Halk léptek....kis surranás,kopogva cuppan a cipő sarka.
Királyotok halad...mogorva,morogva vészjósló a hangja:
Újjonganééééék......de hol társaim kik velünk ünnepeltek egykor?
Elvesztettük őket talán,mert nem voltunk jó mentor?
Az nem lehet!! dörrent hangja fenyegetőn.
S rázta fejét,hogy a korona megbillent a fejtetőn...
Csupán útjaink ágaztak szerte szét....
Ki erre..ki arra ment..s éli választott életét.
Mi azonban nem mondtunk le senkiről...
Ne feledkezünk meg semmiről
Az évek tovahaladnak,s velük együtt mi is....
Hogy a távolság nőtt,,,tudom...sajnáljátok ti is.
De az élet már csak ilyen
Mikor elmegy mellettük,akkor látjuk csak hogy milyen.
Nem mehet el végleg...tudom és hiszem.
Ki egykoron mellettünk állt
Végleg a részünké vált.
Ha távol is...
Ha vándor is...
A közösség tagja marad...akárhogyan is.
S miképpen e gondolatok megnyugvást hoztak..
Felszegett fejjel elindult előre..de tudván hogy a nép..a drága nép...még mindig ott van mögötte
Cipője surran...sarka koppan ..majd elnyelte őt az éj sötétje.................
Remélem mindenkivel minden oké?