Legyünk bátran elfogultak és mondjuk ki: a valaha gyártott legszebb Kawasaki és talán a legszebb motor volt a Z1, melyet tökéletes arányai mellett végtelen ereje miatt is imádhattak a kor motorosai. A mai szemmel gyengécskének mondható futóművel kettőszáz feletti végsebességre volt képes a kilencszáz köbcentis léghűtéses masina, mellyel nem csak a motorok, de az autók jelentős többségét is maga mögött tudhatta.
Öt évig maradt gyártásban, míg 1977-ben átadta a helyét a változó divat miatt szögletesebbre faragott Z1R-nek (Z1000-nek), melyet később a fél- (GPz1100) és teljesidomos (GPz900, GPz1000RX, ZX-10) típusok követtek.
Közel két évtized tel el, és a Kawasaki újra kiadta az utasítást: alkossák meg a világ leggyorsabb szériamotorját!
1990. Megszületett ZZR család.
Egyből kettő
Az autóiparban ekkor már bevett szokás volt, hogy egy ikonikus típus mögé felsorakoztatják a hétköznapi használatra alkalmas, olcsóbb modelleket, ezzel növelve az eladásokat. A Kawasaki sem tett másként, a ZZR kategóriát kezdő motorosok részére alkalmas belépőmodellekkel (250,400,500,600) és a teljesítmény szerelmeseit kielégítő 1100-as csúcsragadozóval indította útjára.
A ZX10 felfúrt motorját öröklő fenevad a máig használatos Ram-Air rendszer segítségével több mint százötven lóerő leadására volt képes. Mindössze három szezont maradhatott gyártásban az első széria (ezek a modellek szögletes indexeikről, és a fényszóró mellett elhelyezett Ram-Air nyílásaikról ismerhetők fel), az 1100-as C, míg a kisebb modellek D jelzéssel vonultak nyugdíjba 1992 végén. A váltás oka elsősorban a piaci verseny volt, mely olyan vérmes sportgépeket szült, mint a megújult GSX-R750, vagy a CBR900RR. Nem volt kétséges, hogy a Kawasakinak is lépnie kell ebben a helyzetben, és 1993 tavaszán bemutatták a kor legfeltűnőbb sportgépét: az új ZZR1100-ast.
Bármilyen hihetetlen, az 1100-as sportmotornak számított akkoriban, még úgy is, ha ma már megmosolyogjuk irgalmatlan tömegét: az 1100D modell megtankolva bőven két és fél mázsa felett volt. A motorosok imádták, a 320-ig skálázott órája pedig az egyik kedvenc fotótéma volt a parkolókban - a legnagyobb ZZR már megjelenésekor legendává vált. A kisebb, hatszázas változat is erősen kezdett: teljesítményét jól jellemezte, hogy megjelenésekor – nyomatékrugalmasságban – az akkori 750-es kategória gépeinél is jobban teljesített, így minden adott volt ahhoz, hogy vérbeli sportoló legyen. Az idő azonban nem igazolta ezt a várakozást, ugyanis az 1993-as superbike világbajnokág után – melyet Scott Russel nyert egy Kawasaki ZXR 750 nyergében – a gyár fokozatosan különválasztotta az utcai- és pályahasználatra készült gépeit, így 1994-ben megjelent a ZX6R névre hallgató típus, mely ugyan a ZZR600 műszaki alapjaira építkezett, de már jól mutatta, hogy a Kawasaki célja egy új modellcsalád létrehozása a sportszegmensben. A ZZR tehát egyfajta mostohagyerekként maradt a középméretű sportgépek között, és az egyre élesebb versenyben lassan kedélyes túrázóvá érett. Megjelentek a doboztartó konzolok, az egyre kényelmesebb ülések és kormányok a típushoz, illetve minden egyéb, mely a gondtalan túrázást szolgálta. Eközben azért apró fejlesztések történtek: hol egy precízebb futóműelem, hol 1-2 Nm többlet nyomaték jelentkezett az új gyújtás révén, de semmi olyan, mely indokolta volna, hogy eltérő változatként mutassák be az adott motort.
A hatszázas „E” modell tizennégy évig (!) volt gyártásban, végül valódi utódlás nélkül szűnt meg: a tengerentúli piacokra egy olcsó, lebutított ZX6-ost vetettek be helyette, hogy életben tartsák a ZZR márkanevet, az európai kereskedésekből pedig 2006-ban végleg eltűnt a modell. Az 1100-as „D” változata 1996-ban újult meg, és egészen 2001-ig ebben a formában készült, amikor leváltotta a sokak által kritizált utódmodell, a ZZR1200.
A régi, klasszikus forma helyett, mintha egy hippi-csapat rajzolta volna az új vas formáit: egyesek szerint épp tudatmódosító szerek hatása alatt nézték – harmadszor - az „Egy bogár élete” című filmet, amikor az első lámpák formáit kiötlötték…
A teljesítmény- ill. nyomaték jelentősen nőtt, az új futómű és a vázgeometria is a könnyebb kezelhetőséget szolgálta, de az avantgárd formaterv nem hozta az eladási sikereket, így három évvel a bemutatása után új tervbe fogtak Akashiban: megalkotni azt a motort, mely mindenek felett áll, képes legyőzni a méregerős Hayabusát, ugyanakkor kényelmesen motorozható marad, hiszen kompromisszummentes sportolásra továbbra is a ZX sorozat tagjai szolgáltak.
2006-ban megszületett a ZZR1400.
A filmes ihlet továbbra is megmaradt, hiszen a „sokszemű” fejidom, mely oldalanként három-három (!) lámpát foglal magába, nekünk a Vizipók meséiből lehet ismerős, külföldön inkább a Lilo és Stich-ben szereplő Dr.Jookiba ugrik be a gyerekeknek, ahogy az utcán meglátják a Kawa új szörnyét. Igen, nyugodtan nevezhetjük szörnynek, akár a száraz tények alapján is: a fékpadi 190 lóerőt újabb tizenhárom tagú ménes segíti menet közben a már említett Ram-Air rendszer segítségével, így összesen 203 lóerővel gazdálkodhatunk a nyergében.
Két évvel bemutatása után blokkolásgátlót kapott a legnagyobb ZZR, 2010-ben pedig egyedi fényezésű, magasabb plexivel és gyárilag Akropovic kipufogórendszerrel felszerelt „Performance” modellel tisztelgett a gyár a húszéves történelem előtt.
A kisebb motorral felszerelt verziók eközben szépen termelték a bevételt, a 250-es – mely a többi változattól eltérően kéthengeres erőforrást kapott – igazi univerzális kezdőmotor lett, a 400-as ill. 500-as típusok pedig Ázsia, illetve a szomszédos Ausztria biztosítási szabályai szerint lettek „lebutítva”, így olcsón fenntartható, de mégis dinamikusan használható alternatívát kínáltak a típus szerelmeseinek.
Itthon is közkedvelt motor a ZZR, nagy számban találunk mindegyik változatából hazánk útjain, így nem okozott túlzott nehézséget a valaha gyártott összes variációt felderíteni, és tulajdonosaikat meghívni egy közös tesztelésre.
A következő részben kiderül, hogy ki miért választotta az adott motort, és az is, hogy miként előzték meg a gyárakat a lelkes amatőrök egy-egy fejlesztéssel, mellyel komfortosabbá, gyorsabbá vagy épp csak szebbé tették motorjukat. Következik a nagy összehasonlító teszt: 1990-től 2010-ig, 250-től 1400-ig – a valaha gyártott összes ZZR egy helyen!