Fűtött kormány és puha, kellemesen meleg ülés fogad a fedélzeten, a navigációból kellemes női hang csicsergi, merre is van az előre. Ahogy lemegy a nap, hirtelen még hűvösebb lesz, alig öt fokot mutat a hőmérő, de sebaj, csak egy mozdulat, és kényeztető meleg levegő árad a térdemre. Talán úgy tűnik, mintha az új autómat dicsérném, de nem: ez egy robogó... Igen, robogózom, mert tudom, mi kell ahhoz, hogy az időjárástól független legyen az életem - a hideg akadályozzon csak másokat, jómagam kitartok a hobbim mellett. Ha Te is csatlakoznál, az alábbiakban összefoglalom pár szóban a négy évszakos motorozás gyakorlati megközelítését.
Csak elszántság kérdése
Szeretek minél inkább kimaradni a dugóban ácsorgás, parkolóhelyért körözés és tízezrekért tankolás össznépi rituáléjából. Az sem vonz, főleg nem télen, a vacogtató hidegben, hogy reggel-este negyed órát várjak buszra, trolira vagy bármilyen hasonló közlekedési eszközre. Nem is lenne értelme, hiszen 15-20 perc alatt gyakorlatilag bárhova odaérek kétkeréken, ráadásul háztól-házig. Két lehetőség van arra, hogy az időjárás ebben a nagy szabadságban ne akadályozzon - magunkat öltöztetjük, vagy a robogót bújtatjuk új ruhába.
Jómagam ez utóbbira voksoltam, miután tavaly ősszel Angliában lakva beszereztem a tökéletes városi járművet, egy 125-ös Piaggio Carnabyt, melynek a honi keresztségben a Barnabás név jutott. Mivel a ködösnek mondott Albionban tapasztalatom szerint két évszak, az esős tavasz és az esős ősz váltogatja egymást, így tökéletes munkát kellett végeznem, mert a munkahelyre ingázás mellett a robogó az országjárós jármű szerepét is betöltötte.
Az időjárás-védelem szentháromsága
Természetesen nem sűrű imádkozással próbáltam a hideget és az esőt elterelni bűnös testemtől, viszont erős a hitem, hogy a lábtakaró (matyizsák), a kézzsák (kormánymuff) és a túraplexi hármasa igenis hatékony társ az időjárás elleni küzdelemben. Együttes használatuk olyan komfortot biztosít, ami még a legkényesebb robogósból is Amudsent varázsol. Nem is tétováztam sokat, gyorsan beszereztem mindegyiket - praktikus okokból forrásként az ebay-t használtam.
Érdemes leszögezni, hogy az ideális szélterelő nem csak magas, hanem széles is, így a teljes felsőtest mellett a kezet is kiválóan védi. Ha még formájában is passzol a géphez, az már csak hab a tortán, nekem pedig ilyen szempontból nagy mázlim volt - a Carnaby-hoz kapható plexi szerencsére mindhárom szempontból jelesre vizsgázott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy felnyitott sisakkal országúton gyakorlatilag teljes szélcsendben utaztam, esőben pedig csak a könyököm és a vállam lett kissé nedves. A felszereléshez sem kell feltétlenül mérnöki diploma, csupán pár mozdulat az egész. Először a két fém szarv rögzítésére van szükség a kormány erre kialakított részén, majd a kis tartóműanyagok behelyezése után a szélvédő felcsúszik a szarvakra, ezután pedig már csak a csavarok meghúzása van hátra. Arra azért illik ügyelni, hogy a plexi ne feszüljön, a csavarok ne legyenek túl feszesek és a tartók pont a megfelelő helyen álljanak, így nem kell töréstől, repedéstől tartani használat során.
A következő elem, a kézzsák azért príma találmány, mert egyszerre védi a csapadék, a hideg és a szél ellen a kezet, továbbá nem kell vastag bélésű téli kesztyűvel ügyetlenkedni. Alapvetően két fajta létezik, van a Tucano-féle megoldás, ami olyan, mint egy bokszkesztyű - a fékkar és a markolat található benne. Az univerzális, nagyobb kivitelű változat teljesen körbeöleli a kormány végét és a fejidom egy részét, így a kezelőszervek (index, duda, indítógomb stb.) is a muffon belülre kerülnek. Ez utóbbi hátránya, hogy a tapasztalatok alapján a tükörszárnál hajlamos becsorogni az eső, ami megkeserítheti a téli motorozást. Mindent összevetve végül a Tucano beszerzése mellett döntöttem.
A gombok nyomkodása a kézzsákon keresztül végül is nem okozott akkora nehézséget, mint vártam, az installálása pedig pofonegyszerű, gyakorlatilag rá kellett húzni a kormányra, és már kész is volt. A fázó és enyves kezek ellen beépített lopásgátlóval is rendelkezik: egy gyorskötözővel rögzíthető belső gyűrű gondoskodik arról, hogy csak bicskával és némi nyűglődéssel lehessen leszedni, ellentétben a másik verzió tépőzáras megoldásával. A jobb védelem érdekében a futárok a kézzsákon nejlonból vagy ragasztószalagból barkácsolt borítást is szoktak alkalmazni, bár ezt a hosszas használat után sem láttam szükségesnek.
Hogy a lábtakaró mennyire jó dolog, azt az tudja igazán, aki már legalább egyszer kipróbálta. Egyesek ugyan a nyakba akasztható, robogótól különálló kötényre esküsznek, ám az egyrészt jóval kevésbé véd, másrészt magunkat öltöztetjük vele, pedig a cél a minél komfortosabb és mégis egyszerű robogóhasználat, mely nem igényel többet a nyári motorosöltözetnél. Szóval Tucano lábtakarót vettem, R049-es jelzésűt, mert az szinte tökéletesen passzol Barnabás gömbölyded vonalaihoz. A hasonló felépítésű robogókra általában ugyanazt a modellt ajánlják, sőt eltérő jelzésű köpenyek is megjelenhetnek egy-egy típus mellett, szóval ha használtan jutsz hozzá a holmihoz vagy van egy a haver garázsában, netán korábbi robogódról tennéd át, mindenképpen érdemes próbát tenned, mert az elsőre idegennek tűnő kivitel is jó lehet a gépre.
Mivel a Carnabym gondos gazdától származó, feltűnően szép állapotú volt, átlátszó védőmatricát tettem a rögzítőpántok és -szíjak alá, így védve a makulátlan fényezést. A lábzsák felszerelése nagyjából öt percet vett igénybe, és mivel az R049-es típus igencsak méretes darab, onnantól nem kellett jobban felöltöznöm alulról, mintha az utcán sétáltam volna.
Második szint: a villamosság rejtelmei
Barnabás felkészítésekor kizárólag kompromisszummentes megoldásban gondolkodtam, ez pedig nem mást jelentett, mint a kezem és az ülőgumóm hatékony, elektromos melegítését. Felkutattam egy-egy megfizethető ülés- és markolatfűtést az interneten, előbbi Kínából, míg a másik az Oxford márka raktárából származott. Fontos megemlíteni, hogy érdemes csínján bánni az ilyen kiegészítőkkel, ha nem túramotoron ülsz, mert a generátor kapacitása igencsak véges. Jómagam biztosra mentem, ezért markolatfűtésből a robogós verziót vettem, mivel az szerényebb áramfelvételű, mint a nagymotoroké.
Sejtettem, hogy komoly mennyiségű szerelés vár rám, a vezetékek elhelyezéséhez gyakorlatilag az idomok háromnegyedét le kellett bontani, de bátran belevágtam a várható eredmény reményében. Csavaroztam, feszegettem, káromkodtam, közben pedig kiötlöttem a kapcsolók helyét. Kézre eső, védett részt kerestem, a Carnabyn szerencsémre volt egy-egy funkció nélküli gomb a duda és az indítógomb mellett. Kivettem hát őket, kissé bővebbre fúrtam a lyukakat, és a kapcsolóknak meg is lett a helyük - balról az ülés-, jobbról a markolatfűtésé.
A régi markolatok levágása után az újak felhelyezése roppant egyszerű volt. A fűthető markolat csúszkálását féktisztító spray-vel előztem meg, az ugyanis elpárolog, így a markolat felhelyezés után stabilan a helyén marad. Az ülésfűtés behelyezése szerencsére kevesebb gonddal járt, mint vártam. Először lebontottam a huzatot, melynek fontos tanulsága volt, hogy a kapcsok kiszedéséhez érdemes célszerszámot használni. Persze csavarhúzó és fogó segítségével is megoldható, ha éppen nincs más, de úgy sokkal nyűgösebb. A fűtőlap széle öntapadós, így szépen rásimult a szivacsra, de a biztonság kedvéért széles ragasztószalaggal még körben rögzítettem. Az ülőlap közepén gyárilag volt egy nyílás, ott fúrtam át a szivacsot és húztam át a vezetéket a nyereg alá. Gyorsan ment, s ezután már csak a huzat visszatűzése volt hátra.
Az elektromos kiegészítők bekötését – főleg, ha nincsen berúgókar a járművünkön – nem érdemes az akkumulátorra csavarozással elintézni, még ha a robogó hazatolása jelentősen javít is a hőháztartásunkon... Ha levesszük a gyújtást, az áramnak az utólag bekötött kiegészítőkből is el kell tűnnie. Némi netes bogarászás után rábukkantam a Carnaby kapcsolási rajzára, és kiderítettem, hogy melyik biztosíték mihez is tartozik. Egyszerűbb lelkivilágúak számára a „beindítom - biztosítékot kihúzom - megnézem, mi történik” módszer is beválhat, jómagam sajnos szerelőtől is láttam már ilyet. A kézenfekvőnek tűnő gyújtásvezeték helyett a világítás szálát választottam, így baj esetén is járóképes marad a jószág. Négyes csatlakozóban végződő vezetéket kötöttem a biztosíték elé, a csatlakozó másik feléből egy szál az ülésfűtés, egy a markolatfűtés, egy pedig a navi tápkábele lett. Egyet meghagytam arra az esetre, ha hifit, színestévét, kutyafülét akarnék a jövőben bekötni – nálam sosem lehet tudni. Természetesen minden szál kapott külön biztosítékot, a közösített negatív vezetéket az akkumulátorra csavaroztam.
Végezetül készítettem egy akkukivezetést az ülés alá, hogy egyszerűbb legyen a töltés, ezután pedig jött a próba. Beindítás után pár perccel már melegszik a markolat, egyre kellemesebb hőmérsékletű az ülés, tölt a navigáció és visszajeleznek a visszajelzők - öröm, bódottá’. Biztos, ami biztos, a végeredményt ellenőriztem voltmérővel, minden fogyasztó és a reflektor felkapcsolása után bőven 13 volt feletti értéket mértem. Minden rendben, ezek után már csak a robogó összeszerelése volt hátra.
A puding próbája
A felkészítés után mintegy hétezer kilométert mentem Barnabással, többségében hidegben, gyakran esőben, de a felszerelt kiegészítőknek köszönhetően a legnagyobb kényelemben.
Bejártuk Angliát, voltunk Wales-ben, és amikor idén májusban, másfél év kintlét után úgy döntöttem, hazaköltözöm, magától értetődő volt, hogy együtt tesszük meg az otthontól elválasztó mintegy 2200 kilométert. Ezt három nap alatt, problémamentesen, rengeteg élménnyel fűszerezve sikerült megtenni, azóta pedig a budapesti és környékbeli utakat rójuk. Nemrég visszakerült a nyárra levett lábtakaró és kézzsák, illetve tesztelve lettek a fűtések, úgyhogy nyugodtan jöhet a tél - mi készen állunk.