Suzuki XC 250 Djebel offroad próba
2017.08.04-05 Suzuki DR 250 Djebel XC Off-Road test!
Spontán feldobott hétvégi motorozásra jött a válasz Taki részéről hogy ok!
-Péntek-szombat?
-Gyerünk!
OK hogyan készüljek, csillagtúrázunk vagy vigyek sátrat?
Taki: - "Annyira meg fogsz halni, hogy az első nap könyörögsz, hogy indulhassunk haza!"
Itt már sejtettem, hogy meg leszek fingatva mivel a legutóbbi szöcsketúrát "light-os kirándulós-nak" hívta.
Mivel a Djebelt két nappal előtte vettem ezért gyors szervíz (olaj, szűrők, betétek) persze az indulás előtti éjjel, majd pénteken dél körül már kint is voltunk. Teherautóval vittük a mocikat igy a szállás adott volt - csillagtúra hurrá!
Irány a terep olyan Takis kezdéssel... Gondoltam fél napra elég lesz három liter fagyasztott víz hát nem lett elég, már az első egy órában elfogyott a fele! Úgy éreztem akkor, hogy kb. húsz litert kellett volna vigyek.
Utat, ösvényt csak épphogy érintettünk, patak medrek kaptatók, sűrű erdő fák között veretős fel csúszós le, ja olyan száraz volt az erdő, hogy porzott! Azt sem tudtam hányas a kabát rajtam, csak téptem-húztam és a kis Djebel mindent megcsinált helyettem :-)
Nem tudom hogy festhettem, de Taki rám nézett és csak annyit mondott hogy:
- "na jó menjünk együnk egy jégkrémet" azt hiszem ez mentette meg az életemet. Valahogyan mindig nagyon jól ráérzett, hogy fojtogatás közben mikor engedjen egy kis levegőt :-)
Pihi után tempósabb kanyargós erdei ösvények majd megint egy kis hard - megint ösvény - megint hard. Egész jól ment, sőt talán kezdtem is kicsit elbízni magam. Egy kisebb faluba érve hirtelen balra fordultunk két kerítés között másfél méter lehetett a hely és tele volt építési törmelékkel meg békésen kapirgáló tyúkokkal, akik visítva repkedtek szét előttünk a forró napsütésben. Elég meseszerűnek tűnt, mintha nem is velem történt volna hanem csak egy filmben nézném...
Megint balra kicsit jobbra persze végig fokozatosan felfelé majd egy keményebb kanyarból kiérve azt látom, hogy autó nagyságú sziklák! "Taki baszki triálról nem volt szó!" Hogy hogyan mentem fel fogalmam sincs, de megcsinálta(m). Aztán egy napsütéstől kiégett füves kaptató, nem tűnt vészesnek neki is vágtam de a végére elfogyott az egyes, kicsit visszavettem a gázból majd újra rácsavarva olyat repült, hogy azt hittem soha nem ér földet. Ok, gondoltam nem volt elég a lendület.. 2-es! lendület majd vissza 1, hát ez sem jött össze ezt a porfelhőt láthatjátok a videón:-).
Nem jó, nincs tapadás nem tudok felgyorsulni… fogjuk a gumira!
Gyerünk krajcolva! A kiégett fű úgy csúszott, hogy keresztbe állt a motor alattam. Taki néz rám értetlenül... Mi van, nem akarsz feljönni?
Gyerünk még egyszer! Persze perec megint, akkora hogy kb. négy métert bukfenceztem hátra majd a galagonyás állított meg. Itt lett két ujjas a kuplungkarom :-)
Mondtam Takinak azt hiszem mára kimulattam magam, gyerünk vissza az autóhoz!
Útközben vettünk tojást az otthonról hozott erdélyi szalonnához, hagymához, és paradicsomhoz. Taki mondta, hogy a látottak alapján inkább viszi Ő a tojást, jó döntés volt mivel egy jobb kanyarban csak azt látom, hogy szikrázik valami előttem..! Hát az - az én új Djebelem! Az oldalára dőlve… én pedig utána pár méterrel lemaradva! Végre megáll - egy az út szélén parkoló Dácia mellett egy méterrel - aminek az oldalára az van írva, hogy Policija!
Én még futni sem tudok Románul, de a rendőrnek meg sem kellett szólalnia minden az arcára volt írva. Visszanézek az útra és látom, hogy egy 20 méteres olajfolt volt a meglepi okozója. Mutatom a rendőrnek a kérdőre vont szemöldökre, erre a válasz: "tempó problem" Én korábban - hogy-hogy nem - leszakítottam a rendszámtáblámat így jobbnak láttuk ha tovább állunk.
A vacsi mindent feledtetett, majd fürcsi a közeli bányatóban naplementében :-) na ezt nem adtam volna még San Alfonso Del Mar-ért sem! Másnap felkerült előre egy 12-es lánckerék és leengedtem a gumikból kb. 1 bárt, igy maradhatott 0,5. Taki sokszori nekifutással belsőt cserélt, de legalább 20x elmondta, hogy Ő mennyire utál szerelni.
Kerülgettünk forgolódtunk majd azon vettem észre magam, hogy ott vagyunk ahová tegnap nem jutottam fel! Na azt ott tényleg látni kellett ......... ezt leírni nem lehet, azt látni kell!
Visszafelé még benéztünk egy nagyon durva mederbe felfelé majd ugyanott vissza (videón) csak hogy érezzem a törődést, de a végére egy kellemes tempósabb erdei gurulással érkeztünk vissza az autóhoz.
Felejthetetlen élmény volt rengeteg meg nem említett kalanddal, képpel, videóval amit nem lehet leírni ezt át kell élni és látni kell!
Spontán feldobott hétvégi motorozásra jött a válasz Taki részéről hogy ok!
-Péntek-szombat?
-Gyerünk!
OK hogyan készüljek, csillagtúrázunk vagy vigyek sátrat?
Taki: - "Annyira meg fogsz halni, hogy az első nap könyörögsz, hogy indulhassunk haza!"
Itt már sejtettem, hogy meg leszek fingatva mivel a legutóbbi szöcsketúrát "light-os kirándulós-nak" hívta.
Mivel a Djebelt két nappal előtte vettem ezért gyors szervíz (olaj, szűrők, betétek) persze az indulás előtti éjjel, majd pénteken dél körül már kint is voltunk. Teherautóval vittük a mocikat igy a szállás adott volt - csillagtúra hurrá!
Irány a terep olyan Takis kezdéssel... Gondoltam fél napra elég lesz három liter fagyasztott víz hát nem lett elég, már az első egy órában elfogyott a fele! Úgy éreztem akkor, hogy kb. húsz litert kellett volna vigyek.
Utat, ösvényt csak épphogy érintettünk, patak medrek kaptatók, sűrű erdő fák között veretős fel csúszós le, ja olyan száraz volt az erdő, hogy porzott! Azt sem tudtam hányas a kabát rajtam, csak téptem-húztam és a kis Djebel mindent megcsinált helyettem :-)
Nem tudom hogy festhettem, de Taki rám nézett és csak annyit mondott hogy:
- "na jó menjünk együnk egy jégkrémet" azt hiszem ez mentette meg az életemet. Valahogyan mindig nagyon jól ráérzett, hogy fojtogatás közben mikor engedjen egy kis levegőt :-)
Pihi után tempósabb kanyargós erdei ösvények majd megint egy kis hard - megint ösvény - megint hard. Egész jól ment, sőt talán kezdtem is kicsit elbízni magam. Egy kisebb faluba érve hirtelen balra fordultunk két kerítés között másfél méter lehetett a hely és tele volt építési törmelékkel meg békésen kapirgáló tyúkokkal, akik visítva repkedtek szét előttünk a forró napsütésben. Elég meseszerűnek tűnt, mintha nem is velem történt volna hanem csak egy filmben nézném...
Megint balra kicsit jobbra persze végig fokozatosan felfelé majd egy keményebb kanyarból kiérve azt látom, hogy autó nagyságú sziklák! "Taki baszki triálról nem volt szó!" Hogy hogyan mentem fel fogalmam sincs, de megcsinálta(m). Aztán egy napsütéstől kiégett füves kaptató, nem tűnt vészesnek neki is vágtam de a végére elfogyott az egyes, kicsit visszavettem a gázból majd újra rácsavarva olyat repült, hogy azt hittem soha nem ér földet. Ok, gondoltam nem volt elég a lendület.. 2-es! lendület majd vissza 1, hát ez sem jött össze ezt a porfelhőt láthatjátok a videón:-).
Nem jó, nincs tapadás nem tudok felgyorsulni… fogjuk a gumira!
Gyerünk krajcolva! A kiégett fű úgy csúszott, hogy keresztbe állt a motor alattam. Taki néz rám értetlenül... Mi van, nem akarsz feljönni?
Gyerünk még egyszer! Persze perec megint, akkora hogy kb. négy métert bukfenceztem hátra majd a galagonyás állított meg. Itt lett két ujjas a kuplungkarom :-)
Mondtam Takinak azt hiszem mára kimulattam magam, gyerünk vissza az autóhoz!
Útközben vettünk tojást az otthonról hozott erdélyi szalonnához, hagymához, és paradicsomhoz. Taki mondta, hogy a látottak alapján inkább viszi Ő a tojást, jó döntés volt mivel egy jobb kanyarban csak azt látom, hogy szikrázik valami előttem..! Hát az - az én új Djebelem! Az oldalára dőlve… én pedig utána pár méterrel lemaradva! Végre megáll - egy az út szélén parkoló Dácia mellett egy méterrel - aminek az oldalára az van írva, hogy Policija!
Én még futni sem tudok Románul, de a rendőrnek meg sem kellett szólalnia minden az arcára volt írva. Visszanézek az útra és látom, hogy egy 20 méteres olajfolt volt a meglepi okozója. Mutatom a rendőrnek a kérdőre vont szemöldökre, erre a válasz: "tempó problem" Én korábban - hogy-hogy nem - leszakítottam a rendszámtáblámat így jobbnak láttuk ha tovább állunk.
A vacsi mindent feledtetett, majd fürcsi a közeli bányatóban naplementében :-) na ezt nem adtam volna még San Alfonso Del Mar-ért sem! Másnap felkerült előre egy 12-es lánckerék és leengedtem a gumikból kb. 1 bárt, igy maradhatott 0,5. Taki sokszori nekifutással belsőt cserélt, de legalább 20x elmondta, hogy Ő mennyire utál szerelni.
Kerülgettünk forgolódtunk majd azon vettem észre magam, hogy ott vagyunk ahová tegnap nem jutottam fel! Na azt ott tényleg látni kellett ......... ezt leírni nem lehet, azt látni kell!
Visszafelé még benéztünk egy nagyon durva mederbe felfelé majd ugyanott vissza (videón) csak hogy érezzem a törődést, de a végére egy kellemes tempósabb erdei gurulással érkeztünk vissza az autóhoz.
Felejthetetlen élmény volt rengeteg meg nem említett kalanddal, képpel, videóval amit nem lehet leírni ezt át kell élni és látni kell!