Az első völgykatlanba leérve (már ez sem volt semmi), a völgy hajlatait kísérve egy-két trükkösebb kis patka állta az utunkat. Sajnos az egyik ilyen akadály kikerülése közben Szabi (Beta techno 250) olyan szerencsétlenül dobta el a motort, hogy az egyrészt majdnem letarolt engem is, másrészt a motortól imigyen megszabaduló embör azon vette észre magát, hogy nincs a talpa alatt szilárd talaj és bizony legalább 10 m-t zúgott lefelé a szakadék igen meredek partján, amikor is egy kidőlt fa megakasztott ezt a száguldást (csak jelzem, hogy után volt még egy 6-7 m-es apszolult 90°-os, a megállásra esélyt sem adó rész). Az, hogy mi alig jutottunk szóhoz, az egy dolog de Szabiba is bent ragadt a levegő - pár percig csak hápogni tudott, aztán ahogy szép lassan visszatért belé a lélek sajnálattal vett észre, hogy az egyik csuklója iszonyatosan fáj Gyors szemrevételezéssel arra jutottunk, hogy talán nem tört el, de tuti, hogy meghúzódott - ő is jobban jár, ha nem erőlteti tovább. Kihámoztuk a motorját és őt is a hasítékból és elkísértük a hegy csúcsáig ahonnan már csak a le kellett gurulni a kocsihoz.