Egy szokásos hétvégi endurozásnak indult az egész. Úgy volt, hogy fia, Noé is megy vele motorozni. Ma este amikor beszéltünk, azt mondta, hogy � talán jobb lett volna, ha Noé is jön, akkor legalább vele foglalkoztam volna.�
Ezt már tegnap este beszéltem Végh Janával a Budapesti Honvéd kórházban. De ne siessünk annyira, menjünk vissza szombat délutánig és nézzük meg mi is történt a �46�-os kollegával.
Szóval, laza mocizásnak indult Szadán a nap. Alig, hogy elkezdett körözni rögtön kicsúszott alóla a bicaj és ráesett a jobb vállára, de, mintha semmi sem történt volna akkor még visszapattant a nyeregbe és húzta tovább a gázt. Ezt egészen pontosan még három körön keresztül nyomta, amikor is olyan részére keveredett a pályának, ahol a talajnak a felső rétege homokos volt és ezen elindult az első kerék. Nem esett kétségbe, történt már ilyen falun s városon, így húzott neki egy kis gázt, hogy majd az kiemeli az elejét és lehet tovább mókázni.
Ekkor egy kis hiba csúszott e rendszerbe, mert cseszett egyenesbe hozni a motort a gázadás és Jana elesett. Pont úgy, mint három körrel azelőtt. Pont arra a vállára, mint három körrel azelőtt. Itt már nem pattogott annyira Jani, mert érezte, hogy nagy a baj. Megpróbált felállni, de nem tudott, mert elég rendesen megszédült. Ekkor még mozgott a keze. Amint megszűnt a szédülést, nem mozgott a kéz. Hmm.., fasza.
�Szerencséjére� voltak vele haverok, akik rögtön megállapították, hogy csak kiugrott a helyéről a válla. Támaszkodjon meg és ők majd visszarántják. Ugyan egyik sem volt orvos, de komoly tapasztalatra tehettek szert, a Halálos fegyver nézése közben és úgy gondolták, ha Mel Gibson visszatudta rakni a vállát, nekik is biztos sikerül Janin segíteni.
Mondanom sem kell, hogy nem így történt. Ezután törött szárnyú kismadarunk az egyik közeli kórházban próbálkozott meggyógyítatni magát. Azért csak próbálkozott, mert az ügyeletes orvos nem vállalkozott erre a feladatra, mondván inkább megvárná vele a hétfői műszakot ők többet fognak tudni mondani, hogy mikor tudják műteni. Aztán visszasétált a nővérszobába és nézte tovább a Kórház a város szélén-t.
Igen, ugyanis ezt a vállat műteni kell. A röntgenekből és egyéb vizsgálatokból megtudhatták, hogy a kulcscsontot és a felkart összetartó összes szalag elszakadt és a felkarcsont kb. 3 cm-re eltávolodott a kulcscsonttól. Szép, mi!? Na, nem is tökölt sokat Jánosunk, fogta a cuccait és hazament. Jó néhány telefon után ismét úton volt, most már Pest felé, a Honvédba, ahol reményei szerint meg is műtik.
Kívánsága teljesült, mert tegnap nap közben megműtötték. Néhány szalagot, amit sikerült a dokinak, DR. Zsíros Lajosnak elővarázsolnia azt összevarrta, a két, egymástól eltávolodott csontot, pedig egy speciális anyaggal összekötözte, ami addig tartja így a csontokat, amíg a szalagok meg nem erősödnek annyira, hogy tartani tudják majd a kart. A délutáni �hímzőszakkör� után Zsíros doktor meglátogatta Janit és elmondta neki, hogy annyira ne legyen besózva, mert jó pár hét mire elkezdheti terhelni a karját.
Tegnap este voltunk bent nála és azt mondta, hogy leginkább egy nagy levegőt szeretne venni, mivel úgy összecsomagolták a műtét után, hogy a kötéstől alig kap levegőt. Mielőtt eljöttünk még annyit mondott: �tele a tököm! Itt fekszem, mint egy büdös bogár, nem sokkal a szezon előtt egy használhatatlan jobb kézzel. Pedig hidd el, még életemben nem estem ilyen kicsit!�
Budur Gabriella
Jobbulást kívánunk!