Közel hetven országot jártak be és 170 ezer kilométert tettek meg együtt a kitartó motorosok, akikről az elmúlt kilencven évben több tucat írás és kisfilm született, ami nem is csoda - a századelőn tényleg embert próbáló feladat volt egy ilyen túra teljesítése. Történetük 1927-ben kezdődött, ekkora gyűlt össze annyi pénzük, hogy az öt évvel korábban, Párizsban vásárolt, oldalkocsis Harley-Davidsonnal tegyenek egy hosszabb utat, kezdésként Olaszországba.
Sulkowsky a szervező, Bartha az ezermester
Sikerük leginkább eltérő személyiségükből és habitusukból fakadt, mivel Sulkowsky akadémiát végzett, nyelveket beszélő ember volt, míg az Erdélyben nevelkedett Bartha találékonysága és gépészeti ismeretei révén szinte bármilyen felmerülő hibát könnyedén orvosolt a fogaton. Kevesen tudják, de kezdetben hárman ültek a Harley-n: velük tartott Mimi, a bohém, fiatal festőnő, aki a vezetésből is kivette a részét. Igaz, ez csakhamar megbosszulta magát, ugyanis Spanyolországban a hölgy elnézett egy kanyart, és balesetet szenvedtek, de szerencsére egyiküknek sem esett baja.
Hogy miért nem látjuk Mimit a fotókon? Nos, a fiatal szépség a Közel-Keleten megbetegedett, és úgy döntött, nem folytatja az utat, ekkor szegődött Sulkovskyék mellé Hadzsi, a kutya, aki egészen Indiáig kísérte őket. Hogy mennyire nem volt könnyű dolga a párosnak, azt remekül példázza, hogy minduntalan életveszélyes kalandokba keveredtek - Szíriában például útonálló beduinok próbálták lelőni őket, hogy megszerezzék javaikat. Végül csak azért menekültek meg, mert iszkolás közben kiépített műútra bukkantak, ahol a V2-es Harley-Davidsonnal már lerázhatták a terepen otthonosan mozgó támadókat.
Indiában sem volt könnyebb dolguk, hiszen az infrastruktúra hiánya miatt nap mint nap gondot jelentett a 8-10 litert fogyasztó Harley tankolása, a folyamatos kolera- és leprajárványok miatt pedig szó szerint közvetlen életveszélyben zajlottak mindennapjaik, s az ivóvíz beszerzése is állandó problémának bizonyult.
Mindenki elismerte a magyar világjárókat
Az USA-ba érve, 1928-ban egy vadonatúj motort kaptak a Harley-Davidsontól, igaz, ezt végül nem használták - az ajándék a hazai Közlekedési Múzeumba került. Saját gépük egyébként megbízhatóan szolgálta őket, jóllehet, 170 ezer kilométer alatt óhatatlanul előfordulnak műszaki problémák. Ausztrália elhagyatott, vadregényes ösvényein például a megszorult dinamó, és az emiatt meghibásodott vezérlés térdre kényszerítette a Harley-t. Már-már mesébe illő, ahogy megoldódott a helyzetük: miután napokig rostokoltak egy helyben, s szinte az összes vizük és élelmük elfogyott, egy tevekaraván jött arra, melynek segítőkész tagjai szekéren bevitték a kalandorokat, valamint gépüket a legközelebbi városba, ahol egy hét alatt megoldották az alkatrész beszerzését.
Az utazók legjobb képei és felvételei negyed órában
Kelet felé továbbhaladva előbb Japánban töltöttek 10-12 hetet, ahol mindvégig a hírességeknek kijáró figyelem és tisztelet övezte őket, majd amikor továbbmentek az USA-ba, már mindenki ismerte a nevüket. Hoover elnök, Lugosi Béla és Greta Garbo fogadta az utazókat, paroláztak New York polgármesterével, és népszerűségüket kihasználva kiadták könyvüket, melyet szerte a kontinensen terjeszteni kezdtek. Emellett igyekeztek felvenni a kapcsolatot a helyi magyarokkal, közös istentiszteleten vettek részt velük, s próbáltak minél több emberrel megismerkedni.
Szerencsére nemcsak a helyi hírességek, hanem az égiek is szívükön viselték a magyar motorosok sorsát, ugyanis Dél-Amerikában, ahol elsőként hódították meg motorral a négyezer méteres csúcsokat, kis híján odavesztek - a meredek emelkedőkön még csörlőzve sem jutottak fel, ezért hosszú napokig vesztegeltek a Mendoza folyó partján, ahonnan a gép elé befogott lovak segítségével tudtak csak továbbjutni. Elképesztő szerencséjük volt, ugyanis miután maguk mögött hagyták az árteret, a folyó vízszintje - a hirtelen jött égi áldás miatt - húsz métert (!) áradt, és gyakorlatilag minden elpusztított, amerre csak járt...
Akárhogy is, végül túljutottak az akadályokon, de ekkor már erősen megviselt állapotú volt motorjuk, ezért Rióban teljesen felújították a Harley-t, majd Anglián és Spanyolországon keresztül, 81 évvel ezelőtt, 1936. június 25-én értek vissza Budapestre, ahol nagyszabású ünnepséggel fogadták őket. A sokat látott masinát egy ablakos kisiparos vásárolta meg tőlük, míg az érte kapott - illetve az út során gyűjtött - pénzből Sulkowsky filmgyárakat alapított itthon. Sajnos nem sokáig élvezhette munkája gyümölcsét, ugyanis gyomorbántalmai miatt kórházba került, ahol 1950-ben, 48 évesen hunyt el. Bartha Gyula eközben a Kiscelli kastély közelében nyitott kertészetet, s az út során látott mesterfogásokat alkalmazva igyekezett sikerre vinni azt. Egészen élete végéig itt töltötte mindennapjait, 1972-ben tért örök nyugalomra, ám neve, pontosabban nevük fennmaradt, s most, közel száz évvel később is a motorostúrázás úttörőiként emlegetik őket világszerte.