaz regnálása rövid volt, meg nem értett és a szocializmus a trónt is hamar kirúgta alóla. Férfias 50 lóerőt adott le 8000-es fordulaton, jól szerepelt nemzetközi viadalokon is, a képen éppen Szabó „Kuksi” Lászlóval száguld a Magyar GP-n. Többféle vázban, különböző külalakkal láthatták a nézők az évek során, sőt a végén 250-es egyhengeresekké vágták szét. A legszomorúbb mozzanat sajnos felért egy királyi lefejezéssel. Amikor a projektet leállították, a CÉL-t a MÉH telepre vitték ki, így mára csak néhány alkatrésze maradt fenn. Dühös tervezője még a dokumentációt is elégette, pedig ma már lennének olyanok, akik lelkesen újjáépítenék.
Danuvia 125, 1961
Ugyan Szabó II. László nevét leginkább az aszfaltos sikerei révén ismerjük, de remek technikáját bizony terepen alapozta meg. A képről süt a magabiztosság és a megérdemelt elégedettség, ami nem véletlen, hiszen három bajnoki címet szerzett a márkának. A 92 kilós, kétütemű nyolcadliteres teljesítménye 13 lóerő volt.
Pannonia MC68, 1968
A csodálatosan restaurált krosszgép hazánk gyári terepmotorjainak utolsó képviselője. 1967 és 1970 között készült, ezt tekinthetjük az MC, azaz a motocross modellek legütősebbjének. Gyártásakor már látszott technikai hátránya a cseh konkurenssel, a CZ-vel szemben, ennek ellenére még nemzetközi szinten is tudtak vele egy-két futamgyőzelmet hozni. A képen látható gép Czúni László első edzőmotorja volt Kiskunlacházán. Mára csak néhány darab maradt fenn, így a szocialista járműgyártás egyik legendás gyűjtői csemegéje.
Pannonia P20, 1971
A képen nem sok látszik a motorból, ennek ellenére érdemes jól megnézni a magángyűjteményből származó fotót. A férfi, aki éppen készül felállítani a Pannonia P20-at, Lovas János, Magyarország legidősebb, máig licenccel rendelkező versenyzője. 1962 óta áll rajthoz, immáron 53 éve. Első bajnoki címét 1971-ben szerezte a szériagépek között, pont a csepeliek kétütemű kéthengeresével. A máig aktív, társastáncnak és asztalitenisznek is hódoló motorosunk jelenleg a robogókupában szerepel, komoly eredményeket hozva.
Kedvenc magyar versenymotorjainkról szóló beszámolónkat a Veterán Autó és Motor kiadó, valamint a Maróti Könyvesbolt és Könyvkiadó Kft. segítségével illusztráltuk. Járműtörténeti könyveiket önök is megvásárolhatják erre és erre a linkre kattintva.