A Suzuki úgy gondolta, hogy a Honda és a Kawasaki után ő is beszáll a sportos 900-as kategóriába, ezért 1994-ben piacra dobta az RF 900 R típust. Az 1993-ban megjelent RF 600 R nagyobb testvére igencsak hasonlít az öcsikére, csak a feliratozás és a 900-as ülésidomának ülés alatti bordázata segítenek őket megkülönböztetni. A méreteik sem sokban térnek el egymástól, de ezt szinte csak mérőszalaggal a kézben lehet megállapítani.
Az RF nem képvisel csúcstechnikát – mint pl. a Honda Fireblade-je -, inkább mértéktartó, kicsit hétköznapibb, a jól bevált megoldások alapján megépített motor. Ez a technikai “hétköznapiság” a motor erőssége: problémamentes, felszabadult motorozást tesz lehetővé. Nem kell aggódnunk amiatt, hogy az újonnan kifejlesztett szupertechnikát hogyan használjuk ki, nem kell állandóan megmutatni a bámuló népeknek azt, hogy micsoda fasza gépünk van, egyszerűen csak motorozni kell vele.
Talán már ennyiből is kiderült, az RF nem igazi vetélytársa a Fireblade-nek és a Kawa ZX-9 R-nek, ugyanis nem sportmotor. Sokkal inkább sorolnám a túra-sport kategóriába. Kényelmes üléspozíciója, a felső villahíd fölé szerelt kormánycsutkái, hagyományos futóműve, valamint inkább nyomatékra hangolt motorja is ezt támasztja alá. A teljesítménye ugyanakkor egészen 1998-ig nem maradt el a másik kettőtől, sőt LE/kg arányban jobbat mutatott, mint a ZX-9. Mindkettő 135 LE-s, de míg a Kawa 243 kg volt, addig az RF csak 226. Na, persze a Honda ennél jóval könnyebb, de mint említettem, a Suzi nem képviseli a legmodernebb technikát. Ez azért nem jelenti azt, hogy elavult lenne. Tervezői nagyon is finom dizájnnal rajzolták meg. Szemből nézve, a fejidom a trapéz alakú lámpával engem a Nyolcadik utas a benzikutas c. film Alien nevű színészbácsijára emlékeztet. (Persze, lehet, hogy ez hülyeség.) A motor oldalán a dinamizmus megjelenítését segítő finom bordákon lép ki a levegő a blokktól, mely bordák folytatódnak az ülés alatt, belesimulva a magasra húzott farrész burkolatába. A széles hátsó lámpa szintén valami sci-fi filmbeli csillaghajót idéz.
Acél hídváz, alumínium lengővilla, elől hagyományos teló, amelynek csak a rugóelőfeszítése állítható. A hátsó rugóstag előfeszítése és húzófokozati csillapítása hangolható. A hátsó felni 5.5, az első 3.5 coll széles, tehát a sportosabb beállítottságúak is felszerelhetnek rá igényüknek megfelelő gumiabroncsot. Az első féktárcsák 310 mm átmérőjűek, a négydugós Nissinek kiválóan harapnak, a fékkar is állítható. A blokk a vízhűtéses 1100-as GSX-R-től származik, másik főtengellyel, a furat és a lökethossz csökkentésével 937 cm³ az összlökettérfogat. A szívócsatornák nyílegyenesek (ezt jelzi a “Straight intake” felirat az ülésidomon), a keverék négy, 36 mm-es Mikuni porlasztón áramlik a hengerekbe.
És akkor nézzük, mit tud a gép a gyakorlatban. Az üléspozíció enyhén előredöntött, de nem hasalós, a 175 cm-es magasságomnak pont eltalált. Az utas helyzete szintén kényelmes, bár a 185 centis, 110 kilós haverom panaszkodott a kényelemre. (Nem is viszem azóta sehova.) A lényeg, hogy egy nem extrém méretű barátnő bőven talál helyet hátul. Beindítva a motort, a vízhűtéses, soros négyhengeresek jellegzetes “villanymotor” hangja hallatszik, ezt egy nyitott kipufogódob sokkal érdekesebbé teszi. Az enyémen egy Remus cső volt, sokan azóta is szívesen idézik fel Remus bácsi meséit. A váltó suzukis, kicsit kemény, de pontosan kapcsolható. A gyorsulása 0-100 km/h-ra 3 másodperc körüli, végsebessége 260 km/h, ami igaz lehet, mert a kilóméteróra mutatója 275-nél állt meg a végsebesség próbájakor. Ezek alapján tehát nincs szégyenkezni valója az RF-nek, gond nélkül tud haladni a big bike-okkal. 200-as tempó feletti gyorsulásnál azért megmutatkozik a “köbcentihiány”, ilyenkor már kicsit elfogy a lendület. De a 160 körüli utazótempó – ami szerintem, nem olyan kevés - utassal is könnyedén megy, tapasztalatom szerint itt érzi magát a legkényelmesebben a motor. Ekkor 6000 ford/perc körül forog a főtengely. A motor alacsonyabb fokozatokban efelett lódul meg igazán, de olyan 3000-es fordulattól már teljesen használhatóan húz. Ez a fogyasztásban is megmutatkozik, én kijöttem vele 6 literrel, ha a 160-as határt gyakrabban túlléptem, akkor több, de hogy mennyivel, arra már nem emlékszem (bocs). Mindenesetre 8-9 liternél biztos, hogy nem több. Olajfogyasztást nem tudtam mérni, olajcserétől-olajcseréig nem változott a mennyiség.
A futómű kiválóan végzi a dolgát, a nagyobb sebesség sem hozza ki a sodrából, teljesen kiszámíthatóan és semlegesen reagál mindenre. Ha a gyári beállításnál feszesebbre húzzuk, egész sportos mutatványokra is képes a motor, a lábtartók szerencsére felhajlanak, így nem perdülünk meg rajtuk, ha leérnek. Persze ehhez a kopott gumik nem partnerek, ezt sajnos, tapasztaltam. Egy merészen borított kanyarban a régen csereérett hátsó gumi úgy döntött, hogy neki ennyi elég, és mindennemű diplomáciai kapcsolatot egy csapásra megszüntetett az aszfalttal. Az eredmény: elhajlott kupplungkar, lezúzott tükörkeret, a 900-as felirat, valamint némi fényezés eltűnésével lekönnyített oldalidom. És ekkor kijött az idomos motorok nagy hibája: egy kis csúszás után úgy néz ki a gép, mint egy 20 éves agyonfoltozott Zsiguli. A fényezés nem volt nagy gond, de a műanyag idomok tartófüleit és egyéb kitört-betört részeit vissza kellet “hegeszteni”, és az már soha nem lesz olyan, mint a gyári. Ferdén áll, nem illeszkedik pontosan, újra letörik. Ráadásul az idomok már voltak javítva, és amikor bütykölgetések alkalmával le kellett szednem őket, mindig a gutütés kerülgetett, mert vagy ez pattant el, vagy az repedt meg újra az előző javítások helyén. Ekkor megfogadtam, hogy idomos motort többé soha! El is adtam a gépet, és azóta Bandit-hívő vagyok.
Összefoglalva az eddigieket, az RF 900 R-t azoknak tudom ajánlani, akik gyors – akár hosszabb – utakra, valamint hétköznapi használatra is alkalmas, jó szélvédelemmel ellátott, könnyen kezelhető, stresszmentes, finoman formatervezett motort szeretnének. Az ára a használtpiacon 1 M Ft körül mozog, szerintem ezért az árért “sok motort” kapunk az RF-fel. Én kb. 10 000 km-t tettem bele, a fenti idomproblémán kívül semmi gondom nem akadt vele. Az RF egy feltűnés nélküli, megbízható motor - feltűnést kerülő, hétköznapi motorosoknak.
Forrás: motorland.hu
A régi Honda Spacy-m gyulladt ki alattam! Vagyis amíg mentem csak füstölt amikor megálltam akkor meg lángba borult. Nem voltam ám beszarva... olyan nagyon
Csak emlékeimben él 92 vagy 93-ból a Motor Revü ajnározó cikke, anno olvastam sajna már nincs meg. Pedig a Cagiva Frecciát is akkoriban mutatták be itthon. (az meg a kedvenc kétüteműm, volt is belőle kettő)
Nem is füstölt...na jó 1 kicsit... de sűrűbb olajjal, egész jól bírta! A blokkja megölhetetlen!
Ancsi meg kész volt , pedig az Sv már szinte a küszöbön állt...
Az RF nem képvisel csúcstechnikát – mint pl. a Honda Fireblade-je -, inkább mértéktartó, kicsit hétköznapibb, a jól bevált megoldások alapján megépített motor. Ez a technikai “hétköznapiság” a motor erőssége: problémamentes, felszabadult motorozást tesz lehetővé. Nem kell aggódnunk amiatt, hogy az újonnan kifejlesztett szupertechnikát hogyan használjuk ki, nem kell állandóan megmutatni a bámuló népeknek azt, hogy micsoda fasza gépünk van, egyszerűen csak motorozni kell vele.
Talán már ennyiből is kiderült, az RF nem igazi vetélytársa a Fireblade-nek és a Kawa ZX-9 R-nek, ugyanis nem sportmotor. Sokkal inkább sorolnám a túra-sport kategóriába. Kényelmes üléspozíciója, a felső villahíd fölé szerelt kormánycsutkái, hagyományos futóműve, valamint inkább nyomatékra hangolt motorja is ezt támasztja alá. A teljesítménye ugyanakkor egészen 1998-ig nem maradt el a másik kettőtől, sőt LE/kg arányban jobbat mutatott, mint a ZX-9. Mindkettő 135 LE-s, de míg a Kawa 243 kg volt, addig az RF csak 226. Na, persze a Honda ennél jóval könnyebb, de mint említettem, a Suzi nem képviseli a legmodernebb technikát. Ez azért nem jelenti azt, hogy elavult lenne. Tervezői nagyon is finom dizájnnal rajzolták meg. Szemből nézve, a fejidom a trapéz alakú lámpával engem a Nyolcadik utas a benzikutas c. film Alien nevű színészbácsijára emlékeztet. (Persze, lehet, hogy ez hülyeség.) A motor oldalán a dinamizmus megjelenítését segítő finom bordákon lép ki a levegő a blokktól, mely bordák folytatódnak az ülés alatt, belesimulva a magasra húzott farrész burkolatába. A széles hátsó lámpa szintén valami sci-fi filmbeli csillaghajót idéz.
Acél hídváz, alumínium lengővilla, elől hagyományos teló, amelynek csak a rugóelőfeszítése állítható. A hátsó rugóstag előfeszítése és húzófokozati csillapítása hangolható. A hátsó felni 5.5, az első 3.5 coll széles, tehát a sportosabb beállítottságúak is felszerelhetnek rá igényüknek megfelelő gumiabroncsot. Az első féktárcsák 310 mm átmérőjűek, a négydugós Nissinek kiválóan harapnak, a fékkar is állítható. A blokk a vízhűtéses 1100-as GSX-R-től származik, másik főtengellyel, a furat és a lökethossz csökkentésével 937 cm³ az összlökettérfogat. A szívócsatornák nyílegyenesek (ezt jelzi a “Straight intake” felirat az ülésidomon), a keverék négy, 36 mm-es Mikuni porlasztón áramlik a hengerekbe.
És akkor nézzük, mit tud a gép a gyakorlatban. Az üléspozíció enyhén előredöntött, de nem hasalós, a 175 cm-es magasságomnak pont eltalált. Az utas helyzete szintén kényelmes, bár a 185 centis, 110 kilós haverom panaszkodott a kényelemre. (Nem is viszem azóta sehova.) A lényeg, hogy egy nem extrém méretű barátnő bőven talál helyet hátul. Beindítva a motort, a vízhűtéses, soros négyhengeresek jellegzetes “villanymotor” hangja hallatszik, ezt egy nyitott kipufogódob sokkal érdekesebbé teszi. Az enyémen egy Remus cső volt, sokan azóta is szívesen idézik fel Remus bácsi meséit. A váltó suzukis, kicsit kemény, de pontosan kapcsolható. A gyorsulása 0-100 km/h-ra 3 másodperc körüli, végsebessége 260 km/h, ami igaz lehet, mert a kilóméteróra mutatója 275-nél állt meg a végsebesség próbájakor. Ezek alapján tehát nincs szégyenkezni valója az RF-nek, gond nélkül tud haladni a big bike-okkal. 200-as tempó feletti gyorsulásnál azért megmutatkozik a “köbcentihiány”, ilyenkor már kicsit elfogy a lendület. De a 160 körüli utazótempó – ami szerintem, nem olyan kevés - utassal is könnyedén megy, tapasztalatom szerint itt érzi magát a legkényelmesebben a motor. Ekkor 6000 ford/perc körül forog a főtengely. A motor alacsonyabb fokozatokban efelett lódul meg igazán, de olyan 3000-es fordulattól már teljesen használhatóan húz. Ez a fogyasztásban is megmutatkozik, én kijöttem vele 6 literrel, ha a 160-as határt gyakrabban túlléptem, akkor több, de hogy mennyivel, arra már nem emlékszem (bocs). Mindenesetre 8-9 liternél biztos, hogy nem több. Olajfogyasztást nem tudtam mérni, olajcserétől-olajcseréig nem változott a mennyiség.
A futómű kiválóan végzi a dolgát, a nagyobb sebesség sem hozza ki a sodrából, teljesen kiszámíthatóan és semlegesen reagál mindenre. Ha a gyári beállításnál feszesebbre húzzuk, egész sportos mutatványokra is képes a motor, a lábtartók szerencsére felhajlanak, így nem perdülünk meg rajtuk, ha leérnek. Persze ehhez a kopott gumik nem partnerek, ezt sajnos, tapasztaltam. Egy merészen borított kanyarban a régen csereérett hátsó gumi úgy döntött, hogy neki ennyi elég, és mindennemű diplomáciai kapcsolatot egy csapásra megszüntetett az aszfalttal. Az eredmény: elhajlott kupplungkar, lezúzott tükörkeret, a 900-as felirat, valamint némi fényezés eltűnésével lekönnyített oldalidom. És ekkor kijött az idomos motorok nagy hibája: egy kis csúszás után úgy néz ki a gép, mint egy 20 éves agyonfoltozott Zsiguli. A fényezés nem volt nagy gond, de a műanyag idomok tartófüleit és egyéb kitört-betört részeit vissza kellet “hegeszteni”, és az már soha nem lesz olyan, mint a gyári. Ferdén áll, nem illeszkedik pontosan, újra letörik. Ráadásul az idomok már voltak javítva, és amikor bütykölgetések alkalmával le kellett szednem őket, mindig a gutütés kerülgetett, mert vagy ez pattant el, vagy az repedt meg újra az előző javítások helyén. Ekkor megfogadtam, hogy idomos motort többé soha! El is adtam a gépet, és azóta Bandit-hívő vagyok.
Összefoglalva az eddigieket, az RF 900 R-t azoknak tudom ajánlani, akik gyors – akár hosszabb – utakra, valamint hétköznapi használatra is alkalmas, jó szélvédelemmel ellátott, könnyen kezelhető, stresszmentes, finoman formatervezett motort szeretnének. Az ára a használtpiacon 1 M Ft körül mozog, szerintem ezért az árért “sok motort” kapunk az RF-fel. Én kb. 10 000 km-t tettem bele, a fenti idomproblémán kívül semmi gondom nem akadt vele. Az RF egy feltűnés nélküli, megbízható motor - feltűnést kerülő, hétköznapi motorosoknak.
Forrás: motorland.hu
Túlfolyott a karbi,oszt szikrát kapott. Jó meleg volt rajta.
Ancsi meg kész volt
Úgy csípte a füstje a szemünket!
És Ancsi az egyetlen olyan lány,akit az RF füstje megcsapott.....