Motorozni kockázatosabb, mint autót vezetni, ugyanakkor messze gyorsabb, hatékonyabb és persze élvezetesebb közlekedési forma. Hogy minél kevésbé legyen veszélyes sisakot húzni, a Bournemouth-i Egyetem doktorandusz hallgatója, Shel Silva mélyreható kutatást végzett arról, hogy miként reagál egy autós vagy motoros a veszélyhelyzetekre. Tegyük hozzá, Shel nap mint nap adatokat gyűjt az ilyen kísérletekhez, ugyanis egy BMW-vel motorozik, és nagyon érdekelte, hogy miből fakadnak a sofőrök, valamint a motorosok eltérő reakciói.
Miért közlekednek másként az autósok és a motorosok?
Először is nyomon követte, hogy miként mozog az ember szeme, amikor zsúfolt forgalomban halad, illetve részletesen kikérdezte a kutatásban résztvevőket vezetői szokásaikról. Az első és legfontosabb megállapítása az volt, hogy teljesen eltérően érzékelik egymást a két- és négykerekűek.
A szemmozgásból és a reakciókból kiderült, hogy a kocsiknál nagyobb járműveket egyaránt veszélyforrásként azonosítják az autó- és motorvezetők, és a motoros ugyanígy reagál a személyautókra is. ezzel szemben a sofőrök egy része nem észlelte vagy nem ítélte veszélyesnek a közeledő motorokat.
Jóllehet, ez sokszor nem volt szándékos, ugyanis minden ember éleslátását csorbítja a természetes vakfolt, vagyis a szemnek az a része, ahol a látóideg áthatol a retinán. Noha ez a szem belső oldalán helyezkedik el és legtöbbünket egyáltalán nem zavarja, a kísérletből kiderült, hogy az egyébként sem 100%-os látású sofőröknél ez megnehezítheti az autó mellett haladó motor észlelését.
Rendben, az autós talán nem látta a motorost. De fordítva?
Ráadásul arra is rámutatott Silva, hogy az úgynevezett szakkádikus mozgás közben, amikor veszélyt észlelve hirtelen oda-vissza kapkodjuk a tekintetünket, „nem történik információfelvétel”, mert az agyunk kizárólag a gyors fókuszálásra összpontosít. Ilyen például, ha kétoldalról előznek egy autót a többsávos úton: ha a vezető ezt valamiért ijesztőnek találja, mondjuk nagyobb jármű vagy extrém hangos kipufogó miatt, aligha marad energiája, hogy a közvetlenül előtte zajló eseményekre is figyeljen.
Silva végül leszögezi: érdemes lenne ennek megfelelően átalakítani a motoros képzést, hogy a pilóták felismerjék a várható veszélyeket, és így időben tehessenek az esetleges ütközés, baleset bekövetkezése ellen. Egyben üzent az autóvezetőknek, jótanácsai között szerepelt, hogy például sávváltás előtt időben jelezzék mozgásukkal, hogy mire készülnek. Ha jobbra kanyarodás vagy sávváltás előtt a sáv széléhez húzódnak, azt akkor is észreveszi a közelükben haladó motoros, ha egyébként nem látja az irányjelzőt, mert a sávban jobbra vagy balra mozgó kocsi feltűnőbb, mint a felvillanó index. Ez persze fordítva is igaz, tehát a közeledő motoros is könnyebben észrevehető, ha nem egyenesen halad, hanem kismértékben jobbra-balra mozog a sávban. Silva egyébként azért vágott bele a munkába, mert korábban több barátja megsérült motorbalesetben, és szeretett volna hozzájárulni, hogy biztonságosabb legyen a kétkerekű közlekedés.