Az elmúlt években többször láttam a MAMI kamionját - ahogy ők hívják, a Mamiont - a közeli versenypályák boxutcáinak parkolójában. Hol a Hungaroringen tűnt fel, hol a Slovakia Ringen, sőt még Brnóban, a Superbike Vb-n is szembe találkoztam vele.
Ez egy különleges jármű. Az iskola munkatársai teljesen átépítették az alapszerkezetet: a nyerges vontató egy komplett szerelőműhelyt húz maga után, amiben még teljesítménymérő padnak is szorítottak helyet. Sokszor láttam, ahogy a MAMI szorgos diákjai versenygépek körül sürögnek-forognak, hol tanáraik és versenyzőik CBR-jeit, hol Talma edző motorját vették kezelésbe.
Vajon kik dolgozhatnak itt, és hogyan kerültek ide, a szakma krémjébe? Az iskola egyik legjobb növendékét, a 24 éves Vargha Balázst faggattuk.
Te is motorozol?
Van egy 650-es Suzuki SV-m, amit főként utcán nyúzok, de egy-két kakucsi mókázás is becsusszan a szezonba. Igyekszem minden évben egy nagyobb túrát is beiktatni, a legnagyobb eddig a Garda-tóhoz sikeredett. Ezen kívül a mindennapi ingázást is a kis V2-es mindenesemmel bonyolítom.
Mióta jársz a MAMI-ba?
2010 szeptemberében kezdtem, és most júniusban végzek.
Honnan jött, hogy motorszerelő legyél?
Mindig is lenyűgöztek a járművek és minden, amiben mozgó alkatrészek dolgoznak. Ha valami beadta a kulcsot, azt darabokra szedtem és mindaddig mahináltam, amíg valami eredményre nem jutottam; vagy megjavult, vagy ment a levesbe.
Tizenpárévesen beleszerettem egy Simsonba, mint minden normális kölyök, de szülői ráhatással hamar elmúlt a "lamúr".
A középiskola után erdőmérnök szerettem volna lenni, de azért megjelöltem egy pesti egyetemet is az esélytelenek nyugalmával. Összejött a dolog, így kerültem a BME Építőmérnöki Karára, ahol majd' három évet töltöttem.
Ekkor már a család nem állhatta utam, és elkezdtem motorozni. Jött egy Simson, MZ, majd Yamaha és a jelenlegi SV. Közben az egyetemen 2008-ban megalakult a BME Angyalai Motoros Klub, melynek helyettes vezetője lettem. Innentől kezdve kinyílt előttem a világ, és egyre kevésbé tudtam rávenni magam, hogy olyan dolgot tanuljak, ami igazándiból annyira nem is érdekel. Kezdett végérvényesen magával ragadni a motorok varázsa, ezért döntöttem: nem leszek egy sokadik átlagos építőmérnök, hanem élvonalbeli motorszerelővé fogok válni!
Hogyan találtál rá erre az iskolára?
Az interneten keresgéltem és véletlenül bukkantam rá, aztán a Motorkiállításon is felkerestem őket. Majd ellátogattam az iskola nyíltnapjára, és innen már egyenes volt az út.
MAMI Versenyszerelő Tanfolyam
A következő szezontól már speciálisan erre a feladatra kiképzett szerelőket akartunk a harctérre küldeni, ezért létrehoztuk versenyszerelő tanfolyamunkat, ahol az arra érdemes diákjaink egy sokkal magasabb szintű képzésen vehetnek részt.
Ez az oktatás a következő plusz tananyagot nyújtja:
- Csapat management, a csapat működése, felépítése, a szereplők feladata
- Versenymotorok felkészítése a szezonra
- Motorok tuningolása
- Versenyeken alkalmazott bírói jelzések, parc fermé tevékenység, műszaki gépátvétel, nevezési procedúra
- Kommunikáció a versenyzővel
- Gyors, hatékony munkavégzés, magas fokú precizitás mellett
- Kreativitás
Ezen a tanfolyamon olyan válogatott szakembereket képzünk, akik emberi tulajdonságaikat tekintve (kreativitás, pontosság, megbízhatóság, lojalitás, rugalmasság, önállóság, terhelhetőség) kimagaslóak az áltaghoz képest. Azzal, hogy a műszaki háttérmunkákban segítünk, egy kicsit mi is hozzájárulunk a magyar motorsport fejlődéséhez. Úgy érzem, olyan szegmenst hoztunk létre, amely eddig hiányzott a hazai motorsportból."
Kutrik Zsombor, MAMI Szakközépiskola és Szakiskola
Hogyan lettél speciálisan versenyszerelő?
Minden nappali tagozatos hallgatónak adott, hogy elvégezze a MAMI versenyszerelői tanfolyamát, hát bolond lettem volna kihagyni egy ilyen lehetőséget! Hozzáteszem, hogy mielőtt ide kerültem, még csak a Hungaroringen sem jártam. Nálatok, a SportMotoron olvasgattam a cikkeket, illetve 2007-ben rágtam a kanapé szélét, amikor Gabi megnyerte a Vb-t. Ezen felül azt sem tudtam eszik-e vagy isszák ezt a versenyzősdit…
Van külön szakterületed? Például blokk tuning, futóművek, stb...
A tanfolyam mindenre felkészít minket, amivel találkozhatunk. Olyan stabil alapot ad, amire a későbbiekben nyugodtan támaszkodhatunk. Ahhoz, hogy valaki szakosodjon, még jó néhány szereléssel és tanulással töltött év szükséges. Mindenkinek a saját döntése, hogy milyen szintre képzi magát, de ehhez már az iskola önmagában nem elég. Viszont bizton állíthatom, hogy bármikor visszajöhetünk tanácsot kérni, ha netán elakadnánk egy témában. Tehát válaszolva a kérdésre, kezdetben mindenes az ember. Ilyenkor ketten dolgozunk egy motoron és előre megbeszéljük, hogy ki melyik részével foglalkozzon.
Hol és kinek szerelsz? Láttalak már Talma motorja körül is...
A MAMI csapatában szereltünk egész szezonban Topor Robinak és Kutrik Zsombornak a Magyar Bajnokin és a Road and Ride kupasorozaton. Ezen kívül Talma és a MAMI együttműködéséből adódóan szerelhettünk Gábornak is az edzései során, illetve két tanítványának, Bódis Ricskónak és Tarjányi Ádámnak. Ricskóval megjárt a csapat egy Alpok-Adria futamot is Rijekában. És ne felejtsük ki a MAMI Kupát sem, hiszen innen indul ki minden...
Mik a sajátosságok egy versenyszerelő életében?
Egy versenyszerelő élete nem csak annyiból áll, amit a tévében lát az ember, hogy kerék ki-be, tankolás, egy kis pucolgatás, futam, versenyző vállon veregetése, aztán mindenki megy haza és kész. Elég összetett a feladat és koránt sem olyan egyszerű, amilyennek látszik. Az eddigi tapasztalatokból az szűrődik le, hogy itthon a szerelőnek mindenhez értenie kell, mert nincs minden feladatra külön ember.
A kijutás a futamokra egy logisztikai rémálom. A motorokat már előzőleg felkészítjük. Aztán el kell intézni, hogy minden egyéb kiegészítő is a helyén legyen, a boxpanelektől kezdve, a versenyző ruháján át, az aznapi kajánkig és még sorolhatnám… Persze mindezt hiánytalanul a megfelelő helyre és a megfelelő időben kell eljuttatni. Aztán amint megérkezünk a pályára, jöhet a kipakolás, boxépítés, motorok előkészítése, közben egyeztetés a versenyzővel, az időterv beszerzése, a gépátvétel intézése valamint az általában ott és akkor kiderülő extra igények és nem várt problémák megoldása. Szóval ilyenkor elég nagy a pezsgés és mindenkinek pontosan tudnia kell, hogy mi a teendő, mert különben jön a kapkodás és az semmi jóra nem vezet. Összességében sok lemondással és áldozattal jár ez a munka és annál kevesebb kiszámítható szabadidővel, de az élmény és azok a helyek, ahova ezáltal kijuthat az ember, az bizony felbecsülhetetlen…
Kétütemű- vagy négyüteműpárti vagy?
A négyütemű motorokat jobban szeretem, mint a kétüteműeket. Beállítás szempontjából egyértelműen a 4T az egyszerűbb. A kétütemű motorok megértése sokkal több elméleti alapot kíván, mint a négyüteműeké, ezért még rengeteget kéne tanulnom a témáról ahhoz, hogy eredményes 2T szerelővé váljak.
Mi a különbség közöttük és mik a pozitívumok illetve negatívumok szerelőszemmel?
A 2T motorok olyanok, mint a tinilányok. Ha valami olyat mondasz nekik, ami picit bántja a fülüket, akkor egyből megsértődnek - pedig semmi okuk nincs rá - aztán órákig könyöröghetsz, hogy egyáltalán szóba álljanak veled. A 4T viszont megfontolt, de kiszámítható. Visszakérdezés nélkül megcsinálja amit mondasz neki, és még főzni is tud. Persze, azért itt sem lehet ész nélkül vagdalkozni, de lényegesen rugalmasabb és megértőbb. Ettől függetlenül volt alkalmam mindkettőt szerelni és mindegyiknek megvan a maga szépsége. Viszont a piac mai állását tekintve egyre inkább úgy tűnik, hogy a kétütemű technika eltűnik a süllyesztőben, pedig nem ezt érdemelné. De sajnos a pénzzel teli talicskák másfelé gurulnak...
Mi volt a legnehezebb pillanat a munkád során?
A versenyszereléshez hozzá tartoznak a nehéz pillanatok. Egyet sem tudnék kiemelni közülük, mert ezek szinte természetes velejárói a folyamatnak. Azonban az életemben egyértelműen azt az elhatározást volt a legnehezebb meghozni, hogy otthagyjam a józanész által diktált, biztosnak tűnő építőmérnöki kart, és elkezdjek egy olyan dolgot, amit valójában szeretek...