Megszokhattuk, hogy a német Continental mérnökei időről időre hasznos blogbejegyzéseket írnak az abroncsokról és a motorozáshoz kapcsolódó témákról, hogy ezzel is segítsék a kezdő és a tapasztaltabb pilótákat. Egyik ilyen írásuk azoknak hasznos, akik átlagos vagy annál alacsonyabb magasságúak, ennek dacára szívesen vennének kényelmes túraendurót vagy meghódítanák a végtelen földutakat egy karcsú kalandmotorral.
Nyomban a legfontosabb intelemmel kezdik a tanácsadást, nevezetesen, hogy
a testmagasság nem zárja ki, hogy magas felépítésű motort vegyél – az egész csak technika és rutin kérdése.
Ez alól talán csak a kezdők kivételek, akiknek nagyban meghatározza az önbizalmát, hogy mindkét talppal elérik-e a talajt, no nem mintha ennek bármi jelentősége is lenne. Mindenesetre számukra általában az jelenti a komfortzóna határát, ha egyszerre két csizma pihen az aszfalton, holott erre a legritkább esetben, például megviselt, nyomvályús úton, meredek emelkedőn lefulladva vagy kemény terepen lehet szükség.
Akárhogy is, ha már megszáradt a pecsét a jogsidon, és nem az első szezonodat kezded, akkor bátran választhatsz magasabb modellt is, csak fogadd meg a lenti tanácsokat, hogy ne okozzon hátrányt az endurós felépítés.
Tippek, trükkök alacsony motorosoknak
Induljunk is innen, vagyis a motorkereséstől! Először is – mint említettük – érdemes mielőbb elfelejteni, hogy csak akkor biztonságos a megállás, ha mindkét talpad vagy legalább lábujjad éri az aszfaltot, tehát csak ezért ne mondj le a kinézett vasról! Ehelyett sokkal hatékonyabb, ha megálláskor nemes egyszerűséggel oldalra csúszol a nyeregben, és egyik – jellemzően a bal – lábad van a földön, míg a másik a lábtartón pihen. Ilyen tekintetben egyébként nincs jobb/rosszabb megoldás, a bal láb csak azért alapvető, mert a pilóták általában bal lábon állva, és a jobbot átlendítve szállnak fel a gépre, így számukra természetes a mozdulat.
Persze nem csak megálláskor, hanem tologatás közben is gondot okozhat a magas felépítés, főként, ha nagy tömeggel és magas súlyponttal társul. Ezért érdemes járó motorral, sebességbe téve és a kuplungot csúsztatva mozgatni, elvégre minél nagyobb erőt kell kifejtened, annál kevésbé lesz pontos a mozdulat, illetve válik nehezebbé az egyensúly megtartása. Azt is kiemelték, hogy soha ne állj túl közel tolás közben, ugyanis ha átbillen a vas, sokkal nehezebb csak karral visszahúzni, mintha távolabb állva, a saját súlyodat is bevetnéd a balansz visszaszerzéséhez.
Nem a motor magas, csak az ülése?
Minden trükköt bevetettél, és így sem érzed jól magad a kakasülőn? Ekkor sem kell hátat fordítanod a gépnek, mivel a nyereg átalakításával is célt érhetsz, és ha megfelelő zselébetétet választasz, illetve kifejezetten a te testalkatodra készül, akár kényelmesebb is lehet az eredetinél. Ráadásul az ülésmagasságból nem derül ki, hogy mennyire ér le a lábad,
hiszen ezt befolyásolja a jármű szélessége is. A legbeszédesebb adat a terpeszívhossz, azaz hogy a két talptól, az ülésen át egy magas ívet húzva hány centis értéket kapsz. Értelemszerűen ez két azonos nyeregmagasságú modellen is eltérő, és a keskenyebb kialakításún kevesebb.
Ha tehát filigrán vason ülsz, kész a vékonyabb, ívesebb, és ezért kisebb terpeszívhosszt adó nyereg, de még mindig nem az igazi, akkor jöhet egy kis csalás. A csizmagyártók ugyanis régóta dolgoznak ezen a problémán, és már elérhető a piacon olyan protektoros lábbeli, ami eleve enyhén magasított talpú és a talpbetét is a sarok felé emelkedik, amivel újabb értékes centiket nyerhetsz.
Az utolsó lépés a köznyelvben csak ültetésként emlegetett trükk, amikor a szabad hasmagasság és a rugóút kárára csökkented a gép ülésmagasságát. Ettől viszont megváltozik a motor viselkedése, futóműgeometriája, plusz csorbát szenved a terepképesség, ezért tényleg csak akkor javasoljuk, ha ragaszkodsz az adott modellhez, és a fenti tippekkel nem értél el megfelelő eredményt.