Gilera NGR250 7,4 / 10

Gilera / Gilera NGR250
Kicsit Kawa GPZ klónnak tünik az eleje miatt, de ez tipikus 80-as évek stílusjegy. Fura hogy milyen nagy a gép és milyen apró benne a 250-es forgótárcsás! egyhengeres blokk, feltünően nagy méretű kipuffogóval az oldalán. Első komoly gépem volt: vízhűtés, 3 tárcsafék, állítható teleszkópok elöl, alukerekek, csodás Veglia-Borletti műszerek....
A hangja mély kétüteműs, magas fordulaton üvölt ahogy kell. Nem krosszos visítás, annál mélyebb tónusú. Forgótárcsás, így alul is elég jól húz. Még 5.-ben is 3000-től rendesen viszi a motort, 8500 felett elkezd kifulladni, 9500nál már csak agonizál. Lételeme a 4000-7000 közötti tartomány. Utassal is megfutja a 150-et, egy személlyel valahol 170 felett ér véget a móka. Ezeket tudhatja egy 125-ös sportmotor is, de míg azon kuporgunk, ezen kényelmesen trónolhatunk. Főleg az utas, aki elég magasan ül és jól kilát a vezető mögül, ráadásul a lábtartója is elég alacsonyan van. Ülése is kényelmes, a kapaszkodója ugyan hátul van, de elég jól kézreáll. A vezető dolga is elég jó, a magasságban és szögben állítható kormánycsutkák jó fogásúak, nincsenek túl alacsonyan, és a mélyre helyezett lábtartóval együtt egész kellemes üléspozíciót biztosítanak. Igaz hogy nem tart a végtelenségig ez, mert kiderül hogy kb 200 km után ott nyom a vezetőülés, ahol a leginkább érzékeny a férfinép. Oka, hogy az ülés vázában ott van egy kidudorodás felfelé, ami a kemény szivacson keresztül is nyom. Hátracsúszni lehet, mert a vezető helye elég hosszú, de elöl van benne egy kimélyítés, és vagy abban ülünk és nyom vagy hátrcsúszunk a hátsó ülésig, akkor meg szerencsétlenül magasan ülünk és túl messze a kormánytól.
A műszerek jól láthatóak, és van az üzemenyag fogyására figyelmeztető kontrollámpa is. Érdekes zöldes fény világítja meg a fehér számlapos Veglia-Borletti műszereket.
A futóműve több mint érdekes. Elöl 16 míg hátul 18 colos a kerék, elég keskeny gumikkal, amik elvileg jó dönthetőséget eredményeznének, ha a fura futóműgeometria és a szokatlan kerékméretek nem gátolnák meg ebben. Maga az egyenesfutás kifogástalan a 80-as évekbeli szinthez mérten, a váz is stabil, kanyarodáskor azonban figyelni kell hogy az eleje ne bicskázzon be, míg fékezéskor a nagyon erős felegyenesedési hajlammal kell megbírkózni. Úthullámok és keresztbordák nem okoznak nagy zavart, minimális korrekciókra szorul, akkor is inkább az eleje miatt. Elül állítható csillapítású a teleszkóp, az előfeszítése viszont fix, de érdemes még egy személlyel is a lagnagyobb fokozatra tekerni a csillapítást. Hátul csak az előfeszítés állítható, az is csak egy körmöskulccsal, körülményesen.
nagyon jól gyorsul, még 2. fokozatban is emeli az elejét, pláne ha nem a széria 36 hanem az RC250 alkatrészeivel 45 lóerősre javított verzió mint az enyém volt. 140-ig tartom stabil motornak, tehát autópályázás is belefér ebbe. Nem igazi sportmotor, bár fékei elég hatásosak. inkább sima napi közlekedős motornak ajánlanám a karaktere miatt.

Erre használta
Túrázás, napi közlekedés városban és környékén

Javítanivalók
fesszabályzó- saját balfékségem miatt
gumicsere

Itt szervizelte
sk

A beküldő 20 éve motorozott, amikor kritikáját írta.

Beküldte: jcvd74

Beküldve: 2010. június 16.