A jól ismert környékeken már fejből tudod, melyik ív mennyivel abszolválható, hol vannak becsapós vagy éppen lassúnak tűnő, de mégis nyitott kanyarok, vagyis otthonosan mozoghatsz a motorral. Nem úgy az ismeretlen vidékeken, ahol sokszor csak egy-egy másodperc áll rendelkezésedre, hogy felmérd, mennyivel is engedd be a vasat a következő fordulóba. Persze ez nem azt jelenti, hogy amikor első alkalommal hágózol, gyökkettővel kellene nekifutni minden egyes kanyarnak, elvégre pár évnyi motoros tapasztalattal már van némi fogalmad róla, mennyi az, amit még biztonságosan elvállalhatsz az adott körülmények között.
A legjobb eset, ha belátod a teljes ívet, hiszen ilyenkor duplán nyersz az információval. Egyrészt tökéletesen felmérheted, milyen éles forduló is áll előtted, arról nem beszélve, hogy az országúton motorozók mumusa, a látótávolságon túli fékút sem fenyeget. Ez utóbbi akkor merül fel, ha mondjuk egy sziklafal takarja a kanyarkijáratot, ezért nem láthatod, hogy van-e bármilyen akadály a túlvégen. Ilyenkor hiába tudnál az adott íven gyorsabban fordulni, érdemes olyan tempót választani, amivel a felbukkanó akadály előtt biztonságosan meg tudsz állni. Főként az erdősávok között érdemes erre figyelni, hiszen a vadveszély - különösen az esti órákban - fokozott figyelmet és mérsékelt tempót követel az efféle szakaszokon.
Visszatérve az alapgondolatra, lássuk, hogyan is tudod felmérni, mennyivel közelítsd meg a kanyart! Ha nem látod be az ívet, akkor sincs gond, hiszen mindig akad támpont, mely segít belőni a tempót. Ez a támpont nem más, mint az ún. eltűnési pont. Ezt úgy tudod felmérni, hogy amikor az egyenes véget ér, és elkezded az ívet, tekintetedet arra a pontra szegezed, ahol a kanyar külső és belső íve összeérni látszik. Hidd el, nem ördöngösség, valószínűleg korábban is alkalmaztad már a technikát, legfeljebb nem tudatosan. Alapvetően háromféle lehetőség van, s mindháromban más és más teendőd akad.
1. Lassítás: ha úgy tűnik, hogy közelítesz ehhez a ponthoz - rossz szóval, a pont „feléd halad" -, akkor a kanyar egyre szűkebb lesz, vagyis ideje lassítanod, s egyben felkészülni, hogy balra kanyarodva a szembejövők is érinthetik a felezővonalat, ezért tarts biztonságos távolságot a felfestéstől!
2. Állandó tempó: az alapeset, hogy a forduló közben a pont nagyjából azonos távolságra van tőled, vagyis az ív állandó. Itt nincs egyéb teendőd, mint az aktuális sebességet tartva arra figyelni, mikor kezd „kinyílni" a kanyar.
3. Kigyorsítás: a kijáratot, vagyis a következő egyenest még nem láthatod, de a közelgő kigyorsítási fázisra következtethetsz, ha egyre távolabb kerül tőled a külső és a belső ív találkozása. Ilyenkor fokozatos gázadással elkezdhetsz gyorsítani, növelve a tempót.
Egyéb támpontok is akadnak, ha számodra új szerpentinen, felvezető nélkül motorozol. A kanyarok előtti felgyűrődött, nyomvályús aszfalt arra utal, hogy valószínűleg gyakran és nagyokat fékeznek az erre járó négykerekűek, vagyis szűk ívre készülhetsz, s egyben ez intő jel, hogy nagyméretű járművek jöhetnek szembe a szakaszon. Ugyanígy segítség, ha a kanyarok kijárata előtt folyamatos záróvonal szaggatottra vált, ami azt jelezheti, hogy hosszabb egyenes szakasz következik, ezért engedélyezik újból az előzést.
Így fest a gyakorlatban az eltűnési pont használata. 4:10-től menet közben látható, ahogyan a piros nyíllal jelölt pont helyzete változik a motoros szemszögéből
A fentieket együtt alkalmazva kevésbé stresszes a hegyvidéki motorozás, és ha ehhez még kanyarodási tudásodat is fejleszted, biztosan élvezetesebb lesz majd minden egyes túra. Ha teheted, látogass el egy-egy vezetéstechnikai vagy pályamotoros oktatóhoz, illetve igyekezz ellesni a motorkezelés csínját-bínját a csapat tapasztaltabb tagjaitól, hiszen minden egyes új praktika hasznos lehet, hogy lazábban terelgesd a vasat és jobban élvezd a hétvégi gurulásokat.