Már gyerekkoromban rajongtam a motorokért, így nem is volt kérdéses, hogy mielőbb saját gépem lesz, ám nem elégedtem meg a motorozás élményével - szerettem volna jobban megismerni, hogyan is működnek a kétkerekű járgányok. Ezért a középiskola mellett elvégeztem az M-Force motorkerékpár-szerelő tanfolyamát, no nem azért, hogy műhelyt nyissak, egyszerűen csak vonzott, érdekelt a technika.
Később a győri Harley-Davidson szalonban épített motorok tervezésével és kivitelezésével is foglalkoztunk, s itt szembesültem először az amerikai vasakban rejlő lehetőségekkel. Később, 2017-ben elhelyezkedtem az Ausztriában működő H-D St. Pöltennél, ahonnan már egyenes út vezetett a Battle of Kings versenyre.
Itt többek között az a feladatom, hogy népszerűsítsem a motorépítést, kedvet csináljak a tulajdonosoknak, hogy egyedi géppel róják az utakat, ezért adta magát az ötlet, hogy megmutassuk magunkat a nívós motorépítő-versenyen és kiaknázzuk az ebben rejlő PR-lehetőségeket. Szerencsére egy igen rutinos szerelőt is csapatunkban tudhatunk Kocsis Attila személyében, aki korábban szintén magyarországi márkakereskedésben tevékenykedett.
A Battle of Kings szabályaiMeghatározott típusokból legfeljebb hatezer euró ráfordításával kell egyedi, mégis közúti közlekedésre alkalmas gépet faragni, ráadásul úgy, hogy a felhasznált holmik fele eredeti Harley-Davidson alkatrész vagy kiegészítő. Ezután a közönségszavazás alapján jutnak tovább a kiválasztott motorok, melyek közül a szakmai zsűri választja ki a verseny győztesét.
Jómagam egy XL1200CX Sportster Roadstert mellett tettem le a voksom, mert ez egy népszerű, a laikusoknak, kívülállóknak is tetsző, szemre való modell. Habár nagyon bejönnek a Flat Track stílusú vasak, az öreg kontinensen kevésbé ismert ez a stílus, így ezt az ötletet elvetettem, s mi tagadás, az utóbbi időben unásig ismételt café racer vonal sem tartogatott túl sok újdonságot számomra, ezért erről is lemondtam. Hogy mennyire egy kaptafára készülnek korunk café racerei, arra remek példa, hogy az eddig bemutatott XL1200CX-alapú építések háromnegyedén ugyanaz a gyári extraként rendelhető farokidom díszelgett…
Gyerünk, terepre!
Így kötöttem ki a scrambler stílusnál, ami lehet, hogy nem arat osztatlan sikert a sportmotorosok körében, mégis úgy gondolom, a végeredmény látványos lett. Mindenképp egy olyan motort szerettem volna, ami a stílustól vagy a márkától távol állók figyelmét is felkelti, és szívesen beállítanák a garázsba akár az aktuális sportmotorjuk mellé.
A kényelmesebb üléshelyzet érdekében magasabb kormányt szereltünk fel, a gyári kipufogót – költséghatékonysági okokból – meghagytuk, de magasabban vezettük el, illetve hat centit emeltünk a Spori hátulján, hogy passzoljon a saját készítésű sárvédőhöz. Természetesen a stílusra oly jellemző nyereg sem maradhatott ki, ehhez az üléslapot szintén mi készítettük, a koptatott bőrt pedig a Brass kollekcióhoz igazítottuk. A gép színe nem is lehetett kérdéses: feltűnő, világos árnyalatot kerestünk, így bukkantam a Porschénál alkalmazott Lime Goldra, melyet végül kisebb módosításokkal használtunk fel.
Ami a kiegészítőket illeti, javarészt a Brass-kínálatból származnak, s jellegzetességük, hogy felületük idővel oxidálódik, azaz minél többet mennek a motorral, annál régiesebb kinézete lesz. Szinte végtelen a lista, mennyi apróságot módosítottunk a Harley-n, ugyanis határozott véleményem, hogy a legapróbb részlet is számít, s csak így lesz igazán ütős az összkép. Így kerültek fel a spéci olajcsövek, motor-, csavar- és tengelyburkolatok, illetve a gyertyakábelek is.
Íme, a végeredmény!
Köszönöm, ha rám szavaztok!
Habár a motor Sankt Pöltenben készült, a munka javát magyar szakemberek végezték, beleértve az ülést és a komplett fényezést is. Ezért gondoltam, hogy megszólítom a magyar motorostársadalmat, és arra buzdítok mindenkit, hogy az alábbi linken szavazatával támogasson minket, hogy ez a gyönyörű vas ott állhasson a Battle of Kings döntőjében! Köszönöm mindenkinek a támogatást!