Egyszerű, izgalmas és kimondottam férfias verseny az Unicycle Race, ahol mindössze négy-öt másodperc áll rendelkezésedre, hogy lenyomd a mellőled startoló ellenfelet. Egyfajta dragverseny ez is, bár itt nem beszélhetünk elképesztő végsebességről és több ezer lóerős blokkokról, mégis látványos és egyedülálló program, igazán ideje lenne már honosítani... Száz láb hosszú, laza talajú pályán startolnak a párosok a zöld jelzésre, és aki először éri el a képzeletbeli célvonalat, az győz. A motorokon legalább és legfeljebb egy kerék található, a hátsó, hajtott tengelyen, és a műszaki alapnak - a váznak, illetve a blokknak - minimum ötévesnek kell lennie, és az erőforrást tilos tuningolni. Hat különböző kategóriában mérik össze tudásokat az indulók, az elektromos és rakétameghajtású verziók mellett 200, 400 és 750 köbcentiméter alatti, valamint Open, azaz hengerűrtartalom-limit nélküli csoportokba sorolják őket a felhasznált erőforrások alapján.
Előre is elnézéseteket kérem, ha elfogult lennék ezzel a nagyszerű sportággal kapcsolatban, de akárhonnan is nézzük, egyszerűen nem létezik jobb és olcsóbb szakág kétkeréken, mint az Unicycle Race, már ha amatőr motorozásról beszélünk. Elsőként itt a bekerülési költség, ami gyakorlatilag a vicc kategóriába sorolható a többi technikai sporthoz viszonyítva. Legfontosabb teendőnk a donor beszerzése, ami igazán nem bonyolult, mivel a hirdetésekben nagyjából egy tucat forgalomból kivont, vagy külföldi papírokkal rendelkező öreg sportmotort találunk 150 000 forint alatt, ráadásul ezek komplett első futóművel, lámpával, műszerfallal rendelkező darabok, vagyis még kiárulhatunk belőlük ezt-azt. Még jobb a helyzet, ha egy bontóból vadászunk valami sérült gépet, ami alól kiütötték az első futóművet, így a teleszkópok kiszerelésével sem kell bajlódnunk. A "pályanap" helyszíne sem emészt fel túl nagy költséget, hiszen mindössze egy fotocellás időmérőre és egy száz méter hosszú szántóra van szükség, máris kész a profi "Unicycle-Ring".
Ha kiválasztottuk az egykoron szebb napokat látott GPZ-t, GS-t vagy XJ-t, már "csak" néhány méter vasanyagra lesz szükségünk, megtoldani az eredeti vázat a hátsó fogathoz, hogy egyfajta modern Ben Hur-ként száguldjunk végig az egyenesen. A felépítmény kialakításánál csak a méretekre kell figyelnünk, legfeljebb két és fél méter hosszú, valamint 121 centiméter széles lehet a kész járgány. Az üzemanyagtank maximum másfél liter űrtartalmú, a kormány- és fékberendezés kialakítása szabadon választható opció. Persze itt is érvényesek az általános biztonsági szabályok, ezért vészleállító nélkül nem állhatunk a startvonalhoz, ez a jet-skiről és a versenyquadokról ismert rugalmas kábel azonnal lefullasztja a motort, ha a vezető leesne róla, meggátolva, hogy a magatehetetlen vas a következő nagyobb terepakadályig száguldjon. A pilóta karjához erősített spirál itthon is kapható, ha mégis a külföldi oldalakról vadásznánk, ott az igen találó "Deadman's Switch," elnevezést kell bepötyögnünk a keresőbe... Ha mindezzel megvagyunk, az Unicycle szabálykönyv bonyolult és hosszadalmas leírását kell bemagolnunk, hogy ne futam közben érjen meglepetés bennünket:
- Első pont: a verseny a zöld lámpa fényére indul.
- Második pont: a verseny alatt az első talpak nem érinthetik a talajt.
A közel három évtizedes múltra visszatekintő sportág az Egyesült Államokból, azon belül is a Daytona Bike Week rendezvényről indult, Európában pedig a motorosklubok honosították meg, főként Németországban és Belgiumban örvend nagy népszerűségnek. A hazai coloros klubok eddig nem foglalkoztak komolyabban a versenyszervezéssel, pedig egy-egy nagyobb motorostalálkozón komoly tömegeket vonzana a látványos és megfizethető Unicycle Race.